Veszprém nemzetközi önkénteseink szemszögéből

Volt bennem némi bizonytalanság, mielőtt idejöttem, aggódtam, hogy a nyelvtudásom nem lesz hasznos itt, és még sok más dolog miatt is, amitől egy fiatal nő tarthat, ha egyedül költözik egy idegen országba.   

Az itt töltött idő bebizonyította, hogy azok a dolgok, amiktől féltem, egyáltalán nem valósak. Amikor először megérkeztem ide, nehéz volt csak angolul boldogulni, de ahogy egyre többet tanultam arról, hogyan működnek a dolgok Magyarországon, és néhány szót megtanultam a a mindennapi érintkezések során, szuperkönnyű lett bárhová eljutni és mindazt megcsinálni, amit a mindennapi életemben szoktam. Egy sajátomnál jóval nagyobb országban úgy tűnhet, a dolgok között néha nincs túl sok összefüggés, és az elején eléggé féltem egyedül közlekedni. Magyarország tele van gyönyörű tájakkal és kilátópontokkal, folyamatosan új helyeket fedezek fel, ahová el akarok jutni, és új dolgokat is ki akarok próbálni.     

Aki Európában él, abban kialakulhat az a csalóka érzés, hogy az itteni országok nagyon hasonlók. Ez bizonyos szempontból igaz is lehet, különösen a turisták számára. Ha azonban az ember otthonról egy új országba költözik, teljesen új perspektívával szembesül: hogy mennyire különbözők lehetnek kultúráink.  

Az elmúlt néhány hét volt az első időszak abból a kilenc hónapból, amit itt fogok tölteni Veszprémben, és ez idő alatt már sok meglepetés ért.  

Az első dolog, ami itt megragadta a figyelmemet, az a táj és az ország általános hangulata és kinézete volt; a lenyűgöző osztrák-magyar építészet és a rideg, utilitárius, szocialista stílusú építmények keveréke. Az épületek közötti fasorok jóvoltából az utcákat beborítja a sárga és piros levelek tobzódó színkavalkádja. Soha nem éreztem még magam ennyire közel az őszhöz, elképesztő volt ennyi szépséget megfigyelni egy egyszerű séta során; a fák ágai közt átkukucskáló fényt, a lehulló levelek hangját, a fatüzeléses házakból áradó füstszagot. Úgy hallottam, hogy ezen a környéken az eső és a szél elég gyakori, és volt alkalmam meggyőződni arról, hogy igazából a legjobb szó az őszi napok zömének leírására az, hogy ködös. Minden reggel felhúzom a redőnyöket, és várom, hogy a fény besüssön a szobámba, és ez mindig némi csalódást okoz, mert csak nagy fehérséget látok. Nagyon hiányzik a nap és a meleg, különösen azért, mert bár Spanyolországot és Magyarországot fizikailag csak két időzóna választja el egymástól, itt a nappalok érezhetően rövidebbek, az éjszakák pedig rendkívül hosszúak. 

Nekem a legnagyobb sokk egyértelműen az volt, hogy mekkora különbség van az itteni és az észtországi digitális lehetőségek között. Amikor először jöttem ide, kissé frusztráló volt, hogy nem tudtam például csak úgy lehúzni a kártyámat a buszon, hogy jegyet vegyek, vagy online kiváltsam a receptjeimet. Miután megszoktam ezeket a különbségeket, sőt, némileg érdekesnek is találom őket, annyira hozzászoktam ahhoz, ahogy minden működik az én kis országomban, és nem akartam kilépni a komfortzónámból, amikor megérkeztem. Itt próbára kellett tennem a tervezési és tájékozódási képességeimet, hogy mindig legyen nálam készpénz, hogy ne ragadjak ott azokon a helyeken, ahová szeretek eljutni.   

Kellemesen meglepett az a tény, hogy a magyarok személyisége sokban hasonlít az enyémhez. Elég szárazak és szarkasztikusak, a buszon inkább nem ülnek mások mellé, és valószínűleg nem fognak random odamenni hozzád, hogy csevegjenek. A többi itt élő külföldi közül néhányan ezt kissé udvariatlannak tartják, én viszont tipikus észtként megnyugtatónak és normálisnak érzem. 

Az egyik kulturális különbség, amivel itt pici gondjaim vannak, az az időbeosztás, mert minden sokkal korábban történik. A magyarok 12 és 13 óra között ebédelnek (sőt, néha még dél előtt!), és délután fél hatkor már lehet látni embereket vacsorázni az éttermekben. Spanyolországban 14 és 15 óra között ebédelünk és 21 és 22 óra között vacsorázunk, ezért nehéz volt alkalmazkodnom ezekhez az időbeosztásokhoz, mert én sosem vagyok éhes, amikor a magyar emberek éhesek, és általában a spanyol étkezési időket követem.   

Bevallom, hogy hiányzik a mediterrán jelleg, mert külföldiként Magyarországon néha nem azt érzed, hogy szívesen látnak. Nagyon általános első benyomásként a magyarok visszafogottabbak, komolyabbak és csendesebbek. Még mindig megdöbbent, hogy milyen csend van az utcákon és az üzletekben, még akkor is, ha sokan vannak. Ritkán látni őket nevetni, tapsolni, hangosan beszélni vagy táncolni. Még ha zenés előadás vagy utcai rendezvény van, akkor sem mozdulnak és inkább félénknek tűnnek. Pontosak, és lassabban is járnak és beszélnek, mint amihez én hozzászoktam. Ha van olyan embercsoport, amely igazán meglepett, akkor az az idősek. Az idősebb embereket általában nagyon visszafogottnak tűnő stílus jellemzi, ridegnek és komolynak tűnhetnek, de ennek valójában pont az ellenkezője igaz. Annak ellenére, hogy ők képesek a legkevésbé szót érteni velem, mindig rendkívül kedvesen és szeretetreméltón viselkednek. Néha nehéz a mindennapokban, mert az emberek olykor nem túl kedvesek az idegenekkel, és nagyon kevesen beszélnek angolul. Még azok is, akik az iskolában tanulták, nagyon bizonytalannak érzik magukat, ezért ha valaki sokáig itt akar maradni, akkor legalább egy kicsit meg kell tanulnia magyarul. És erről csak annyit, hogy... sok sikert, mert ez az 5. legnehezebben megtanulható nyelv a kínai, a japán, az orosz és az arab után!  

Mégis, ha valami nagyon meglepett, az az, hogy a magyarok mennyire szabálykövetők. Nagyon tisztelik a szabályokat. Most tudtam meg, hogy gyalogosként még bírságot is kaphatsz, csak azért, ha a pirosban mész át az utcán! Nagyon biztonságosan és csendesen közlekednek, és mindig megállnak a zebráknál, még akkor is, ha még oda sem értél, az autók megállnak és megvárják, hogy átkelhess. Nagyon biztonságos ország, szerintem elég alacsony a bűnözés, és nőként soha nem tapasztaltam semmiféle zaklatást. A rablások dolga is nagyon furcsa, nyugodtan otthagyhatod a holmidat egy bár asztalán, amíg kimész a mosdóba, és senki nem nyúl semmihez. Az emberek az edzőterem öltözőjében hagyják a kabátjukat és a cipőjüket, mert nem is gondolnak arra, hogy valaki elviheti őket. Anélkül, hogy bárkit is megbántanék, érkezésem előtt azt gondoltam, hogy Magyarországon, mint másodosztályú európai országban, Spanyolországhoz hasonlóan, a bűnözési statisztikák olyanok lesznek, mint nálunk. Világos, hogy tévedtem.  

A másik dolog, ami megdöbbentett, az az, ahogyan az itteni emberek üdvözlik egymást. Spanyolországban két puszival köszönünk egymásnak, a barátokkal és a családdal általában öleléssel is, és amikor először mutatkozott be valaki kézfogással, nem is tudtam, mit csináljak. Úgy éreztem, mintha üzletet kötnénk, mert számomra ez egy nagyon hivatalos módja a köszönésnek. 

Kellemesen meglepődtem, hogy itt, Magyarországon is elérhetők azok a dolgok, amiket szeretek, néhány új dolog mellett, amiket még sosem próbáltam. Nem én lettem a magyar nemzeti ételek legjobb tesztelője, mert nem szeretem a paprikát, azonban minden, amit e nélkül a hozzávaló nélkül próbáltam, finom volt, és bizonyos értelemben szinte az otthonomra emlékeztetett. 

Veszprémben a kávézók és a természet a kedvenceim. Otthon a kedvencem az volt, hogy beültem egy kávézóba dolgozni és a szabadidőm tölteni. Aggódtam, hogy egy kisebb városban nem fogok találni olyan kényelmes helyet, ahol megpihenhetek és ihatok egy finom kávét. Tévedtem, amikor idejöttem, és rájöttem, hogy egy csomó választásom van, jobbnál-jobb helyek közt. A kávézólánc fogalma nem létezik itt, ebben a viszonylag kis városban. Ehelyett van egy pár kiváló minőségű kávézó, a nap bármely szakában nyitva tartanak. Ha villásreggelizni szeretnél, remek helyeket találsz. Ha csak egy kávéra és egy kis süteményre vágysz, és egy fűtött helyre, ahová beülhetsz, akkor is vannak helyek, és még akkor is, ha csak egy kávét és egy süteményt szeretnél venni elvitelre.  

Ami nagyon tetszik itt Magyarországon, azok az árak. Általában a szupermarketekben az árak hasonlóak, mint Spanyolországban. Az italok, a ruhák és a cipők nagyon olcsók. Vannak gondjaim a valutaátváltással, és a vásárlás nekem mindig sok időt vesz igénybe, mert mindent átváltok euróra, hogy jobban tudatosítsam, mennyi pénzt költök. Ellentétben más külföldiekkel, akikkel találkoztam, nekem nem volt nagyon nehéz megtalálni azokat a dolgokat, amiket általában enni szoktam. Nagyon örültem, hogy találtam megfizethető árú olívaolajat  a szupermarketben! A fő problémám a hal, mert nagyon szűk a választék, általában fagyasztott, és a friss hal nagyon drága, és én nem szoktam hozzá, hogy ne egyek halat.  

Nehéz olyan sajtot találni, amit enni szoktam, de úgy látom, a magyaroknak van érzékük a kolbászokhoz és felvágottakhoz. A sütemények és a péksütemények itt is finomak. Az egyik kedvenc ételem egy hideg napon a kész leves, amit meglepődve tapasztaltam, hogy itt csak por formájában létezik. Nagyobb váéasztékra számítottam, mivel az itteni telek hidegek tudnak lenni. 

Itt tartózkodásom alatt sokkal melegebb nyarat tapasztaltam, mint amihez hozzászoktam, és a legködösebb időjárást, amit valaha láttam. A nyár számomra egy kicsit túl meleg volt, de a lágy őszi időjárás nagyon kellemes volt. Izgatottan várom, hogy nem kell -20 fokos hidegben töltenem a telet, mint Észtországban.  

 A városban mindenki nagyon barátságos és kedves. Az itteni emberek segítőkészek, és még ha néha nem is értjük egymást, nincs megoldhatatlan probléma. Ami még tetszik Veszprémben, az az itt élő emberek sokszínűsége. Ez egy nyüzsgő egyetemi város, ahol sok a fiatal, magyar és külföldi egyaránt. Soha nem éreztem úgy, hogy itt ne tudnék barátokat szerezni. Mindig pozitívan fogok emlékezni az itt töltött időmre, és mindenképpen visszajönnék látogatni, amikor letelik az itt töltött időm.   

Általánosságban elmondhatom, hogy élvezem az itt töltött időt. Persze vannak pillanatok, amikor hiányzik az otthonom, a hagyományaim, a családom és a barátaim, de kezdem megszeretni az itteni életet is, még ha ez egy teljesen más város is, Veszprém emlékeztet a Canet de Mar-i életemre, a városomra, mert az is egy kicsi és csendes falu. Emellett úgy gondolom, hogy az egyetem sok örömet és életet hoz ebbe a városba, mert nagyon jó nemzetközi programjuk van, és ez lehetőséget adott arra, hogy más fiatalokkal találkozzam, és megismerjem nemcsak a helyi kultúrát, hanem a világ minden tájáról érkező embereket. Kétségtelen, hogy Magyarország nagyszerű úticél, ha valaki Közép-Európát szeretné bejárni. Nagyon jó a tömegközlekedés az egész országban, de a környező államokban is. Így könnyen és olcsón felfedezheted magadnak Bécset, Prágát, Pozsonyt, Zágrábot, Belgrádot stb. Még nem is utaztam be rendesen Magyarországot, de már most izgatottan készülök arra, hogy bejárjam a csodálatos közeli városokat!