Télbe burkolózott balatonszemesi villák - Épületmesék Bartha Dorkával

Balatonszemes városának építészetileg is különösen izgalmas arculata van: a korai, századfordulós villatelep mellett szinte egyben megvan még a két világháború között modern nyaralótelep és sok ’60-as ’80-as évek közötti típustervet is találhatunk, amelyeket különösen nagy élmény a a csendesebb téli hónapokban felfedezni. Így is teszünk, közben pedig hallgatjuk Dorka történeteit. 

„Legkorábban a ma elegáns villákkal szegélyezett Bagolyvár utca környéke alakult ki. A múlt századfordulón a terület földbirtokosai, Hunyady Imre gróf, majd fia, József parcellázták fel a területet. Az első villát, a Bagolyvárat – amely alapjait egy török kori palánkvár adta –, 1898-ban dr. Vajdits Alajos ezredorvos építtette. A tulajdonosok – orvosok, ügyvédek, egyetemi tanárok, a korabeli értelmiség és keresztény felső-középosztály tagjai –, építkeztek itt sorban. 1901-ben csak az vehetett errefele telket, akit a törzsnyaralók támogattak és akiért referenciát vállaltak. Az egyre szaporodó nyaralótulajdonosokból alakult meg a Balatonszemesi Fürdőegyesület 1908-ban.”

„Az itt álló nyaralók még a századfordulós, klasszikus nyaralóépítészet villaszerű stílusát követik, kis tornyokkal, faragott fa verandákkal. Nem egy villának neve is van, amelyet sokszor egy-egy szeretett családtag után kaptak. ”

„Az Angyal-villa névadója sikabonyi Angyal Pál, egyetemi tanár, akadémikus, aki a büntetőjog nemzetközi hírű szakértője volt a maga korában."

„A part menti részen, Lelle felé találjuk, a Hunyady-telepet. Nevét a már említett egykori birtokos családról kapta, akiknek a szőlői húzódtak itt. Ezt kezdték el felparcellázni az 1930-as években, amikor az idegenforgalom már jobb üzletnek tűnt a térségben, mint a mezőgazdaság.”

„A két világháború között felépült nyaralók egységes hangulata annak is köszönhető, hogy ekkoriban már sok építész dolgozott különböző, a tóparti klímának és a nyári, szezonális életvitelnek megfelelő mintatervek kidolgozásán, amelyből az építtetők válogathattak. A tulipános kerítések, spalettás ablakok is mind egységes utcaképet adtak.”

„Az utolsó nagy építkezési hullám az 1956-ot követő időszakban volt, amikor a Kádári-konszolidáció jegyében javult az életszínvonal és egyre többen jutottak tóparti telkekhez. Ekkor már típusterveket készítettek az építészek, megakadályozva a „buheraépítészet” elterjedését – ezért látunk annyi egészen hasonló nyaralót ebből a korból.”

„Itt egyre több az a sok apró részlet, ami olyan szerethetővé teszi a tóparti épületet. Megjelennek a vitorlással díszített kerítések, kreatív ablakrácsok és az alternatívabb villanevek, mit a Pöttyös vagy Ludmilla.”