Retúrjegy – Aki válaszol: Szalai Lilian, festőművész
Több olyan alkotó, művész és vállalkozó is megfordul a tó körül, akik büszkén mondják, az életük vagy munkájuk szerves része a Balaton, egy bázist alakítottak itt ki maguknak, így gyakran vissza-visszajárnak és amolyan kétlaki életet élnek a tó mellett. Róluk szól a Retúrjegy interjúsorozat: azokról, akik életreszóló retúrjegyet váltottak a Balatonhoz.
Szalai Lilian élete a festés és a festményekhez kapcsolódó gondolatok, versek írásával fonódik össze. A korábbi pénzügyi és számviteli tanulmányai mellett a divat világába is belekóstolt már, a budapesti Werk Akadémia divatszakértői és stylist képzésén tanult, később divatblogot írt és stylist asszisztensként is dolgozott tévés és zenei projektekben. Gyerekkora óta közel áll a szívéhez a tó, és bár Szombathelyen él, az északi partot a második otthonának tekinti.
Mit jelent számodra a Balaton? Mióta és merrefelé vagy állandó visszatérő a Balatonnál?
Egészen kisgyerekként a Balaton déli partján, Balatonfenyvesen töltöttünk minden évben két hetet a családdal. Ez a hagyomány akkor változott meg, amikor a szüleim az északi parton kirándulva beleszerettek egy kedves kis településbe. Ennek már több mint húsz éve. Azóta bejártuk az egész Káli-medencét és környékét, minden szabadidőnket ott töltöttük. Ezek az élmények olyan mélyen belém ívódtak, hogy azóta is ez az a hely, ahol leginkább békére lelek. Ahol ismerős vagyok, és otthon lehetek.
Mikor kezdtél el verseket írni és a festéssel foglalkozni?
Az írás már egész fiatalon hozott számomra valami olyat, amelyben feloldozást találtam. A festés ehhez képest jóval később érkezett az életembe, talán egy véletlen kapcsán, már ha hiszünk a véletlenekben: egy balatoni workshop során történt, amikor egy badacsonyi tájat kellett megfestenem. A festményeimet gyakran a Balaton színei ihletik, az elkészült műveket eladásra is kínálom, és több festményem idén bekerült egy rotterdami galéria online gyűjteményébe.
Ha már az online gyűjteményt említed, az utóbbi időben melyik kiállításodra vagy a legbüszkébb?
Nehéz kiragadnom egyet, hiszen mindegyik hozzám tartozott, belőlem született. Ha mégis választanom kellene, akkor 2022 nyarán nyílt Ave Art Gallery-re vagyok a legbüszkébb, amely a Savaria Karneválra készült egy csodás helyszínen, csodás zenészekkel, látogatókkal és vásárlókkal, de ugyanúgy ki tudnám emelni a badacsonyi kiállításomat, ami a Bazaltcsepp szervezésében került megrendezésre, valamint novemberben a Modam Specialty Coffee-ban nyílt meg a legújabb kiállításom Szombathelyen, ami szintén nagyon közel áll a szívemhez.
Mennyiben jelent inspirációt a Balaton a versek megírása során?
A természet amúgy is fő inspirációt jelent a művészetben. Az erdők, a fák, minden, ami a természetben körülölel minket. A Balatonnak van egy olyan különleges atmoszférája, amit nehéz szavakkal leírni, érezni kell. Más a levegő, mások az illatok, más érzéseket ébresztenek bennem. Ezt versbe is foglaltam.
Béke szigete
Itt az aggályok helyére mindig a nyugalom ér’
Itt mindent mi én, tisztábbra mossa a partra vetődő kék’
Vígasztalódik a Nap is az esti színben,
Hullámzik a lelkem is a tó vizében.
Esthajnal veti meg lábát az égnek foltján.
Csillagaim elkísérik fénylő útján.
A béke szigete voltál, s leszel,
Mert te tőlem soha semmit el nem veszel.
Melyek azok a helyek, amelyek leginkább visszahúznak a Balatonhoz?
Ahol felnőttünk, a Káli-medence ölelésében, a Tóti-hegy is nagy kedvencünk, vagy az Emberi komédia és a tihanyi Őslevendulás. Az eldugott helyeket szeretem leginkább, ahol még érintetlen a természet és szeretem ezeket meghagyni magunknak.
Inkább pozitívumnak vagy negatívumnak éled meg a kétlakiságot? Tudnál állandó jelleggel a Balaton mellett élni?
Óriási ajándékként élem meg, hogy az első karantén idején volt lehetőségem majdnem egy teljes hónapot a tónál töltenem. Nekem a Balaton a második otthonom, ahova mindig szívesen térek vissza. Ahol ismerem a kis utcákat, a tölgyfák árnyékát, a madarak csicsergését. Szóval el tudnám képzelni, hogy a Balatonnál éljek. Ki tudja, lehet, hogy egyszer sor kerül rá!