Petőfi 200 – A költő élete számokban

Kultúra Kormos H. Barbara

Petőfi Sándor vitathatatlanul az egyik leghíresebb magyar költő, és egyben forradalmár, aki művészetében több területen is úttörőnek számított: verseiben ő honosította meg a családi lírát és a tájköltészetében is egészen újszerű módon ábrázolta az Alföldet, mint a magyar „pusztát”. A János vitéz és a Nemzeti Dal a máig legismertebb alkotásainak számítanak, de hazánkban számtalan utcanév, szobor, múzeum, emlékház és emléktábla őrzi nevét. Születésének 200. évfordulóján a költő életének legfontosabb mérföldköveit gyűjtöttük össze – számokban.

Munkácsy Mihály: Petőfi búcsúja a szülői háztól - Forrás: Wikipédia

200 – A költő Petrovics Sándor néven született 1823. január 1-jén, azaz idén ünnepeljük születésének 200. évfordulóját.

 

18 éves volt, amikor abbahagyta a tanulást és verseket kezdett írni.

 

3-szor próbálkozott a színészettel, először 1841 júliusában, amikor vándorútja során Pesten, majd Veszprémben és Füreden is járt, és a Balatonon átkelve jutott el Ozorára, ahol Sepsy Károly hattagú színészcsapatába állt.

 

54 hexameterből álló verse, a Búcsúzás a költő legrégebbi ismert költeménye 1838-ból.

 

1842. 05. 21. Az Athenaeumban leközölték A borozó című versét, mely az első megjelent alkotása volt, akkor még Petrovics Sándor néven. Ugyanebben az évben novemberben már Petőfi Sándorként írta verseit.

 

Később, 1843-ban fordítóként is dolgozott:

100 váltóforintot kapott az első fordítói munkájáért: Bernard Károly A negyvenéves hölgy című francia regényt fordította le németről három hét alatt. A fordítói munkát a Kisfaludy Társaság Külföldi Regénytárának végezte.

 

21 éves korában, 1844-ben költözött fel Pestre.

 

10 – 1846 tavaszán alakította meg a Tízek Társasága elnevezésű csoportot, amelynek Petőfi mellett Jókai Mór, Tompa Mihály, Degré Alajos, Obernyik Károly, Pálffy Albert, Bérczy Károly, Pákh Albert, Lisznyai Kálmán és Kerényi Frigyes volt a tagja és fő céljuk az volt, hogy saját orgánumukban tudjanak érvényt szerezni az általuk létrehozott új irodalmi iránynak.

 

1846 őszén ismerkedett meg későbbi feleségével Szendrey Júliával.

 

1847 elején kötött örök barátságot Arany Jánossal, akivel 1849-ig levelezett, sőt több alkalommal is meglátogatta. A Toldi olvasása után verssel is köszöntötte barátját.

 

1848. 03.15. Petőfi részt vett az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharcban, megírta a Nemzeti dalt, mely a 12 pont mellett a forradalom szimbólumává vált.

 

1848. 12. 15. Megszületett Petőfi és Szendrey Júlia fia, Petőfi Zoltán, amelyről így írt levelében Arany Jánosnak:

„Kedves barátom, csak két szót írok: apa vagyok, a többit olvasd a fehérpapirosról; szintúgy leolvashatod, mintha írnám. Ma délben született fiam, kit holnap vagy holnapután fognak megkeresztelni. Keresztapja és keresztanyja bizonyos Arany János és Arany Jánosné lesz. A fiú neve Zoltán. Ölelünk benneteket! Szerető barátod…”

 

26 éves korában, 1849. 07. 31-én esett el a segesvári csatában, de halálának körülményei mai napig tisztázatlanok.

 

1000 verset írt magyarul,

 

68 helyszínen (városban és falun), de közülük a legtöbbet

 

370-et Pesten, melyekből

 

850 műve maradt meg az utókornak.

 

323 költeménye jelent meg különböző folyóiratokban és zsebkönyvekben.

 

Petőfi tiszteletére jött létre a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM), a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum Koltón, és a soproni és a veszprémi Petőfi Színház.

 

Az ő nevét viseli még többek között:

2 település (Petőfibánya és Petőfiszállás)

51 általános iskola,

7 középiskola,

5 kollégium,

19 múzeum és emlékház és

5 mozi.

 

Az EKF-év nyitóhétvégéjén Petőfi születésének 200. évfordulóját is ünnepeljük

Január 22-én vasárnap este fél 7-től Háy János előadásában a darab szereplői Szelle Dávid, Kárpáti Barbara és Lenchés Márton azt a kérdést boncolgatják, hogy vajon miként gondolkodhatott Petőfi élete utolsó hónapjaiban és napjaiban. Az előadás a Pannon Várszínházban tekinthető meg.

 

Ugyanezen a napon 20 órától pedig A helység kalapácsa című eposzparódia kortárs zenei és színházi ősbemutatójára ülhetünk be a veszprémi Hangvillában. A zeneművet Horváth Balázs komponálta és a veszprémi Mendelssohn Kamarazenekar szólaltatja meg. Az előadást Horváth Csaba rendezte és a Forte Társulat tagjain túl a Színház-és Filmművészeti Egyetem harmadéves fizikai színházi szakos hallgatói is fellépnek benne.

Hozzáférhetőség

Amennyiben nehézségekbe ütközik oldalunk böngészése során, válasszon az alábbi hozzáférhetőségi lehetőségeink közül!