Rímekbe zárt Balaton - ŐSZ
Gondoltál már arra a Balatont nézve, hogy annyira szép a táj, mintha egy költemény lenne? A tó a mai napig rengeteg művészt megihlet, és nem volt ez másképp az elmúlt évszázadokban sem, amikor híres költőink vetették papírra legszebb gondolataikat a tájjal kapcsolatban. A nyárból őszbe váltó, színekben gazdag vagy olykor komor és szürke arcát mutató táj pedig talán a legnagyobb inspirációforrást jelentette számukra mind közül. Erre bizonyíték ez a pár vers is, amelyből összegyűjtöttünk nektek most egy csokorral.
MÁTYÁS FERENC: ŐSZI BALATON
Jött egy fecskepár a víz fölött,
a parton remegtek a fák,
a szél egy levelet üldözött,
s csontderekukon citerált.
Aztán egy csapat fecske-futár
rótta az eget kémlelőn, –
nyakamon összébbszorult a sál,
s menekültem a szél elől.
Belémnyilallt valami, a mész
rakodott le a csontomon, –
s jöttek a fecskék, most egy egész
sereg, vitorlaszárnyakon
szállt, mint menekülő hajóraj,
repülőflotta, sejtvén a gyászt,
ez volt a végső nyári sóhaj,
a virágok is álruhát
öltöttek, s hol még tegnap tüzet
raktak a jánosbogarak, –
elhervadt a fű, az ősz üzent,
vitték a fecskék a nyarat.
Szárnyukkal átszúrták szívemet,
s mint egy alföldi tök, a tó
elsárgult, s csónakos fejfa lett
minden parthoz kötött hajó.
A fekete éjjel tücskei
szétszórták hegedűjüket, –
s jött a fecske-karaván, teli
lett az ég velük, útrakelt
tengerre kész csordájuk, fáradt
árny motozott a Nap után,
szívdobogásom velük áradt,
s azóta temető a táj.
VAS ISTVÁN: BADACSONYI ŐSZ
Esik, a köd vastagszik a tavon,
alig látszik ki már a Balaton.
De idejövet elkaptuk, ahogy
Akarattyánál elénk ragyogott
Előbb az a hirtelen, résnyi víz,
Aztán egy forduló után kinyílt
S csillogtak a vékony, őskezdeti
Napsütésben kékjei, zöldjei.
A kék eltűnt, a zöld sötétedett,
Sötéten áll a badacsonyi hegy,
Piroslik rajta esőverte lomb,
Boltozata, a gyűrt bazalt borong,
S nem látni, csak szürkészöld fátylon át
Szigligetet, Csobáncot, Tátikát.
Zokog a lomb, suhog a szél, oda
Ez a nyár is, az eső illata
Száll szét a szélben, mélyen beszívom,
A magam nyarától is búcsuzom:
Ahol a szél, a köd, az ősz is édes,
Ezen a hegyen lettem negyvenéves.
ILLYÉS GYULA: A TÓ
I.
Zúg, harsog a tó tegnap óta: így
harsog, háborog most már tavaszig;
nem nyugszik bele egy pillanatig,
hogy oda a nyár; így tiltakozik.
II.
Forog, zokog, mint a nyűgös csecsemő,
mint megbékíthetetlen szerető,
Ne nyugodj bele rosszba semmibe! -
locsogja ajka, veri vad szíve.
III.
Mellette fekszem. Éjszakákon át
hallgathatom majd asszonyi jaját,
tarthatom nyitva hajnalig szemem;
gondolkodhatom az életemen.
ZELK ZOLTÁN: ÖRÖK TÉMA
Az alkonyi nap köszörűkövén
szikrázik még a Badacsony, de már
közel a perc, melynek vezényszavára
a környék fecskéi seregbe gyűlnek
s elkezdődik a gyönyörű gyakorlat.
Nem lepkét, legyet, szúnyogot kutatnak
a lég repedéseiben: az ősi
huzalt keresik, mit két óriás csőr
tart kifeszítve hegyek, tengerek
s a csillagok porában matató
emberi értelem fölött.
S elindulnak. Miként százezer éve.
Miként tavaly. A boldogtalanok,
kiknek hazát, s eleséget a
nyár ad csupán, kik csuszamló szelekben,
déli tűzvészben és a záporok
szögesdrótjai között menekülnek
a véreres szemű évszak elől.
Nem így a táj. A tó s fák radarja
ha jelzi is már a messzi telet,
most vetkezik, öltözik igazán csak
kert és hegyoldal, most próbálja föl
a színeket, miket lábukhoz hordott
kétszáz s nehány hajnal és alkonyat –
s egy ág se int a távozók után.
S hogy ők visszanéznek-e csak egyszer is?
Ki tudja azt.
NEMES NAGY ÁGNES: BALATON (RÉSZLET)
Ki hinné, hogy a Balaton
szine alatt, szine felett
halottak, roncsok, repülők,
alapító oklevelek?
Mocsári tó. Mint nádcukor
csorog belé a hold,
elforrta már a féllevét,
mig délibb napja volt,
csak ősszel látni, ha higúl,
s felszáll a gőz a domb hegyéig,
hogy ott szelídebb istenek
kecskecsecsű szölleje érik.
A verseket a Balatoni Almanach című gyűjteményből válogattuk.