Egry-inspirációk – avagy mennyire érezhető a kivételes művész hatása 140 év távlatából? – 7. rész
Június közepén nyílt meg az Egry 140 kiállítás a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban, melynek fő koncepcióját már körbejártuk szervezői és alkotói oldalról. Ezúttal a közgyűjtemények képviselőivel többek között arra kerestük a választ, hogy mi volt Egry József művészetének fő esszenciája, és mely műalkotásokat kölcsönözték a kiállításhoz. A soron következő részben N. Kovács Zitát, a bajai Türr István Múzeum művészettörténészét és igazgatóját kérdeztük.
Egry József: Festő az állvány előtt I © Türr István Múzeum, Baja
Egry József fő témája a balatoni táj volt. Önnek, mi jut eszébe először a tóról Egry képeit nézve?
A Balaton, Badacsony környéke, a szelíd Pannon táj népe magával ragadta Egryt. Éveken át kutatta festő ecsetjével e varázslatos táj megjelenítési lehetőségeit, míg a húszas évek elején rátalált saját, társtalan képi világára. Egy korai élménye nyomán fogalmazta meg művészi programját:
„Életem egyik legnagyobb élménye volt az az éjszaka, amikor a halászokkal először kimentem a vízre. Semmi mást nem láttam, csak a gyönyörű csillagos eget és a tükröződő vizet, a ladik könnyen ringott velünk, s valami remegő pára összekötötte körülöttem az eget és a vizet, s ekkor úgy éreztem, hogy valahol a végtelenség közepében vagyok, s ennek az éjszakának az átélése újra a kezembe adta az ecsetet.”
Alkotásaiban Egry József nem csupán a Balaton teremtett világának szépségeit fedezte fel, a tópart monumentális román boltíveinek lendületét boldogan követte ecsetjével: „a valóság égi másaként” festette meg a víztükör ragyogását, a nádasok, csendes öblök békéjét, a dombok szelíd hajlatait, a füzek, a „balatoni pálmák” hajladozásait. Kristálytiszta szerkezetű képein jellé válva jelenik meg a látható és a láthatatlan világ: a szántóvetők, pásztorok, szőlőművesek világa. Vonalaival végigsimítja formáikat, színeivel átvilágítja testüket, hogy szemünk behatolhasson szívük, lelkük legmélyéig.
„A Balatont a szegény halászok avatják szentté – írta naplójában – láttam egy öreg parasztot, amikor belemártotta ujját a Balaton vizébe és keresztet vetett magára.”
Ön szerint miért válhatott Egry kiemelkedő művésszé? Mi a művészete esszenciája?
Mindazok számára, akik értik őt, nyilvánvaló igazságokat fejez ki világosan, egyszerűen, minden
részletet a kifejezés erőteljességének alárendelve. Művészetét szolgálatnak tekintette, melyhez mindhalálig hű maradt. Krisztus és a Szentírás lelkisége 1901-től minden alkotásában jelen van, minden művén jelet hagy, s ez külön helyet biztosít számára az egyetemes keresztyén művészet történetében. Ahogyan Grünewald, ő is a teremtő, szerelmes, az emberrel megbékélő Istenben hitt, a szegények, a megalázottak, a meggyötörtek Krisztusában. Ezt a lelkiséget, Isten-keresésének stációit fogalmazzák meg önarcképei is. A magyar Genezáreti tó, a Balaton partján, a badacsonyi földön élő névtelen emberek, földművesek, halászok, pásztorok világának ábrázolása a Lélek kiáradásának, megtestesülésének őszinte, alázattal telt jelképei.
Egry József: Balaton a Badacsonynál I © Türr István Múzeum, Baja
Ha egy szóval vagy frázissal kellene jellemezni Egry József művészetét, Ön szerint mi lenne az, és miért?
„Vak mélységből tört ki magányos lelke lobogva:
otthona, szárnyat adó műhelye lett ez a táj.
Művei azt mondják: a világ szörnylakta sötétjét
emberi szépséggé bontja-teremti a fény”
– olvasható Keresztúry Dezső epigrammája Egry József legendás badacsonyi házának emléktábláján. Esszenciális összegzése ez életművének. Élt hatvannyolc évet, ebből negyven éven át alkotott a 20. századnak egy különleges korszakában.
Mely képekkel járultak hozzá a kiállítás anyagához?
Oltványi (Artinger) Imre műgyűjtő, mecénás, bankelnök, művészeti író, a Gresham-kör vezetője és Miskolczy Ferenc festőművész 1935-1936 között történt szervezőmunkájának köszönhetően, a Gresham-kör alkotóművészeinek, mecénásainak adományaként, valamint dr. Márton Aurélné hagyatékából kerültek az alkotások az 1936 őszén született Türr István Múzeum képzőművészeti törzsanyagába. A festmények címe Badacsony (1936), Csónakázók (1930), Festő az ásvány előtt (1928), Balaton Badacsonynál és Taormina.
