Trezorba zárt borcsodák – Istvándy Gergellyel a Kéknyelű Ízbank kezdeményezésről beszélgettünk

Hogyan figyeltetek fel erre a különleges szőlőfajtára?

Édesapám, Istvándy Ferenc volt az, aki ráérzett arra, hogy a kéknyelű szőlőfajtával foglalkozni kell. Ez a szőlőfajta a ’90-es évek után gyakorlatilag teljesen eltűnt, és mivel mi az Istvándy Pincészetnél több mint húsz éve szőlőnemesítéssel és szaporítóanyag előállítással foglalkozunk, szinte elsők között kerültünk újra kapcsolatba a Kéknyelűvel, amely azóta egyre inkább elterjedt a köztudatban.

Az Ízlelő kóstoló már több éve, gyakorlatilag egyfajta hagyományként kerül megrendezésre. Miről szól pontosan?

Igen, gyakorlatilag az Ízlelő előzte meg az Ízbank kezdeményezést is. Mindig a téli időszakra időzítjük, amikor elcsendesednek a munkálatok, és a borászokat valóban be tudjuk vonni egy közös műhelymunkára. Az esemény lényege, hogy a szakértők és a Kéknyelű bort termelő pincészetek bevonásával egy vakkóstoló keretén belül gyakorlatilag megnézzük, hogy a fajta mire képes. Ez nem egy borverseny, ezt fontosnak érzem kihangsúlyozni, mert egy borversenynek más a célja, itt elsősorban az ízlelésen van a hangsúly, ezért is lett Ízlelő a program neve.

Melyek az esemény fő célkitűzései?

Elsősorban a tapasztalatszerzés a célunk és az, hogy egy közös víziót tudjunk a jövőben megteremteni, amelynek segítségével egy közösséggé formálódhat a borásztársaság. Ebből a fajtából nagyon kevés elérhető, mindössze 46 hektár, de ez a borvidék zászlóshajója, ezért úgy érezzük, hogy ezt a fajtát minél magasabb szinte kell emelnünk, amely egy közös tanulás és tapasztalatcsere útján sikerülhet. Ahogy említettem korábban, mi aktívan részt vettünk abban, hogy ez a fajta visszatérjen erre a borvidékre és hosszú távon is fennmaradhasson, igyekeztünk jövőt teremteni neki. Számos kísérletet tettünk ez ügyben, többek között elsőként hoztunk forgalomba Kéknyelű pezsgőt, amely szerintem hosszú távon egy üde színfoltja lesz majd a fajtának.

Hogyan született meg az Ízbank ötlete?

A kísérletezések során jutottunk arra a felismerésre, hogy nincsenek valós tapasztalásaink, csak emlékek, és leírások elérhetőek arról, hogy a Kéknyelű mitől olyan különleges. Tisztában voltunk azzal az adottságával, hogy egy hosszan érlelhető fajta, de régi tételeket nem kóstoltunk. Azt éreztem, hogy a Kéknyelűből meg kell őriznünk a jövő számára a legjobb borokat, így külső szakértők és borászok bevonásával kiválasztottuk a legjobb öt tételt, amelyekből ötven-ötven palackot az Ízbank keretén belül elzártunk egy borszéfbe. Én a projekt felügyeletéért és szakmai működéséért felelek, mely során tulajdonképpen a Kéknyelű megóvásának ötletét próbáltam a gyakorlatba átültetni, amely idén második alkalommal a VEB2023 EKF támogatásával valósulhatott meg.

Ha jól tudom, ezzel párhuzamosan létrejött a Kéknyelű Védjegy is.

Így van, a CEWI oktatási intézet közreműködésével elindítottunk egy védjegyet, amely jelenleg is folyamatban van, hogy a fajta egyfajta önállóságot kapjon és védelem alá kerüljön. Ennek az is a célja, hogy a minőséget valóban keretek közé tudjuk foglalni, és a megfelelő minőséget körülményektől és feltételrendszertől tegyük függővé, amelyekkel elérhetjük, hogy a fajta hosszú távon tudjon fejlődni.

Mi történik a trezorba zárt borokkal? Hogyan alakul az Ízbank sorsa a jövőben?

Hosszú távú terveink vannak: öt-tíz év múlva megnézzük majd, hogy mit mutatnak az eltett borok, különböző vizsgálatoknak és analitikának vetjük alá őket, és az idő elteltével szeretnénk majd újra beemelni a borokat a kóstoló tételek közé. Egyelőre csak a gyűjtési szakaszban vagyunk, arra törekszünk, hogy minél több tételünk legyen, így az elkövetkező években minden alkalommal a legjobb tételekből 50-50 palackot, tehát összesen 250 palackot szeretnénk a széfben megőrizni. Nagyon érdekes lesz majd az évek múltával elővenni ezeket a borokat, hiszen sok borászatnak akár három-öt éven belül már nem elérhetőek korábbi termékei. Szóval ez mindenképpen egy hosszú távú terv, amelynek kapcsán létrehoztam a Vinum Benediktum Alapítványt, amely a folyamatot felügyeli, hogy a projekt támogatókat bevonva az egész borvidékre kiterjedhessen.