Lehet-e az immerzív tér a mozi következő lépcsője?

A mozi történetében a technológiai változások akkor váltak valódi médiumváltássá, amikor nem pusztán új technikai lehetőséget, hanem új alkotói és befogadói gyakorlatot hoztak létre. A hang, a szín, a digitális kép vagy a streaming nem egyszerűen új eszközöket jelentettek, hanem idővel átalakították azt is, ahogyan filmet készítünk, finanszírozunk, forgalmazunk és fogyasztunk. A kérdés ezért az, hogy az immerzív technológiák képesek-e hasonló léptékű változást előidézni, vagy továbbra is elsősorban a hagyományos mozi alternatív megjelenítési formájaként működnek.

A beszélgetésben érdemes szétválasztani a technológiai innovációt és a valódi médiumváltást. Attól, hogy egy filmet 360°-os térben vagy nagyfelületű vetítési környezetben mutatunk be, még nem feltétlenül jön létre új műfaj vagy új narratív forma. Mi az a tartalmi, dramaturgiai vagy nézői többlet, amelyet kizárólag – vagy lényegesen hatékonyabban – egy immerzív tér képes létrehozni?

A filmes alkotók oldaláról ez annak vizsgálata lehet, hogy milyen történetek, műfajok és alkotói szándékok profitálnak valóban a térbeliségből. A producerek és finanszírozók számára ugyanakkor felmerül a kérdés: létrehozható-e olyan gyártási és üzleti modell, amely az immerzív produkciókat nem egyszeri technológiai attrakcióként, hanem önálló tartalomipari termékként kezeli? Hogyan változik a fejlesztés, a gyártási költség, a forgalmazás, a közönségkapacitás és a megtérülés logikája?

A közönség szempontjából pedig alapvető kérdés, hogy milyen élményért hajlandó a néző elhagyni a klasszikus moziszéket. Van-e olyan történet vagy élménytípus, amelyet nem azért választana, mert „látványosabb”, hanem azért, mert az immerzív térben olyan módon válik átélhetővé, ahogyan mozivásznon nem? És ezzel együtt: mit veszítünk el a hagyományos mozi kollektív, mindenki számára azonos képkockára épülő élményéből?

A vita végső kérdése így nem pusztán az, hogy „mi lesz a mozi után?”, hanem az, hogy milyen új alkotói, gazdasági és befogadói ökoszisztéma alakulhat ki a mozi és az immerzív tér határán. Az immerzív tér lehet-e a mozi következő fejlődési állomása, egy párhuzamos médium, vagy egy teljesen új kategória, amelynek ma még csak keressük a megfelelő nyelvét és üzleti modelljét?

Ráduly György - NFI Filmmegőrzési és technológiai divízió igazgató

Kálmán Mátyás - dokumentumfilm-rendező, producer, fényművész

Tóth Péter - a Magyar Zene Háza Hangdómjának kreatív producere, animációs rendező 

Osvárt Andrea - színésznő

Helyszín: CODE Stúdióterem, Veszprém, Dózsa György út 2.