Májusig látható Bak Imre Helyzetek című kiállítása Balatonfüreden – A kurátorral, Fehér Dáviddal beszélgettünk

Bak Imre Helyzetek című kiállítása több szempontból is egyedülállónak számít. Ön szerint mi teszi igazán különlegessé a kiállítást?

Évekkel ezelőtt kezdtük el Bak Imrével ennek a kiállításnak az előkészítését. Az volt a szándékunk, hogy áttekintsük Bak Imre újabb alkotói periódusait. 2003-ban jelent meg Hajdu István monográfiája, amely a művész addigi teljes életművéről sokrétű áttekintést adott, viszont az azóta alkotott művekről egészen eddig a kiállításig nem készült áttekintés. Bak Imre az 1990-es évek végén fokozatosan redukálta festői nyelvét, egyre fontosabbá vált számára a digitális vizuális kultúra. Művei a digitális képek és a hagyományos festmények kapcsolatára reflektáltak, arra a kérdésre, hogy a digitális világ képei mennyiben befolyásolják az emberi látást és a klasszikus festészethez fűződő viszonyunkat. Szintén izgalmas, ahogyan Bak Imre művészetében visszatértek – az 1970-es évek után – a figuratív asszociációk. Ön-Arc-Képeket alkotott, amelyeken a geometrikus formák arccá állnak össze, egy egyszerre személyes és személytelen portrévá, szuggesztív tekintetté. A balatonfüredi kiállítás azért különleges, mert első ízben tekinti át a művész által 2004 és 2022 között bejárt utat, a sorozatok és a formarendszerek alakulását és váltakozását.

Sajnos nem feledkezhetünk meg arról a tényről sem, hogy az előkészületekben még maga Bak Imre is segédkezett, de a tavaly év végén bekövetkezett váratlan halála miatt a megnyitót már nem érhette meg.

A kiállítás előkészítését beárnyékolta a művész váratlan halála. Törekedtünk arra, hogy minden pontosan úgy valósuljon meg, ahogyan azt Bak Imrével korábban egyeztettük. Lényegében ez az utolsó kiállítás, amelynek létrejöttében Bak Imre aktívan közreműködhetetett. Utolsó festménye, a néhány héttel a halála előtt, 2022 novemberében alkotott Örök totem is látható ezen a kiállításon, amelyet már a művésszel közösen is a kiállítás záróművének terveztük. Sajnos a rendezésnek ez a mozzanata új értelmet nyert a jelenlegi helyzetben. A január 22-ei megnyitón is igyekeztünk méltó módon megemlékezni róla. Úgy érzem, szomorú, ugyanakkor felemelő esemény volt, amelyre rendkívül nagy tömeg gyűlt össze. A művész közeli barátja és pályatársa, Trombitás Tamás nagyon szép beszédben emlékezett meg róla. Illetve lejátszottuk Bak Imre azon nyilatkozatát, amelyet a balatonfüredi Vaszary Galériában adott a Top10 kiállítás megnyitóján. Szívszorító volt hallgatni Imre szavait.

Milyen műveket láthatunk a művésztől a kiállításon?

A kiállítás 41 művet mutat be 8 szekcióban, lazán kezelt kronologikus sorrendben, lépésről lépésre, ciklusról ciklusra. A tárlat a 2004 és 2008 közötti alkotásokkal indul, olyan kiemelkedő festményekkel, mint a négyzetmotívum legújabb kori történetét újragondoló Üresség fényei (2004) és a rejtélyes arcot formázó Valószerű (2006). A második szekció azokból az alkotásokból válogat, amelyeken Bak Imre megbontja a függőlegesekre és vízszintesekre épülő kompozíciók harmóniáját, diagonálisok, hegyesszögek és szilánkszerű formák definiálják a képteret, megjelennek a műveken a vetett árnyékok – itt látható a kiállítás címadó műve, a Helyzetek (2009) is, amelyen a hegyes szilánkok dinamikus, agresszív helyzeteket írnak körül. Egy következő terem főműve a Matisse (2014) című festmény, amelyen Bak Imre a festészettörténet Matisse-i hagyományaihoz visszanyúlva tematizálja a színmezők és a terek kapcsolatát. A következő szekció darabjait gerendaszerű formák uralják, képzeletbeli, festett keretek: Bak Imre többször kilépett pályája során a négyszögletű táblakép keretei közül. Ebben a teremben láthatjuk a Graffiti (2019) című alkotást, amely Bak számos korábbi művéhez hasonlóan formázott vászon. A gerendaszerű formák szinte végtelen nyugalmat sugalló, harmonikus rendszerré állnak össze a következő szekcióban, ám végigkövethetjük ennek a harmóniának a felbomlását is a Helyzet (2020) című kollázssorozaton, amelyen Bak Imre korábbi műveiről készült szitanyomatokat vágta szét és rendezte újra megtört, diszharmonikus struktúrákká. Ezekből nőttek ki a következő szekcióban látható, azonos című monumentális festmények, majd ezeket követő képciklus darabjai, amelyeket a törtfehér árnyalatai uralják, éteri lebegést, végtelen csendet sugallva, elvezetve a művész legutolsó alkotásaihoz.

Jól tudjuk, hogy egy katalógus is készült a kiállításhoz?

Igen, egy jelentős, több mint 100 mű reprodukcióját tartalmazó katalógus is készült, amelyben még gazdagabb válogatás jelenik meg Bak Imre 2004 és 2022 között alkotott műveiből. A katalógusban az általam írt bevezető tanulmányon kívül a világhírű svájci kurátor Hans Ulrich Obrist Bak Imrével készített interjúja is olvasható.

Önnek melyik a személyes kedvence a képek közül?

Nehéz választani, mert több különleges mű is van a kiállításon. Az Üresség fényeit (2004) és a Valószerűt (2006) azért szeretem különösen, mert Imre abban az időszakban alkotta őket, amikor elkezdtem behatóan foglalkozni a művészetével. A Matisse (2014) pedig azért áll hozzám különösen közel, mert az elmúlt években sokat foglalkoztam Matisse festészetével (kurátorként közreműködhettem a budapesti Matisse-kiállítás létrehozásában), és nagyon sokat tanultam Bak Imrétől Henri Matisse művészetéről (a Henri Matisse: A gondolatok színe című kiállítás katalógusában is reprodukáltuk ezt a Bak Imre-művet).

Önnek mit jelent a Balaton és a régió?

Mindig is csodáltam a Balatont, sőt, a Balaton és a művészet kapcsolata is régóta foglalkoztat, középiskolás koromban az első művészettörténeti tárgyú írásomat ugyanis Egry Józsefről írtam. Mindig nagy örömmel látogatom az Egry József emlékmúzeumot, a Vaszary Galériába pedig különleges élmény visszatérni – csodálom az intézmény gazdag programját, megtiszteltetés, hogy kiállítást rendezhetek itt. Korábban sosem láttam a Balatont télen: a meditatív csend, a hihetetlen színek játéka a horizonton különleges élményt jelentett a kiállítás installálásának szüneteiben.