Kinizsi Pál nyomában – Interjú Kandikó Csanáddal, aki Nagyvázsony történetét kutatja

Csanád történetét hallva egy percig sem csodálkozunk azon, hogy miért pont ezt a célt tűzte ki magának. Ahogy mondja, a helytörténet szeretetét édesanyjától kapta, édesapja pedig harcművészként és világbajnok sportolóként testesíti meg számára az újjászületett Kinizsit. Nagyvázsony történetének kutatása mondhatjuk, hogy a vérében van és jóformán családi hagyomány, édesanyja a kutatások során az adminisztratív feladatokban segíti, míg öccse is tevékenyen részt vesz az ásatásokban.

Több szálon is kötődsz a Balatonhoz és a régióhoz. Mesélnél nekünk erről bővebben?

Igazából én másodgenerációs nagyvázsonyi vagyok, a nagyszüleim költöztek anno Nagyvázsonyba. A nagymamám testnevelő tanár volt a helyi általános iskolában, és a családom apai ága, a Kandikók, az 1630-as évek óta már a Balaton-felvidéken élnek. Ők Köveskálról származnak és harcoltak a török ellen. Én gyerekkoromban a Balaton-felvidék és Bakony határán nőttem fel, egyrészt Nagyvázsonyban, másrészt az apai nagyszüleimnél, Vigántpetenden. Ezért én félig vázsonyinak, félig petendinek vallom magam. Számomra a Balaton tényleg az otthont jelenti. Mikor kint éltem Olaszországban a tengerpart mellett, jól éreztem magam, de már a második naptól kezdve vágtam a centit, hogy mikor jöhetek végre haza a Balatonra. Jelenleg a munkám miatt Budapesten élek, de hétvégente a mai napig hazajárok Nagyvázsonyba.

Mikor és hogyan kezdtél el Nagyvázsony és környékének helytörténetével foglalkozni?

Kinizsi Pál személye már gyerekkoromban megérintett és mindig a szívügyem volt. Édesanyám népművelő volt Vázsonyban, és jelenleg is ő vezeti a Fekete Sereg Ifjúsági Egyesületet, melynek én is egyesületi tagja és önkéntese vagyok. Mi szó szerint a Kinizsi vár alatt laktunk és amikor mentünk az óvodába reggelenként, anyukám pont akkoriban írt egy helytörténeti összefoglalót és mindig mesélt nekem, hogy ki is volt Kinizsi Pál és mit kell tudni a várról. Én pedig folyton kérdezgettem és akkoriban tudtam meg azt is, hogy Kinizsi egy jeltelen sírban nyugszik. Valójában én akkor, öt-hat éves koromban elhatároztam, hogy meg szeretném találni őt.

Akkor mondhatjuk, hogy ez egy gyerekkori álmod volt?

Igen, aztán 2015 környékén a Fekete Sereg égisze alatt, amolyan önkéntes „gerilla” idegenvezetőként működtem közre a várban, ami azt jelentette, hogy ha turisták jártak arra, megállítottam őket, és ha kérték, meséltem nekik a vár történetéről. Ekkor kezdtem el jobban beleásni magam a helytörténetbe. Édesanyámnak rengeteg helytörténeti könyve volt, amelyeket elkezdtem gyűjteni, így egyre több forrás állt a  rendelkezésemre, amelyeket szerettem volna struktúrába szedni. Belekezdtem egy eredetileg tíz oldalasnak tervezett összefoglalóba, de annyira megeredt a tollam, hogy egy száznegyven oldalas munka lett belőle, ami a mostani kutatásaimnak is az alapját képezi tulajdonképpen.

Ez adta a Vázsonykő blog alapját is.

Tulajdonképpen igen. Közvetlenül a Covid-járvány kirobbanása előtt 2020-ban hoztam létre a blogot Facebookon, mert szerettem volna nem csak az asztalfióknak írni, hanem nagyobb közönséghez is eljuttatni az írásaimat. Így jött létre a Vázsonykő oldala, amely elsősorban Nagyvázsonyt és környékét helyezi fókuszába, különös tekintettel Vigántpetendre. Engem lepett meg a legjobban, hogy ennyien olvassák. Az oldal kedveléseinek száma mára nagyjából Nagyvázsony népességének ötven százalékát lefedi. Azóta pedig lett egy blog, egy vlog és egy Instagram oldalam is.

Emellett mivel foglalkozol?

Jogász vagyok, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végeztem évfolyamelsőként. Olaszországban is tanultam egy szemeszterig az Urbinói Egyetem jogi karán, valamint Magyarország ifjúsági delegáltja voltam az Európa Tanácsban. Egyébként a jog és a történelem szorosan összefügg egymással szerintem: amikor jogászként fel kell tárnom egy tényállást, az nagyon hasonlít a történészi kutatómunkához, tehát ez a kettő szakma és hivatás kiegészíti egymást, mert nagyon hasonló logika mentén kell mindkét tudományterületet megközelíteni. Bár történész végzettségem nincs, de jogászként alkotmánytörténetből írtam a dolgozataimat, így a kutatások tudományos alapjaival én már a jogi egyetemen megismerkedtem.

Mit kell tudnunk az ásatásokról? Kik segítettek a munkálatokban?

Augusztus 22-én kezdődött, mivel aznap volt az 550. évfordulója annak, hogy Kinizsi Pál Nagyvázsony birtokát megkapta Hunyadi Mátyástól, és mi direkt erre a kerek évfordulóra időzítettük az ásatás megkezdését. A véghatáridő szeptember 28. és az ásatás mindenki számára nyitott. Több tucatnyi önkéntessel dolgozunk: a Fekete Sereg jóvoltából harminc önkéntes két turnusban vesz részt a munkálatokban. Európa tizenhat országából, Litvániától kezdve Portugálián át Oroszországig érkeztek az önkénteseink, így a munkálatok közti kommunikáció többnyire angolul zajlik. A nagyvázsonyi önkormányzattól rengeteg segítséget kapunk, illetve a polgármestertől Fábry Szabolcstól is. Az ásatást Pátkai Ádám Sándor, a Laczkó Dezső Múzeum régésze vezeti, helyettese Győrffy-Villám Zsombor, a pécsi Janus Pannonius Múzeum régésze. A nemzetközi önkéntesek mellett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régészhallgatói, antropológusok és fémkeresős önkéntesek is segítenek a maradványok vizsgálatában.

A programhoz, ha jól tudom, négy rendezvény megszervezése is hozzátartozott.

Igen, kettő ebből már megrendezésre került, az első a Zichy család nagyvázsonyi visszatérése volt március elején, ami óriási sikerrel, teltházzal futott. A második rendezvényünk Aigner Jenő, Kinizsi Pál legnagyobb kutatójának előadása volt szeptember 3-án, amely szintén nagyon sikeres volt. Még két előadást tervezünk, egy rendhagyó idegenvezetést, amelyet én vezetek majd októberben. Novemberben pedig lesz egy összefoglaló konferencia, amin mint projektvezető leszek jelen, ahol a Győrffy-Villám Zsomborral és Pátkai Ádám Sándorral közösen beszámolunk majd a Kinizsi-sírkutatás történetéről, az ásatásról és az eredményekről.

Lehet már valamit tudni ezekről az eredményekről?

Az ásatások során nem csak Kinizsi Pál maradványait keressük, így az feltárásnak rengeteg járulékos haszna van és sok kérdésre választ kaphatunk. Az egyik ilyen például Nagyvázsony első jelentős famíliájának, a Vezsenyi család sírköveinek megtalálása, illetve Nagyvázsony település életkorának megállapítása, mert a régészeti és történeti források részben ellentmondanak egymásnak. Az ásatások során betekintést nyerhetünk Nagyvázsony népességtörténetébe, így láthatjuk például azt is, hogy milyen járványok pusztítottak, milyen volt a vázsonyiak élete évszázadokkal ezelőtt. Pénzleleteket is találtunk, a pannóniai római pénztől kezdve egészen az 1950-es években használt fillérig sok leletünk van, így azt is azonosítani tudjuk majd, hogy mely korszakokban használták a vázsonyi temetőt. De tényleges eredményekről akkor fogunk tudni beszámolni, ha véget értek az ásatások.