„Imádom a bakonyi erdőket az égbe magasodó bükköseivel” – Interjú Török-Bognár Renáta fotográfussal

Mikor kezdtél el fotózással foglalkozni és milyen típusú fotókat készítesz most?  

2009-ben kezdtem el komolyabban foglalkozni fotózással és 2011 óta főállású, szabadúszó fotós vagyok. A fő tevékenységem az esküvői fotózás és amolyan mellékágként van jelen a termék, lifestyle és ételfotózás az életemben.  

Mindig sokat utazol? Mit szeretsz az utazásban? Belföld vagy külföld? 

Ez talán viszonyítás kérdése, de azt gondolom, hogy talán az átlagosnál egy kicsit többet. A covid a külföldi megkeresések és munkák számát nálam nullára redukálta, de belföldön nagyon sokat vagyok úton. Volt idén olyan hetem, ahol a hétfőt Szegeden kezdtem, másnap Győrbe mentem, utána a Balaton-felvidékre, majd rá két napra Eger felé vettem az irányt. Szeretek a Székesfehérvár-Bakony-Balaton-felvidék tengelyen mozogni, és bár tudatosan építem fel egy-egy szezonomat, azért tényleg mindenfele megfordulok az országban. 

Milyen inspirációs forrásokat szoktál használni?  

A fő inspirációs forrásaim az utazások, legyen szó eddig fel nem fedezett környékről, vagy éppen olyanról, ahova visszavágyódom egy korábbi alkalom alapján. A filmek, a könyvek, magazinok, az illatok, a fények, az emberek, a színek mind-mind jó hatással vannak a lelkivilágomra és ezeket a hatásokat és ingereket, igyekszem jól elraktározni és magamba zárni, hogy ezekből töltekezni tudjak, amikor szükségem van rá. Fel tudjam idézni, betudjam építeni egy-egy sorozatomba, vagy csak a hétköznapjaimba valamilyen formában.

Analóg vagy digitális fotózás? Analóg vagy digitális élet? 

Nem lenne hiteles az a válasz tőlem, hogy analóg, hiszen digitális technikával dolgozom, ezzel keresem a kenyerem. Vannak analóg fényképezőgépeim, ünnepként élem meg, amikor végre eszembe jut, hogy használjam őket, de sokkal kevesebb időt szánok rá, mint amennyit valójában szeretnék. Egyszer, ha elköltözünk álmaink házába, ott majd lesz egy kis laborom és talán beletanulhatok ezekbe a folyamatokba is. A magánéletben sokkal inkább analóg életet élek. Nincs állandó közlési kényszerem a social platformokon, szeretek nagyon kézzel foghatót alkotni, gyűjtögetni, tapintani, érezni, érzékelni. 

Vannak olyan helyek a Veszprém-Balaton-Bakony régióban, ahol különösen szeretsz fotózni?   

Ha nem mozoghatnék sehol máshol csak a Veszprém-Balaton-Bakony régióban, én azt hiszem akkor is maximálisan elégedett lennék, hiszen a legkedveltebb helyszíneim pont itt vannak. Rendkívül változatosak, tanúhegyek, dombságok, óriási erdőségek, szurdokok, romok… hogy közhelyesen fogalmazzak: mindenki talál itt számára megfelelőt. Nem hiába építkezünk mi is pont ebben a régióban és tervezzük itt leélni az életünket. Nagy kedvencem a kővágóörsi kőhát, a tési fennsík, a salföldi és a nagyvázsonyi Pálos kolostorrom, vagy a balatoncsicsóiSzent Balázs templomrom, Bakonybél, de talán nem is akarok ennyire konkrét helyszíneket kiemelni: bármelyik erdő, dombtető, vagy fennsík.

Nemrég jelent meg Metszéspontok című könyved, egy vizuális album, tele csodás helyszínekkel, emlékekkel, receptekkel. Ebben hogyan jelenik meg a Bakony? Van kedvenc fotód, recepted a könyvből, amihez fontos, emlékezetes vagy épp vicces emlék köt, amihez érzelmileg kötődsz? 

Mindenképpen szerettem volna egy hazai régiót/tájegységet is megjeleníteni a fejezetek között, hiszen itt élek, az időm nagy részét azért mégiscsak belföldön töltöm. A Balaton-felvidék és a Bakony között vacilláltam, de végül az utóbbit választottam, mert érzelmileg talán jobban kötődöm hozzá és bevallom azzal, hogy a Balaton az utóbbi két évben – teljesen érthető módon – emberek sokszorosát vonzza magához, így én sokszor inkább elkerültem az egyébként általam is nagyon kedvelt helyszíneket.  A Bakony fejezet képeiben is a nyugalmat sugározza, és ez valahol egy tudatos koncepció volt a művészeti vezetőm, Bárdy Anna részéről és a részemről is, ugyanis rendszeresen a Bakonyba „menekültem”, amikor úgy éreztem, hogy nyugalomra vágyom.  

Sokat gondolkoztam rajta, hogy miként építhetném fel a fejezet receptekből álló részét, de gyorsan egyértelművé vált: a vadon gyűjtögetett növények és alapanyagok lesznek a domináns vonal, így került bele a medvehagyma, a turbolya, a kucsmagomba és még sok egyéb. Az egyik kedvenc receptem a turbolyás tavaszi főzelék, de a család kedvence egyértelműen a bodzatorta volt.