„Ez nem lezárás, ez valami új kezdete” – Bernát András és Peter de Thouars képzőművészekkel A tér tükrei című kiállításukról beszélgettünk
Bernát András és Peter de Thouars festőművészeket tavaly nyáron arról kérdeztük hogyan élték meg, hogy visszatérhettek a Balatonhoz, ahol negyven éve a tihanyi Belső-tó partján fekvő Somogyi József Művésztelepen találkoztak. Most, egy évvel később, a Tihanyi Bencés Apátság Galériájában látható A tér tükrei című kiállításuk, amely a veszprémi Művészetek Háza és a VEB2023 EKF által szervezett BALATON EYE képzőművészeti rezidenciaprogram részeként valósult meg. A művészekkel az elmúlt év történéseiről és a Balaton által inspirált alkotásaikról beszélgettünk.
Peter de Thouars szerint egyáltalán nem tartoznak azon művészek közé, akik csak egy dologra tudnak fókuszálni, és egy nagyobb egész kisebb részeként tekintenek erre a projektre, amely tökéletesen jellemző gondolkodásmódjukra, azaz hogy a vászonra vetett gondolataikkal meséljék el a történetüket és reflektáljanak a régióra. Bernát András azt is hozzáteszi, hogy a kiállításokon szereplő alkotásokban a fő inspirációt a Balaton változatossága és változékonysága adta: mindkettejük művészetére jellemző a fényes és matt felületek váltakozása, ahogy az ember, és maga a víz is mozog, ez adja az alkotások sokszínűségét is.
Abban mindketten egyetértenek, hogy az elmúlt év igen sűrű időszak volt az életükben, és bár Peter sokszor úgy érezte magát a Balatonnál, mintha otthon lenne, a legnagyobb akadály számukra a fizikai távolság áthidalása volt. Online beszélgetésekkel tartották a kapcsolatot, így voltaképpen szoros együttműködésben tudtak együtt dolgozni a kiállításon bemutatott különálló alkotásaikon.
„Egy szerencsés-szerencsétlen véletlennek köszönhetően tavaly nyáron egy komoly szívműtéten estem át, és a balatonfüredi Szívkórházban lábadoztam. Abban az időben rendszeresen kijártam a partra, és folyamatos kapcsolatban voltam Peterrel, így nemcsak magamnak készítettem képeket a Balatonról, hanem sokszor Peter instrukciójára ugyanabból a nézőpontból más-más időszakokban fotóztam a tavat. Olyan is előfordult, hogy videótelefonon, élőben beszélgettünk, és úgy mutattam neki a Balatont, amelyből inspirációt meríthetett. Ilyenkor kitűnően lehetett ábrázolni, hogy mennyire változatos a táj: tényleg szinte másodpercenként változnak a színek és a fények” – meséli András.
Bernát András: fókuszban az absztrakció
Bernát András arról már a korábbi interjú során mesélt, hogy szoros kötődése van a Balatonhoz, és több nyarát a tó mellett töltötte, és bár az Alföldről származik, a sima víztükör és a pusztaság között sok hasonlóságot tud felfedezni, ezért a tájképek szeretete a művészetében is visszaköszön, mégha nem is úgy, ahogy először gondolnánk.
„A festészetem is a tájképek irányából jön, ezek amolyan pszeudo tájképek, amelyek nem konkrét tájakat ábrázolnak, hanem egy organikus tájképszerűséget, illetve rám és Peterre is jellemző a holisztikus látásmód. Én a magyar akadémikus látványelvű festészeten nőttem fel, de viszonylag korán elkezdtem absztrahálni a valóságot. Mára már kialakult egy racionális eszköztáram: a festményeimen megfigyelhető íves, köríves vagy ellipszis formájú cikkek párhuzamos ecsetvonásokból tevődnek össze, egyfajta rendszerstruktúrát alkotva, amely tulajdonképpen magát a látványt adja”
– meséli András műveivel kapcsolatban. Azt is elmondja, hogy ezüstport kever az olajfestékbe, így a különböző szemszögekből másképpen verődik vissza a fény, ennek köszönhetően teremti meg a formák testét és plasztikáját, tehát magát a teret.
„Ez tulajdonképpen egy megfordított absztrakció, egy teljesen egyszerű és racionális rendszer, amelyen belül van, hogy a képfelületen körkörösséget ad, de van, hogy a kép egyik feléről befutva, vagy kifutva egy szalagot képez. Ennek köszönhetően igen változatos formák jöhetnek létre, amelyek valós élményekre utalnak, és minden attól függ, hogy a nézőnek milyen tapasztalatai vannak, és milyen valós dologra tud asszociálni a kép kapcsán.”
Peter de Thouars: Balaton-ábrázolás spirituális szemszögből
Peter de Thouars (1952, Djakarta, Indonézia) absztrakt festményei fiktív modellként szolgálnak egy olyan valóság ábrázolására, amelyet szavakkal nem tudunk leírni, mégis érezzük létezését. A tér tükrei kiállításon látható munkái azt a misztikus és spirituális hangulatot jelenítik meg, amit a Balaton idéz: mindazt, amely megmutatja a régió szépségét, tökéletlenségét, összekapcsolódását, gyógyulását, erejét és inspiráló hatását. Az elemek egymásra utaltsága kézzel fogható az absztrakt festményeken, amelyek a fényekkel, színekkel és a néző belső élményével együtt szimbiózist alkotnak.
Peter művészi munkássága nem választható el holland és indonéz gyökereitől, mely sokoldalú művészi felfedezővé tette a két kultúrával kapcsolatban. Művészetét tovább erősítette, hogy felfedezte az absztrakt festészet és az ősi indonéz batikolt tulis (kézzel festett batikolás) közötti potenciálisan gazdag analógiákat. Azokat a mintákat és szimbólumokat kezdte el hangsúlyozni, melyek egyetemes kozmológiai vagy spirituális jelentőséggel bírnak, ennek eredményeképpen a festményei fokozatosan a két kulturális hagyomány szintézisévé váltak: a kelet és nyugat kapcsolata, illetve a balatoni festmények és installációk esetében Közép- és Nyugat-Európa kapcsolata 1983-tól napjainkig.
„A festményeim a kapcsolatról és a gyógyulásról szólnak. A l’art pour l’art elvei távol állnak tőlem, és nem kapcsolódnak hozzám és a munkáimhoz. Számomra a művészet mindig a Belsőről és az Univerzumról szól, a tudatosságról és a tudattalanságról, a tudásról, a tapasztalatról és az intuícióról”
mondja Peter, aki a Balatonhoz kapcsolódó élményeit és gondolatait mindenképpen szellemi oldalról szerette volna visszaadni, amely egész művészetére jellemző.
A művész a saját személyes tengelyünket, az univerzumhoz való viszonyunkat jellemző kain kepela keretét, vagyis a középen négyzetes fejkendőt választotta munkája központi eleméül. Ezt a kapcsolatot alakította át a Balatonra, amely a Balaton 2023 című sorozatban jelenik meg.
Az Orákulum, mely 365 akvarellt tartalmaz, az egyik kedvence a kiállítás alkotásai közül. Ezeknél a mintáknál olyan szimbólumok nyelveit használta, melyek világszerte ismertek. A szimbólumokkal kapcsolatban Carl Jungot említi, aki szerint a szimbólumok határozatlan kifejezéssel és több jelentéssel bírnak, amelyek olyan dolgokra mutatnak, melyeket nem könnyű meghatározni, és ezért nem ismerjük őket teljesen. Az installáció nyolcadik hónapja Indonézia függetlenségét jelképezi, amelyet pirossal ábrázolt.
„Amikor felfedeztem ezeket a mintákat Vermeer Delft látképe című festményén és az indonéz ruhákon, úgy éreztem, szabadon gondolkodhatok, és kapcsolódhatok az indonéz és európai gyökereimmel. Így fejlődött tovább a gondolkodásom és a festményeim, és ez azóta is velem van. Ebben a megközelítésben a Balatont is szerettem volna egy olyan nyelven bemutatni, amely kapcsolatot teremt, és felidézi ezt a gyönyörű helyszínt, a színeket és a benne rejlő lehetőségeket. A mellette található „Brahma” című videóinstalláció Balin, egy szent helyen készült. Ezt az indonéziai helyet is szerettem volna összekapcsolni a szent Tihanyi Apátsággal és a világegyetemmel."
A fény, a sötétség és a váltott nézőpontok játéka
Peter és András a tárlaton bemutatott festményeken a megvilágosodásra és a fényjátékra, olykor pedig pont ellenkezőleg, a sötétségre helyezik a hangsúlyt. A fényekkel ugyanazt a hatást érik el, mint amikor közeledünk a Balatonhoz. Más, ha északról nézzük, és egészen más, ha délről, vagy akár a víz közepéről nézzük azt. Peter szerint ugyanez az elv érvényesül a festményein is, hiszen az egyik szögből a néző úgy érezheti, hogy nem lát semmit, de ha más szögből kezdi szemlélni a festményt, a fények változásának köszönhetően észreveszi a mintát.
„A sötétséggel kapcsolatban technikai kihívást jelent a közönséggel való kommunikáció kialakítása: az életben vannak úgynevezett diszkoordinációs pontok, ahogy én nevezem, amelyeket egy festményen azért örökítünk meg, hogy a mélységét megteremtsük. Az én célom az, hogy mindenki megtalálja a saját útját önmagához – ahogy én is tettem –, és magához az univerzumhoz, amelynek mindenki része”
– meséli Peter, de kitér a festés technikájára is, hiszen a festmények megalkotásakor nem elég az, amit gondolunk és elképzelünk, a művésznek technikailag is képesnek kell lennie annak létrehozására. Ahogy mondja, folyamatosan fejleszteni kell a technikákat, hogy a végén el tudjuk érni, hogy azt ábrázoljuk, amit elképzeltünk.
Mik a tervek a jövőre nézve?
A kiállítás 2023. október 8-ig látható Tihanyban, és amikor a művészeket jövőbeli terveikről kérdeztük, megemlítették, hogy régi álmuk egy közös nagyszabású kiállítás létrehozása mindenképpen közötte szerepel. Ezért erre a tárlatra és a BALATON EYE rezidenciaprogramra nem egy korszak végeként, hanem a negyven éve kezdődött barátságuk és munkakapcsolatuk egy állomásaként tekintenek. „Ez nem lezárás, ez valami új kezdete” – teszik hozzá.
