Milyen a Balaton partja, ha kiürül? – A balatonoffseason Instagram oldalról megtudhatod!

Korábban azt a gondolatot olvastam tőled, hogy a Balatonról szerinted szinte mindenkinek van egy története. Mi a tiéd? Számodra mit jelent a Balaton?

A Balaton az, ahogy egy babazsúron unatkozva megtanulok bringázni a ház körül. Ahogy piszkálgatom a vörös köveken a sikló bőrét, nyavalygok még egy fagyiért és barnára sülve fröcskölök a vízben. Ahogy kamaszként az első hetet töltjük szülői felügyelet nélkül a barátnőimmel egy apró balatonvilágosi házban, és éjszakánként lekéssük az utolsó vonatot Siófokról haza, így a napfelkeltében gyalogolunk a parton. És ami talán kicsit kilóg a sorból az az, ahogy felnőttként elvarázsol a szezonon kívüli tópart. Szinte megmámorosodom a felfedezés örömétől, amikor „ismeretlen tájak” felé suhanok a bringámmal. Ebben az a szép, hogy igen, bár mindenkinek van a Balatonról története, de az enyém is az, ami szinte mindenkié – nosztalgia, szabadság, együttlét, gondtalanság.

Hogyan született meg az ötlet, hogy pont a szezonon kívüli Balatonról készíts egy Instagram oldalt?

Az egész hobbiként indult, és igyekszem még most is megtartani annak. Még Budapesten, az egyetemi éveim alatt kezdtem el fényképezőgéppel járni a várost, mert szerintem így lehet a legjobban megismerni egy helyet. Aztán amikor 2014 őszén először voltam lent a Balatonnál hosszabb ideig szezonon kívül, valahogy ott is elkezdtem ezt a mászkálást, ami azóta is tart. Az Instagram is eleinte inkább egy vizuális, fotós projektnek indult, de úgy tűnik, a történész énem akarva-akaratlanul folyton felszínre tör itt is. A végső lökést az adta 2020 telén, hogy egyre inkább azt láttam, sok minden kezd eltűnni, átalakulni, ami addig meghatározta az általam ismert Balaton arculatát, úgyhogy mostanra ez kicsit ilyen leletmentés is.

A balatonoffseason középpontjában a tájon túl az érdekes épületek, nyaralók és az ezekhez fűződő történetek állnak. Mitől találod olyan különlegesnek ezeket az épületeket?

Mivel a gyerekkori nyaraim egy részét a szemesi Bagolyvár utca szomszédságában töltöttem, családi legendákkal összefonódott korai, ámde halvány emlékeim vannak az itteni impozáns villákról. Az szerintem meghatározó volt, hogy mennyi történetet meséltek nekem ezekről az épületekről. Mindig arra gondolok, amikor meglátok egy házat, hogy úristen, ha a falak mesélni tudnának… Aztán ha szerencsém van, hirtelen felbukkan valaki, aki a falak helyett belefog a történetbe. De maga az építészet is nagyon érdekel, a korszakok, sítlusok, mikor, mit építettek és miért, ránézni egy házra és kicsit megérteni valamit egy korszak mentalitásából, szerintem zseniális.

Sosem ért negatív tapasztalat azzal kapcsolatban, hogy mások házát vagy nyaralóját fotózod? Szoktál bármilyen reakciót kapni a tulajdonosoktól?

A lehető legcsodásabban reagáltak, eddig egyetlen negatív üzenet vagy komment sem érkezett, inkább mindenki rögtön mesélni kezdett. Ki többet, ki kevesebbet, de derült már így ki villák rejtélyes neve, az építés dátuma, írtak régi nyári emlékekről, első szerelmekről, sőt egyre többször küldenek ajánlásokat is. Azt hiszem, hogy pont ez az, amiért valójában imádom csinálni ezt az egészet. Eleinte én is féltem, hogy majd kapom a feldühödött leveleket, éppen ezért igyekszem tiszteletben tartani mindenhol a magántulajdont és magánszférát. Az alapelvem az, hogy embereket nem fotózok úgy, hogy felismerhetőek legyenek, és nem írom ki a nyaralók pontos címét sem.

Úgy tudom, múlt héten nyílt kiállítás a képeidből Budapesten. Milyen érzés volt az Instagram oldal után egy kiállításon viszontlátni a műveidet?

Jó volt látni élőben a lelkesedést, amikor valaki felismert egy-egy házat az utcából, ahol kiskora óta nyaral, vagy más ismerős helyek részleteire épp olyan gyöngéd nosztalgiával nézett, mint ahogy én szoktam. Sőt, az egyik résztvevőtől már egy csodás családi történetet is kaptam, képekkel, korabeli dokumentumokkal együtt.

A balatonoffseason oldalt hamisítatlanul átszövi a retro hangulat. Nyikorgó Csepel bringával járod a déli partot és kutatod az igazi retro csodákat. Van kedvenc épületed vagy történeted?

Fogós kérdés, mindig változik, hogy mi az aktuális kedvencem, de minden korszakból van egy titkos favoritom. Ha klasszik villákról beszélünk, akkor a balatonberényi villasor, ha a két világháború közötti modern épületekről, akkor Széplakon, a Rathing Ferenc által tervezett nyaraló, amin a "cara mihi sedes" felirat van, ami azt jelenti, hogy „kedves nekem ez a hely”. Ha retró vagy szocmodern kedvencet kellene választanom, akkor a balatonszéplaki Eudoxiát vagy Emmát mondanám Fenyves határában. Az előbbi a családi történet miatt, az utóbbi pedig a zseniális részleteiért. De éppen a veszélyeztetettsége és a „még nem elég régi, hogy védjük és értékeljük” hozzáállás miatt a szívem csücske a '60-80-as évek öröksége és emlékei, nem csak az épületek, de a feliratok, kerítések, neonok, mindaz, ami a köztudatban a retró.

Mi a helyzet az északi parttal? Ott is vannak kedvenc helyeid?

Vicces, hogy amennyire gyerekként a déli oldalon nyaraltunk, gimisként szinte minden ismerősöm „északi” volt, így 8-10 évig ott töltöttük a baráti nyaralásokat, a kedvencem Káptalanfüred és Vonyarcvashegy volt, és pár tavasz Füreden és Tihanyban, ahol egyszer az Apátság melletti kolostorban aludtam egy éjszakát, az feledhetetlen élmény volt. De az offseason kapcsán is már voltam többször az északin parton is, csak szezonon kívül bringával-vonattal-hajóval ez jóval nagyobb tervezést igényel. De hogy hű maradjak magamhoz, az északi parton is nagyon vonzanak a ’60-as évek épületei, mint a tihanyi posta, Callmeyer Ferenc épületei, és szerettem Virág Csaba elbontott füredi Jacht Klubját. De emellett alig várom, hogy Vonyarcvashegytől Almádiig bejárjam az egészet, és felfedezzem a kevésbé sztárolt kedvenceimet.

A Formákon túl hashtag is gyakran szerepel a képeid alatt, ami egy VEB2023 EKF kezdeményezés, mely a balatoni nyaralóövezet érdekes formájú kerítéseit kutatja. Hogyan figyeltél fel erre a projektre?

Amikor elindult a projekt, szinte azonnal szembejött velem az Instagramon, és mivel addigra már én is jó pár kerítést fotóztam, azonnal felfigyeltem rá. Nagyon ötletes kezdeményezés, és izgalmas ez az antropológus-fotós mix, amivel a témához közelítenek, nagy hiányt pótolna, ha itt is összegyűlne sok-sok, még csak családi körben elmesélt történet.

Azt olvastam, hogy a spaletta az egyik kedvenc szavad. Mi az első szó, ami a Balatonnal kapcsolatban eszedbe jut?