Platon Karataev nélkül nincs Holtszezon és nincs Szezon sem – Interjú az együttes frontemberével, Balla Gergellyel

Az irodalom és a zenekar elválaszthatatlanok, hiszen a formáció neve egy Tolsztoj mű szereplője. Miért esett pont rá a választás, egyáltalán az író, illetve hőse van-e valamilyen hatással, befolyással a Platon Karataev zenéjére, dalaira?

Balla Gergely: Egy hatalmas, hömpölygő regényfolyamnak csupán egy mellékszereplőjéről van szó, mégis egy nagyon fontos karakter szerintem a Háború és békében Platon Karataev. Ő egy muzsik, egy orosz földműves, aki a maga egyszerű és őszinte módján mégis rátapint nagy igazságokra. Mi is erre törekszünk, erre az egyszerűségre és őszinteségre, és hogy talán meg tudjunk fogalmazni valamit ezekből a korokon átívelő bölcsességekből. 

Közeledik a Holtszezon Irodalmi Fesztivál, ennek kapcsán adódik a kérdés, hogy a kortárs irodalom -és határterületei - milyen szerepet kap az életedben?

Nálam szinte napi szinten meghatározó, a világirodalom és a különböző hagyományok írásai, szövegei mellett igyekszem nyomon követni a hazai kortárs irodalmat is, Hegedűs Gyöngyi, Halmai Tamás, Győrffy Ákos, Jász Attila, Oravecz Imre és még sorolhatnám, nagyon gazdag merítésünk van ahhoz képest, hogy milyen kicsi országról beszélünk és azon belül is a kulturális életen belül valamennyire a perifériára szorult az irodalom.  

Tavaly, az EKF év alatt sokszor találkozhatott veletek a közönség Veszprémben és a térségben, de ezen túl mi minden fűz titeket a veszprémi, bakonyi, balatoni régióhoz, és neked mit jelent a térség?

Gyermekkorom összes nyarát a Balatonon töltöttem, rengeteg szép emlékem van az országnak ezen részéről. A Bakonybéli monostorban is eltöltöttem néhány napot egy olyan időszakban, amikor erre nagy szükségem volt, nagyon sokat kaptam ettől is. Az EKF kapcsán sűrűbb lett az összefonódás a régióval, itt is számtalan élményem volt, ebben benne vannak az eddigi Holtszezon Fesztiválok, az Inota, mely az utóbbi évtized talán legprogresszívebb újítása volt a hazai fesztiválszíntéren, vagy Vecsei H. Miklóssal közösen a József Attila-est a Margit-romoknál - mind szép emlékek. 

Egy korábbi posztunkban írtuk: a Platonnal van egy közös felnövéstörténetünk. Legalábbis kis túlzással biztosan van. Mondjuk azt, hogy ők az idősebb barát, a nagyobb tesó. Azért ők az idősebbek, mert amikor 2022 februárjában először játszott a Platon Karataev Veszprémben, akkor ők a fővárosban már gond nélkül telerakták a legnagyobb koncerthelyszíneket is, és a felejthetetlen ’22-es holtszezonos koncert – mondjuk így – a vidéki áttörés egyik mérföldköve volt, vagy lehetett a zenekar életében. Az mindenesetre biztos, hogy az első fesztivál óta Platon nélkül nincs Holtszezon és nincs Szezon sem. A srácok visszajöttek már hozzánk a hangos koncerttel, de volt duó, dokumentumfilm-vetítés és kötetbemutató is. Idén pedig minden lesz, ami nem feltétlenül a fősodor, de a Platon-univerzum szerves része: idén lesz egy külön Platon Karataev helyszín is, a Foton. Mi mindennel várjátok a közönséget idén, a fesztivál három napján?

Olyan programokat szerettünk volna, melyek valamilyen módon kapcsolódnak a zenekarhoz. Bele lehet hallgatni majd, hogy hogyan áll a készülő nagylemez, több dalnál ez akár még csak demókat is jelent majd. Az alakuló klipekbe is betekintést lehet nyerni, a moziteremben lesznek vetítések, majd beszélgetések az alkotókkal, ifj. Vidnyánszky Attilával, Topolánszky Tamással és Székely Ákossal. Lesz beszélgetés Dobos Emőkével a zenekar vizuális világáról, vagy Hegedűs Gyöngyivel a költészetéről, de ad majd szólókoncertet Sallai Laci, Soma dj-zik, Sebő a Cz.K. Sebő banddel és a capsule boy-jal is fellép, én pedig tartok majd dalszövegíró-workshop-ot, és koncertezem Konkoi-al. 

Beszéljünk legújabb, Napkötöző című albumról - az áprilisi, Müpa-béli lemezbemutató koncert már teltházas, de a Holtszezon programjában is szerepel lemezhallgató esemény. Visszatekintve a zenekar történetére: a 2017-es For Her bemutatkozó lemez folk-rockos ihletéséhez képest a második - Atoms című lemezzel közeledés történt az addigi akusztikus iránytól egy erőteljesebb, grandiózusabb hangzás felé. Ez az új irány ugyancsak jellemző volt a két éve napvilágot látott Partért kiáltó című albumra, melynek fontos jellemzője, hogy minden dala magyarul hangzik el és persze az is, hogy több lista összegzése szerint a kritikusok egyik kedvenc lemeze volt. Az idei, tavasszal megjelenő Napkötőző hogyan folytatja az eddigi vonulatot, zenei hangzásban, témában, mondanivalóban és szellemiségben, vagy éppen hogyan tér el ezektől?

Eddig mindegyik lemez olyan volt, mintha egy másik zenekar írta volna. Talán most lesz a legkisebb az ugrás az előző anyaghoz képest, de szerintem így is tudtunk még csavarni egyet a dalokon. Sebőnek hála intenzívebben ott volt a dalszerzés folyamatában a szintézis, így több új, izgalmas textúra lesz a dalokban, és talán a szövegek is sűrűbbek lettek, mint a Partért kiáltón, bár ennek megítélése persze szubjektív. Ugyanúgy főleg természeti képekkel dolgoztam, a víz helyett ezúttal a Nap, a tűz lett központi elem.