Márciusban indul a PINK – a Pannon Egyetem új talkshowjában inspiráló női sikersztorik kerülnek fókuszba
Március 12-én indul a Pannon Egyetem új talkshowja, a Pannon Inspiráló Nők Klubja, azaz a PINK. Dr. Fehérvölgyi Beáta, a Gazdaságtudományi Kar dékánja inspiráló női vállalkozókkal és vezetőkkel, azaz sikeres nőkkel beszélget őszintén és közvetlenül azokról a témákról, amelyek nemcsak a mindennapjainkat, hanem a jövőnket is formálják.
Siker, karrier, bátorság, újrakezdés, vállalkozás – valódi történetek, életutak és döntések, amelyek erőt adnak. Hogyan tudunk karriert építeni, milyen kihívásokkal és fordulópontokkal szembesülhetünk, és hogyan állhatunk fel egy kudarc után? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ a Pannon Inspiráló Nők Klubja, amely a legaktuálisabb kérdéseket kifejezetten női szemszögből, hitelesen tárja fel – mindezt Veszprém egyik legnépszerűbb kultúrbisztrójában, a Papírkutyában. A részletekről az ötlet megálmodójával, Dr. Fehérvölgyi Beával beszélgettünk.
Hogyan született meg a Pannon Inspiráló Nők Klubjának ötlete? Miből merítettél inspirációt?
2024-ben elkezdődött egy több területre is kiterjedő együttműködés a Pannon Egyetem és a Veszprém Megyei Kereskedelmi és Iparkamara között, amelynek az egyik eleme a Női Vállalkozói Klub volt. Azóta is találkozunk havonta egyszer, érdekes előadások, tréningek keretében, de az egyik tag szervezésében részt vettünk bonbon készítő workshopon is. Emellett egy Vezetési szeminárium órát is tartok az MBA- és Vezetés és szervezés mesterszakos hallgatók számára, ahol a meghívott vendégek szoktak mesélni arról, hogyan lettek vezetők és mi a sikerük titka.
Ha jól tudom, egy hallgatói visszajelzés adta meg a végső löketet a klubhoz.
Igen, Simon Attila, a Herendi Porcelánmanufaktúra vezérigazgatójának előadása után kaptam az egyik legmegdöbbentőbb hallgatói visszajelzést, miszerint a hölgy nem volt elégedett az akkori munkahelyével és olyan munkára vágyott, amelyet valóban szeret. Később felmondott és mikor jött államvizsgázni, boldogan újságolta, hogy megtalálta az „álom munkahelyét”. Ekkor fogalmazódott meg először bennem, hogy jó lenne ezeket a beszélgetéseket a tantermen kívülre is kiterjeszteni.
Mi történt ezután? Mikor lett az ötletből valóság?
Időhiány miatt sajnos sokáig csak elképzelés maradt, azonban idén év elején volt egy kis kényszerpihenőm, amely során volt időm gondolkodni az ötleten. Összekapcsoltam a női vállalkozókat és vezetőket az órámmal, és a kollégáimmal is megbeszéltem, hogy a Nőnap ideális időpont lenne a kezdésre. Mivel nekik is tetszett az ötlet, gyorsan megszületett a név, a dizájn, a helyszín és az első vendégek személye is hamar kiválasztásra került.
Mi a klub fő célja?
Egy olyan közösséget szeretnénk létrehozni, amelyben a nők kerülnek a középpontba, ahol olyan „sorstársainkkal” találkozhatunk, akiknek szintén sokféle szerepben kell helytállni. Ennek köszönhetően akár tanulhatnak is egymástól, és a klubban azt sem ciki bevallani, hogy nem megy minden egyszerre, sőt, az anyai és feleség szerep mellett vágyhatunk a szakmai sikerekre is.
Milyen gyakran kerülnek megrendezésre a beszélgetések?
Egyetemi emberként mi a szorgalmi és vizsgaidőszak körforgásában éljük az életünket, ezért egy-egy szemeszterben három-négy alkalmat tudunk jó minőségben megszervezni, másrészt a résztvevők is talán ennyi alkalommal tudnak kényelmesen „kiszabadulni” a saját, elfoglalt mindennapjaikból.
Az első PINK időpontja: 2026. március 12., 17:30
Helyszín: Papírkutya Kultúrbisztró (Veszprém, Szabadság tér 9.)
Vendégek: Dani Zsuzsa ügyvezető és Prof. Dr. Obermayer Nóra egyetemi tanár
Mit jelent számodra a női inspiráció napjainkban?
Számomra a női inspiráció elsősorban valódi történeteket jelent. Olyan hiteles életutakat, amelyek megmutatják, hogy a siker mögött jó és rossz döntések, sok küzdelem és kitartás áll. Aki vezető lesz, mindenképpen reflektorfénybe kerül, nőként különösen gyakran vizsgálják, hogyan végzi a munkáját, mindent lehet kritizálni: ha túl engedékeny, ha túl kemény, ha gyorsan dönt, ha nem dönt, összességében pedig nagyon gyorsan megkaphatjuk a „hisztis” címkét is. Ha valaki látható pozícióban van, akkor akarva-akaratlanul is példát mutat. Ez mindenképpen felelősség a munkatársak, az ügyfelek és a diákok felé is.
Mit gondolsz, hogyan támogathatják a női vállalkozók és vezetők egymást?
Az egyik legfontosabb támogatás a saját kapcsolati hálónk megnyitása; ez jelentheti azt, hogy közös projekteket indítunk, szakmai eseményekre invitáljuk egymást vagy bemutatjuk a másik felet az ismeretségi körünkben lévő fontos embereknek.
Sokan hajlamosak vagyunk alulértékelni a saját képességeinket, ezért jó, ha van egy másik nő, aki biztat bennünket, hogy új szerepeket vállaljunk, aki visszajelzést ad és segít a nehezebb időszakokban. Én például biztosan nem pályáztam volna 2018-ban a dékáni pozícióra, ha az akkori női dékán-helyettes társam nem biztat és támogat ebben.
Mindenképpen inspirálni és támogatni kell a fiatalokat, de szerintem meg kell teremtenünk a „középkorú nők legendáját” is, mert ők már a „gyereknevelés-háztartás- munka” tányérpörgetéséből olyan tudásra, kompetenciákra és rutinra tettek szert, amely minden munkahelyen óriási erőforrást jelent. Nagyon fontosnak tartom, hogy mindig legyen egy vagy több bölcs, idősebb nő a környezetünkben, akire felnézhetünk, de a XXI. században korunkbeli és fiatalabb nők is rendelkezhetnek olyan tulajdonságokkal, amelyek inspirálhatnak bennünket.
„Fontos, hogy fogadjuk el a tényt, hogy nincsenek tökéletes nők, akikre hasonlítanunk kell, mert mindenki küzd valamivel."
Hogyan látod a női vezetők szerepét jelenleg Magyarországon?
A nők és a női vezetők egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben ma Magyarországon, sok előítélettel kell megküzdenünk. Az örök kérdés, hogy család vagy karrier – erre az én válaszom, hogy legyen, amit te szeretnél, de meg kell dolgoznod érte! Nehéz, de lehet gyerekek mellett is karriert építeni; ehhez a megfelelő családi háttér, egy komplett hadsereg mellett jó főnök is kell, aki el tudja fogadni, hogy a gyerek nem csak beteg lehet, de ott szeretnél lenni a farsangon is, sőt túl kell élni az iskolai nehézségeket, bullyingot, bonyolultabb kamaszkort is.
Mennyire nehéz helytállni nőként az egyetem és a tudomány világában?
Ezen a területen sem könnyű nőként helytállni, nekem mindig szerencsém volt és olyan vezetőim voltak, akik jól tolerálták, hogy nőként két gyerekkel nem illek bele a klasszikus egyetemi vezetői elvárásokba, és nem csak állították, hogy a család fontos, de eszerint is kezelték ezeket a helyzeteket.
Milyen üzenetet vagy tanácsot fogalmaznál meg azoknak a fiatal nőknek, akik most építik a karrierjüket vagy a saját útjukat keresik?
Minden nőnek azt üzenem, hogy találja meg azt, amit tényleg szenvedélyesen szeret csinálni, és ha kell, ne féljen váltani! A siker nem hullik senkinek az ölébe, ehhez tényleg sokat kell tanulni és dolgozni: legyünk kíváncsiak, tanuljunk egymástól és keressük az új kihívásokat. A sikerhez, a jó munkához kell egy jó nagy adag bátorság, sőt akár vakmerőség is. Ne várjon senki arra a pillanatra, amikor majd tökéletesen felkészült lesz, mert a karrier inkább a vállalt kihívásokból épül fel! A legfontosabb pedig az, hogy ismerjük önmagunkat, ne akarjunk másokhoz hasonlítani, mert csak így lehetünk hosszú távon önazonosak, hitelesek és boldogok.
A PINK célja a közösségépítés és az inspiráció. Véleményed szerint mit jelent a női közösség ereje?
Szeretném hinni, hogy a támogatás abból ered, hogy a nők nem elszigetelten építik a pályájukat, hanem közösségben, egymást erősítve, nem pedig lehúzva. A tapasztalatok megosztása, a mentorálás, a generációk közötti párbeszéd és a jó időben érkező mosoly, segítség, kérdés hatalmas erőforrás. A tapasztalatok és a tudás megosztása egy másik nő számára akár iránytű is lehet egy-egy fontos döntésnél. Tudom, hogy a nők egymással szemben is óriási versenyt futnak, de a támogatás jelentheti azt is, hogy egymást erősítjük, és nem csak a közvetlen előnyért, haszonért.
A PINK-kel a célunk, hogy beszélgessünk egy jót, ismerjük meg egymás történetét és ha máshol találkozunk, akkor segítsük egymást egy ismerős bemutatásával, igyunk egy kávét és sokszor az is elég, ha csak meghallgatjuk egymást. Az egyik legkedvesebb tanács, amit akkor kaptam, amikor meg akartam köszönni egy mentoromnak a sok segítséget, az volt:
„Nekem nem kell megköszönni a segítséget, csak add tovább egy következő nőnek!"
Borítókép forrása: Unsplash / Becca Tapert