Martin Sherman: Rose a Veszprémi Petőfi Színházban

A XX. században felgyorsult a történelem – és magával rángatott mindenkit, akár akarta, akár nem. A kis Isten háta mögötti, régi szokásait tartó zsidó falu lakói, köztük Rose (Soltis Eleonóra), a monodráma szereplője például csak pogrommentes nyugalomra vágytak. Dehogyis akartak ők elmenni. Nem is nagyon volt hová. Legfeljebb a boldogulás ígéretével kecsegtető Varsó jöhetett számításba. Ide költözött Rose is. Csak kitört a második világháború, amely – számtalan baráttal, ismerőssel együtt – elvitte a kislányát és a férjét. Túl lehet ezt élni egyáltalán? Rose-nak sikerült. A számkivetettség keserű érzését is fel kellett dolgoznia, amikor a hajót, amellyel a sorstársaival együtt Palesztinába tartottak, nem engedték kikötni. Sehol.

Martin Sherman monodrámájában Rose jómódú, idős amerikai hölgyként emlékszik vissza életére, az elvesztett édesekre. Még a legsötétebb történeteiben is ott az irónia, a humor. Így is lehet nézni dolgokat. Sőt, sokszor csak így lehet...