UNOKA projekt: a cél az idős és a fiatal generációk egymásra találása – Interjú Kállai-Kovács Zsófiával
Korunk számítógépektől és személytelen kapcsolatoktól átszőtt, a generációk egyre távolodnak egymástól és egyre kevésbé érti egy nagyi, miről beszélnek az unokák. Éppen ezért fontos az olyan hidak építése, amelyek közelítik a legfiatalabbakat az idősek felé; többek között az UNOKA projekt is ezért jött létre.
Kállai-Kovács Zsófia, az UNOKA ötletgazdája, aki a Balaton északi partján él családjával, néhány évvel ezelőtt veszítette el nagyszüleit, pár hónap különbséggel hármat is, a sajnálatos esemény pedig elgondolkodtatta: vajon hogyan lehetne ösztönözni a fiatalokat arra, hogy több időt töltsenek az idős rokonokkal vagy akár ismeretlenekkel is.
Amikor a nagyijaim elmentek, azt kívántam, bárcsak több időt töltöttem volna velük, hogy bár többet meséltek volna, közelebb lettünk volna egymáshoz. Láttam, hogy nagypapám hiánya, nem csak lelki, de testi tüneteket is okozott a nagymamámnak. Ezek a szomorú események és felismerések hozták létre a fejemben az UNOKA ötletét, amelynek lényege, hogy az egészen pici gyerekektől kezdve a fiatal felnőtteken át időseket látogatunk és közösen töltünk időt.
Az UNOKA generációkat kapcsol össze kreatív foglalkozások segítségével. Zsófi és a jelenleg teljes mértékben önkéntes alapon szerveződő segítő csapat idősotthonokban szervez olyan alkalmakat, ahol gyerekek és idősek kapcsolódhatnak. Jelenleg zenés, játékos foglalkozások zajlanak, melyeken az esetlegesen neurokognitív zavarral küzdő résztvevők pedig testileg és lelkileg is fejlődhetnek és javulhatnak a találkozásoknak köszönhetően.
Nagyon sok külföldi tanulmány mutatott rá arra, hogy az idősekre milyen pozitív hatással van az, ha fiatalokkal, gyerekekkel töltik az idejüket. A kapcsolódásuk a fiatal generációhoz olyan problémákat enyhíthet vagy terelhet javuló irányba, mint a demencia, de az időskori kommunikációs és érzelmi nehézségek is oldhatók.
- mondja Zsófi.
Az sem utolsó szempont, hogy a szülési idő kitolódásával vagy egyszerűen csak az élet alakulásának köszönhetően sok gyerkőc nem ismerheti a nagyszüleit és nincs meg a lehetősége arra, hogy az idős generációval találkozzon. Pedig ez nagyon is fontos a szocializáció tekintetében, hiszen az, hogy a fiatalokban kialakuljon a szociális érzékenység idősebb rokonaik, embertársaik irányába, elengedhetetlen az életben.
Az UNOKA ma két helyszínen, Gödöllőn és Veszprémben működik, de nagyon szeretnének terjeszkedni és a lehető legtöbb idősotthonba eljutni.
Zsófi szerint az UNOKA által kínált lehetőségekre még kevesen nyitottak, itthon nem terjedtek el az ilyen típusú törekvések, pedig a tengerentúlon, például Amerikában számtalan példa van a generációs kapcsolódásokat elősegítő foglalkozásokra. Ám, ha egy idősotthon lakója vagy épp egy kisgyermekes anyuka csak egyszer is átéli, milyenek ezek a foglalkozások, szinte biztos, hogy újra becsatlakozik majd.
Vannak visszatérő időseink és családjaink is. Sok olyan helyzetet éltünk meg, amelyek könnyeket csaltak a szemünkbe, vagy épp mosolyt csaltak az arcunkra. Az egyik alkalommal például az idősotthonban a találkoztunk egy nénivel, aki sosem mosolyog a gondozók szerint. Amikor a gyerekekkel van, akkor viszont felszabadul, és elmondhatom, hogy Ő az egyik legvidámabb résztvevője a programnak. De volt olyan is, hogy egy kisfiú és egy idős néni megölelte egymást. Nem beszéltek, nem történt semmi csak egy ölelés. A néni és a kisfiú sem szerettek volna kiszabadulni egymás öleléséből hosszú percig. Maradandó élmény volt.
Az UNOKA mögé hamarosan beáll egy kutatóközpont, akik segítenek mérni a program hatását. Többek közt azt fogják mérni, hogy mekkora szerepe van a gyermekekkel töltött időnek a neurokognitív zavar megelőzésében. Ez nagyon izgalmas időszak lesz, és hatalmas lépés az UNOKA életében.
Ha többet szeretnél megtudni az UNOKA tevékenységéről, foglalkozásairól, helyszíneiről vagy az önkéntes csatlakozásról, látogass el a honlapra!
