Több generáció, tizenöt női alkotó és három időszelet az MNB kortárs gyűjteményéből nyíló Folyékony időszeletek című tárlatán

A Folyékony időszeletek címet Vető Orsolya Lia azonos című sorozatától kölcsönözték. Miért pont erre esett a választásuk?

A címadás valóban kölcsönzött, és persze „költői” – tehát nem szó szerint értendő. Utal ugyanakkor a kiállítás rendezőelvére: egy-egy nagy mester munkáját helyeztük egy-egy, a fiatal generációhoz tartozó művész alkotása mellé. A párosítások esetében olykor megfigyelhető egyfajta folytonosság, közvetlen kapcsolat (például Horváth Lóczi Judit tiszteletadása Vera Molnár előtt), máskor a művek technikája teremti meg a hidat a munkák között, ilyen például a kollázs, mint munkamódszer (Szilvitzky Margit, Koszorús Rita és Tóth Anna Eszter munkáin). Több alkotás esetében pedig művész-tanítvány viszonyról van szó (mint például Keserű Ilona és Barabás Zsófi alkotásai). A nagy mester-fiatalabb generáció kettősségén túl a harmadik időszeletet a barokk palota, a kiállítás helyszíne adja.

Ha már a helyszínt említette, a tárlat témáját tekintve kifejezetten helyspecifikus, hiszen Veszprémet gyakran a királynék városaként emlegetik. 

A gyűjtemény darabjait a jegybanki épületekbe: tárgyalókba, irodákba, folyosókra helyeztük ki. Mindemellett fontos törekvésünk, hogy időről időre (a bank dolgozói mellett) a nagyközönség számára is láthatóvá tegyük azt, illetve az is a célunk, hogy a nemzetközi publikum is találkozzon a kollekció anyagával. Tavaly már három kiállítást is rendeztünk Budapesten (Mértani formák a térben, Színerő; Szabály és szabálytalanság – az absztrakció végtelen világa az MNB Budai Központ aulájában), és hármat külföldön (New Perspectives on Hungarian Abstract Art Dubajban; Pictography Abu-Dzabiban; Folded – Unfolded Szöulban). Veszprém nagyon jó választás, mert az Európa Kulturális Fővárosa titulusnak is köszönhetően nagyszámú látogatót, kulturális érdeklődésű magyar és külföldi turistát vonz. Ezt már a kiállítás előkészítése kapcsán is érzékeltük, a városban és az éttermekben sok a külföldi hang. Az együttműködés gondolata egyébként a Művészetek Háza részéről is felmerült, így szerencsés egybeesés, hogy éppen itt valósulhat meg az a korábbi tervem, miszerint a gyűjteményben szereplő női alkotók munkáit egy kiállítás erejéig bemutassuk, illetve Grászli Bernadett, a Művészetek Háza igazgatójának elmondása szerint, a VEB2023 EKF programsorozat fókuszában szintén a női alkotók állnak.

Ahogy mondta, a kiállításon a gyűjteményben szereplő 15 női alkotó munkáit láthatjuk. Milyen szempontok alapján lettek az alkotások kiválasztva?

A legtöbb kiállításunkon felkérünk egy (külsős) kurátort, ebben az esetben viszont a gyűjteményt gondozó divízió vezetőjeként én vállaltam a kurátor szerepét is. Ilyen szempontból fontos volt számomra, hogy lehetőleg olyan műveket is bemutassunk, amelyeket eddig még nem láthatott a nagyközönség (pontosan nem az MNB Arts and Culture szervezésében megvalósuló kiállításon, hiszen sok olyan alkotást mutatunk be, amelyek a gyűjteménybe kerülés előtt már több tárlaton is szerepeltek). Másfelől, szerettem volna azt a gazdag skálát is (részben) bemutatni, amelyet a gyűjtemény médium, anyaghasználat szempontjából lefed, így a festmények mellett szobrot, installációt és textil alkotást is beválogattunk a kiállított művek közé.

Milyen koncepció mentén épül fel a kiállítás?

Ahogy említettem, a gyűjtemény néhány sajátosságát szeretem volna bemutatni a kiállítás által. A kollekcióban szerepelnek már több, mint fél évszázados életművel rendelkező alkotók, és kifejezetten fiatalok is – ezért a kiállításra is e két csoport képviselőit választottam. A más-más időpontban, esetleg más-más történelmi korszakban készült alkotásokat egymás mellé helyező kurátori gyakorlatot transzhisztorikus kiállításrendezésnek nevezik. Fontos megjegyezni, hogy a mester-fiatal alkotó párosítások egy-egy komplex alkotói helyzet egy-egy aspektusát kiemelve jöttek létre. Mivel a csoportos kiállításon több művésztől csak egy-egy alkotás szerepel, a tárlatot egy könyvszekció egészíti ki, segítve a művészek, illetve munkásságuk átfogóbb megismerését, részletesebb tájékozódási lehetőséget biztosítva az érdeklődők számára.

Ha jól tudom, a kiállítás megtervezésénél a helyszín sajátosságaira is külön figyelmet fordítottak.

Igen, egy kiállítás létrehozásánál konceptuális, vizuális és praktikus szempontokat is figyelembe kell vennünk. A korábban említett elméleti megfontolásokon túl, mivel nem klasszikus, fehér falú kiállítótérben dolgoztunk, a palota piktúráját is szem előtt tartottuk. A praktikus szempontok döntöttek továbbá arról, hogy Kóródi Zsuzsanna üvegtárgya a kiállítás előterébe kerüljön. Ennek oka, hogy a benti falakra lógatni lehet a tárgyakat, illetve időnként a műemléki épület állagának megóvása mellett a falfúrás is megengedett, de a nehéz, három részből álló üvegtárgyat csak a kinti falra tudtok installálni. Azt is elárulhatom, hogy volt olyan kép, amelyet nagyon szerettünk volna elhozni, egy gyönyörű Reigl Judit-képet, de mérete miatt sajnos nem fért volna be a kiállítótér ajtaján, így a szép nagy falfelületre egy másik mű került.

Hogyan tudná csoportosítani a kiállítandó műalkotásokat?

A művészeket, illetve munkáikat sokféleképpen lehetne csoportosítani. Gyakori tipológia például, amikor a műveket organikus és geometrikus absztrakt kategóriákhoz tartozónak nevezzük. Előbbihez sorolhatjuk például Keserü Ilona, Barabás Zsófi vagy Vető Orsolya Lia munkáit. Utóbbihoz pedig Maurer Dóra, Rákóczy Gizella vagy Horváth Lóczi Judit alkotásait. Persze, van olyan alkotó is, aki az absztrakció és figurativitás határán egyensúlyozik, ilyenek például Tóth Anna Eszter munkái.