Parókia Coworking: modern világ és hagyomány egy közösségi térben – Az alapítóval, Horváth Tamással beszélgettünk

Kezdjük a legelején: miért pont Káptalantóti?

Sokaknál látjuk ugyanazt, ahogy mi is idekerültünk: először csak nyaralóként vesznek házat a környéken, aztán ingáznak. Kezdetben csak a hétvégéket töltik itt, aztán a nyári szünetet, míg végül azt nem veszik észre, hogy kétlaki életet élnek. Évek vagy akár évtizedek telnek el addig, míg rájönnek, hogy csak itt, a Balaton mellett szeretnének élni. Ez a mi esetünkben pontosan így történt, 15 év után 2020-ban döntöttünk úgy, hogy állandó jelleggel Káptalantótiba költözünk. Az egyik legnagyobb lökést a koronavírussal összefüggő távmunka terjedése hozta, nem voltunk helyhez kötve a munkahelyünk miatt, így meg tudtuk oldani.

Hogyan született meg a Parókia Coworking ötlete?

Mivel mi is home office-ban dolgoztunk, egyszer átmentem a házunkkal szemben lévő kávézóba a laptopommal, ahol egy egészen új dimenzió nyílt meg számomra. Rájöttem, hogy nem kell otthon, egyedül dolgoznom, hanem tudok itt is, emberek között, és így jobban el tudom térben is különíteni a munkát és magánélettől, nem folyik össze a két terület. Ekkor jutott eszembe, hogy ha ezzel mások is így vannak a környéken, akkor esetleg lehet, hogy egy közös irodát is érdemes lenne létrehoznunk, ahol összejöhetünk és találkozhatunk, de ezenfelül dolgozhatunk is. Egymást követték az események, teljesen véletlenül beszéltem a község plébánosával, aki elmesélte, hogy hét éve üresen áll a plébániaépület Káptalantótiban, és ha van kedvem, nézzem meg. Kaptam egy kulcsot, körbenéztem, és akkor nagyjából el is dőlt minden. Utána következett az egyeztetési folyamat, majd egy féléves felújítás 2022-ben: szerencsére a tető és a nyílászárók viszonylag jó állapotban voltak, de belül teljesen fel kellett újítani, az L alakú 200 négyzetméteres épület és a közel 3000 négyzetméteres kert is eléggé el volt hanyagolva.

Tehát az épület egyházi tulajdon volt, innen jön a Parókia név?

Igen, maga a plébánia épülete egy 300 éves térképen is rajta volt, de ebben a formájában körülbelül 100 éves, a kertjében római kori emlékeket is találtak, tehát a múlt és a hagyományok nagyon erősen jelen vannak itt. Régi festésnyomokat is találtunk a falon, amit lehet, hogy sokan lefestetettek volna, de mi meghagytuk őket, és a falon lévő motívumból lett a logónk is. Mivel az épületről mindenki tudta a faluban, hogy egy plébánia volt, úgy gondoltuk, hogy a hagyomány iránti tiszteletet azzal fejezzük ki, hogy megtartjuk a nevét. A coworking pedig azért angolul szerepel, mert szerettük volna a régit és az újat párhuzamba állítani, a parókia a hagyományra, a coworking pedig a 21. századi digitalizáció világára és a megújulásra utal.

A modern vonalat képviseli az is, hogy akár biciklivel is érkezhetünk hozzátok és kutyabarát hely vagytok.

Igen, abszolút, a házirendet betartva háziállattal is lehet érkezni. Azt látjuk, hogy sokan nyaralnak úgy a környéken, hogy közben dolgoznak is. Bejönnek hozzánk, délutánig dolgoznak, aztán felpattannak a biciklire és nyaralnak a Balatonnál. Szóval igen, biciklivel is lehet hozzánk jönni, sőt hamarosan jön hozzánk egy pár, aki több hónapra érkeznek, és nemcsak biciklit, de saját SUP-ot is hoznak, amit természetesen szintén tudunk tárolni.

Idén a VEB2023 EKF Pajta Programjához csatlakozva több programmal is készültek. Mesélsz nekünk erről az együttműködésről bővebben?

Korábban a VEB2023 EKF minipályázatára is sikeresen pályáztunk a Helyben vagyunk programsorozattal, amely arról szólt, hogy bemutassuk, hogyan kapcsolódunk a környékhez és az egész helyhez: voltak helytörténeti előadások, magbörze, kerekasztal-beszélgetések, filmklub.

A Pajta Programmal kapcsolatban pedig abból az elképzelésből indultunk ki, hogy a Parókia egy közösségi iroda, amely minden hétköznap munkaidőben, tehát reggel 9-től délután 5-ig van nyitva. Ezért már viszonylag hamar kialakult, hogy délutánonként 5 után, illetve hétvégén lehetőség van nálunk tornára, jógára és egyéb szabadidős tevékenységekre. Azt látjuk, hogy nyáron rengeteg programlehetőség van a környéken, főképp az idelátogatókat célozva, de a helyiek részéről lenne igény egész évben tartó eseményekre is. Mi egy úgynevezett harmadik hely szeretnénk lenni az otthon és a munkahely után, ahol nemcsak dolgozni lehet napközben, hanem akár délután is együtt lehetünk és találhatunk kedvünkre való programokat.

Pontosan milyen eseményekkel készültök a közeljövőben?

Áprilisban indult egy fotós szakkör, van meseterápia és kertészklub, de készülünk robotika klubbal a gyerekeknek, helytörténeti klubbal, nemezelő és kézműves foglalkozásokkal. Ezenfelül pedig lesznek kiemelt rendezvényeink, amelyeket 50-100 fő számára tudunk biztosítani. Készülünk táncházzal, különböző előadásokkal, kisebb koncertekkel és tervben van még egy utcabál is.

Azt mindenképpen fontosnak tartjuk, hogy önazonosak maradjunk. Nyáron rengeteg program van a környéken, nagyobb koncertek és rendezvények, de mi nem szeretnénk fesztiválközpont lenni, mivel nekünk inkább a csend a karakterünk. Ennek fő oka, hogy ide alapvetően dolgozni járnak az emberek, akár egyedül, akár másokkal együtt, ezért mi egy olyan hely szeretnénk lenni, ahol jó másokkal találkozni, együtt lenni, de elsősorban dolgozni lehet. A programokkal pedig a munka utáni kikapcsolódást szeretnénk izgalmasabbá tenni.

Említetted, hogy egész éves programokkal készültök. A coworking kapcsán mennyire érzitek a szezonalitást?

Erre azért nehéz válaszolni, mert mi tavaly szeptember végén nyitottunk, így nincs olyan nagy rálátásunk éves szinten. Azt azért érezni lehetett, hogy télen jóval kevesebben voltak, és azt már most lehet látni, hogy a hétvége közeledtével, csütörtöktől már jóval többen jönnek hozzánk dolgozni, így hosszú hétvége keretén belül kötik össze a munkát és a pihenést.

A közösségi médiás felületeiteken úgy láttam, hogy nagyon pozitívak a visszajelzések, sőt, olyan eset is előfordult már, hogy valaki azért szeretett volna telket venni a környéken, mert úgy beleszeretetett az irodátokba.

Igen, ez így van. Sőt, nemcsak egy, hanem több ilyen eset is volt már. A megnyitó után például odajött hozzánk egy vendég, aki szerint fantasztikus, hogy nyílt egy ilyen hely, mert bár nem itt lakik, többet szeretne a környékre jönni, és akkor majd jön hozzánk dolgozni. Aztán tényleg volt egy pár, akik már nézegettek házakat a környéken, és végül itt vettek egyet, és ebben nekünk is szerepünk volt. Egy Angliában élő hölgy pedig azért írt ránk múltkor, mert szeretne visszaköltözni Magyarországra, és régi nagy álma, hogy a Balaton-felvidéken telepedjen le. Annyira megtetszett neki a Parókia, hogy megkért minket, hogy segítsünk neki házat találni Káptalantótiban.

Pozitív kisugárzásotok van, az biztos. Lehet azt mondani, hogy kialakult már egy keménymag?

Azt mondanám, hogy a közönség folyamatosan változik. Vannak, akik különböző rendszerességgel, de állandó jelleggel járnak hozzánk, de mindig jönnek újak is, akik éppen felfedezik maguknak a környéket, és rátalálnak a Parókiára. Káptalantóti egy kicsi település, de egy 30-40 emberből álló network, vagy nevezhetjük keménymagnak, már kialakult. Egyébként mi már a kezdetek óta közösség szintjén működünk. Én korábban oktatásfejlesztéssel foglalkoztam, a feleségem pedig supervisor, mi ketten üzemeltetjük az irodát és a két apartmant, de többekkel dolgozunk együtt és önkéntesek is segítik a munkánkat.

Ezt hogy kell elképzelni a gyakorlatban?

A helyi fiatalok sokszor besegítenek, van olyan, aki a grafikát tervezte meg, és van, aki a honlap elkészítésében vagy a Facebook-oldal szerkesztésében segédkezik. Amikor a közösségi irodát megálmodtuk, meghívtunk tizenöt helybélit, akit ismertünk, és egy napon keresztül átbeszéltük velük az ötleteinket. Akkor már kialakult egy kis közösség, akik alapítóként fent is vannak a honlapunkon, és azóta rendszeresen együttműködünk velük. Fontosnak tartottuk, hogy olyanokat kérdezzünk meg az elképzelésünkről, akik itt élnek, érdekeltek és érintettek a dologban, mert egy közösségi irodát valóban csak a közösséggel együttműködve érdemes létrehozni.