Retúrjegy – Aki válaszol: Szabó Andrea

Mindenkinek vannak régóta dédelgetett álmai vagy akár egy-két pipa nélküli tétel a bakancslistáján. Szabó Andinak többek között egy pajta volt az a Balaton-felvidéken. Egy pajta, ahol rendezvényeket és különböző foglalkozásokat szervezhet. Ahogy mondja, korábbi reklámügynökségi munkája során mindig is a rendezvények szervezése állt hozzá a legközelebb, mert ott azonnali visszajelzést kaphat a résztvevőktől, és olyan élményt tud adni, amely feltölti az embereket. Álmai helyszínére rövid keresés után egy zánkai birtokon talált rá, amelyet az évek során kibővítve létrehozta a Kisbirtok Kultbázist.

Miért pont a Balaton-felvidéket választottad helyszínnek? Hogyan kötődsz a tóhoz és környékéhez?

Anyukámnak van egy nyaralója Badacsonytördemicen, ahol sok időt töltöttünk és nagyon a szívünkhöz nőtt a Badacsony. Akárhányszor ott jártunk, mindig újra és újra beleszerettem a környékbe. Fiatalkoromban sokat nyaraltunk a déli parton is, de az igazi kötődés húsz éves korom körül alakult ki. Nem akartam állandó jelleggel a Balatonhoz költözni, mert a páromat a munkája Budapesthez köti. De szerettem volna létrehozni a tó mellett egy olyan vállalkozást, amely segít abban, hogy igazán négyévszakos vonzerővé válhasson a Balaton, hogy az emberek megértsék, hogy itt nem csak nyáron, de télen is ugyanolyan jó lenni. Úgyhogy így született meg a Kisbirtok Kultbázis, és ennek köszönhetően a hétköznapok nagy részét a Balaton mellett tölthetem, a téli időszakban hétvégén visszamegyek Budapestre a páromhoz, de a nyarat szinte végig a tó mellett töltöm.

Hogyan született meg a Kisbirtok Kultbázis név?

A munkám során rengeteg művészemberrel dolgoztam együtt, így a kultúra és művészetek világa nagyon közel áll hozzám. Ezeket mindig igyekeztem a reklámvilágba is bevinni, de azért ott ennek bizonyos kerete és határai vannak. Azért ez lett a név, mert leginkább kulturális típusú rendezvényeknek szeretnénk otthont és egyfajta bázist biztosítani a birtokon.

Mit jelent számodra a Balaton?

Nekem a Balaton meditáció, inspiráció és egy életérzés: maga a „slow life”. A Balaton mellett valahogy minden picit másképp, lassabban és szofisztikáltabban történik. Én nagyon szeretem ezt a hatalmas kontrasztot Budapesthez képest: sokkal közelebb vagy az emberekhez, máshogy tudsz velük beszélgetni, tehát ez igazából egy új kommunikációs csatornát és perspektívaváltást is jelent.

Említetted az inspirációt. Melyek azok a helyek, amelyek leginkább inspirálnak és mindig visszahúznak a Balatonhoz?

Abszolút motiváló a környezet, de nem csak maga a tó, hanem az egész környék. Én Hegyestűt és Badacsonyt imádom. Ezek a helyszínek mind inspirációként szolgálnak, de említhetném a saját kertünket is Zánkán, ahol néha őzek, rókák és mókusok is megfordulnak. Ez egy olyan világ, amelyet budapestiként szinte elképzelni sem lehet: azt, hogy kimész a kertbe és alig pár méterre tőled elszalad egy őz a kertben, ami azért ki tud zökkenteni a szokásos napi rutinból. Engem ezek vonzanak igazán. Szeretek új éttermeket és kávézókat felfedezni, de alapvetően az sem baj, ha csak otthon vagyunk és nem megyünk sehová.

A második otthonod viszont a fővárosban van. Hogyan éled meg a kétlakiságot?

Én abszolút pozitívan élem meg. Persze, sokszor nehéz és fárasztó az ingázás, de akárhányszor a Kultbázisra jövök, mindig rácsodálkozom, hogy úristen, ez az egész az enyém. Ha az ember folyamatosan benne van valamiben, hajlamos azt megszokni. Nekem azért tud mindig újat mutatni a birtok, mert közben időről időre elvonulok Budapestre. Másfelől pedig nekem ez a hatalmas terület tényleg olyan, mint egy játszótér. Mindig van olyan feladat, amit el kell végezni, és amikor visszamegyek a fővárosi lakásunkba, beszűkül a tér, irodai munkát végzek és lehet, hogy furcsán hangzik, de ott tudok pihenni is. Mert sokkal kevesebb lehetőség és tennivaló van. Úgyhogy én kifejezetten szeretem ezt a kétlaki életformát.