Jég-yacht, lábszánkó és jégiramgép - Téli szórakozások a Balatonnál a 19. században
1895-ből az alábbi tudósítást olvashatjuk a balatoni jégsportokról: „A télnek testedző szórakozásai közül első helyen a jég-yacht vezetése hóviharban, a lábszánkázás (ski) jégiram- géphajtás (jégvelocipedezés) és csak ezután jön az általánosan elterjedt korcsolyázás. Ez utóbbi sportág elterjedését direkt annak köszönhetjük, hogy a hölgyek is felkarolták. (…) Siófokról kirándulva lapp lábszánkókkal átlag óránként 15 kilométert tettek meg Keszthelyig a Balaton jegét boritó hósivatagon. Továbbá a könnyen szétszedhető vasszerkezettel bíró „Fridolin jégvitorlás“ legnagyobb sebessége kedvező szél mellett 1 óra alatt 27 km. volt.”
Fotó: Fortepan / Bojár Sándor
A rövid idézetből is kitűnik, hogy a 19. század végére igen élénk sportélet alakult ki a téli Balaton vidékén. Az 1870-es évektől találunk adatokat, utalásokat a tavi jégkorcsolyázásról, fakutyázásról, jégvitorlásokról. Az 1880-as évektől már kedvelt sportként volt jelen a tónál a jégvitorlázás, melyben a Stefánia Yacht Egylet tagjai – Andrássy Géza és Esterházy Mihály gróf – és a balatonfüredi hajógyár élenjáró szerepet töltött be. A század végére megkezdődtek a jégvitorlásversenyek, a 14 km-es Füred-Siófok szakaszt akár 11 perc alatt is képesek voltak megtenni. A történeti források arról tanúskodnak, hogy a Festetics család is igen élenjáró volt Keszthelyen a téli sportok gyakorlásában és népszerűsítésében.
A korcsolyát, a fakutyát és a szánt nemcsak a téli szórakozáshoz használták, hanem nemes küldetésekhez úgyszintén. Ilyen volt Eötvös Loránd és Cholnoky Jenő nagy vállalkozása a tó jegén 1901 és 1903 telén. Itt próbálták ki Eötvös műszerét, a torziós ingát, amelynek méréseit a befagyott Balatonon végezte a világhírű fizikus. A műszert a jégen egy lécvázra feszített sátorban állították fel. Nappal – a hőmérséklet ingadozás miatt – nem tudtak mérni, ezért a kísérletet az éjszakára időzítették. Így az ingának felállított sátor mellett egy lakósátrat is használtak, amely egy petróleumkályhával fűtött deszkabódé volt, az éjszakát egy balatoni halász is velük töltötte.
Az első gravitációs méréseket 1901 január 26-ról 27-re virradó éjjel végezték, majd folytatták március elejéig, amíg az olvadás nem hiúsította meg vállalkozásukat. A kísérlet eredményeként Eötvös ingája később világhírűvé vált, de az expedíció másik fontos hozadéka, hogy Cholnoky pontosan rögzítette a téli Balaton természeti sajátosságait, a turolások, rianások, gyertyásodás részletes leírásával találkozhatunk Cholnokynál, de kitért a téli szórakozások sokféleségére is. Zárásként ezt a részletet idézzük, felidézve egyúttal a 19. század végén bontakozó tavi élet sokszínűségét:
„A kemény, vastag jégpáncélon igen kedves sportolás lehetséges, ha nincs a jégen sok hó. A télen gyakori, erős szelek azonban gondoskodnak róla, hogy lesöpörjék róla a havat. Az üvegszerű, vastag jégen kitűnően lehet korcsolyázni, fakutyázni, sőt a legnagyobb arányú jégsport is lehetséges, ti. vitorlás szánokkal száguldhatunk mindenfelé. Csak a turolásokra kell nagyon vigyázni! Az első kísérletek alkalmával, a 90-es években szemtanúja voltam annak a jelenetnek, amikor egy vitorlás szán nekirohant a turolásnak, összetörött, és utasai majdnem háromszáz métert csúsztak a hasukon a jégen, peregve, mint az elhajított jégdarab. Szerencsére kisebb horzsolásokon kívül semmi bajuk nem történt, mert igen vastagon fel voltak öltözve. Mindenkinek ajánlhatom, hogy ilyenkor, amikor vastag a jég, és már vannak rajta turolások, menjen le Alsóörsre, vagy Balatonfüredre, vagy Révfülöpre, a déli parton Szemesre, Boglárra, vagy Fonyódra, s láthat nagyszerű turolásokat, és élvezheti a jégsportokat. Legkevesebb turolással kell számolni a keneseieknek, mert itt közvetlen a partok mentén torlódik fel a jég, a tó tükre igen nagy darabon teljesen sima. Ha a jég már nagyon erős, akkor az egész tó hosszában nemigen lehet vitorlás szánnal végignyargalni, mert valami hét turoláson kellene keresztülvergődnie.”
