Idén nyáron is rendhagyó helyszíneken hallgathatunk zenét a Természetre hangolva koncertjein

Tavaly olyan helyeken kerültek megrendezésre a koncertek, mint az Úrkúti Őskarsztnál vagy a Zirci Arborétumban, idén pedig többek között a Haláp-hegyen, a gyenesdiási dolomitbányában és egy titkos helyszínen is várják a szervezők a zene szerelmeseit. 

Június 8-án Farkas Izsák hegedűművész performanszát hallgathatjuk meg a Balaton-felvidék egyik különleges tájsebének peremén, az elbányászott Haláp-hegyen. Farkas Izsák 2010-ben végzett hegedűművészként, azóta hangszerével, elektroakusztikus eszközökkel és performanszaival a zene fogalmi határainak tágításán dolgozik. Izsák már egyetemi évei alatt kutatta az elektromos hegedű új, formabontó kifejezésmódjait. Jelenléte a különféle színházművészeti irányzatokban folyamatos, mindemellett számos fúziós, crossover, jazz és rock zenekar tagja, vezető egyénisége. Különleges, népszerű zeneművész és sikeres tanár. Munkásságát összefoglalva elkezdte építeni a "@followtheviolin" közösségi brand-et, mellyel bepillantást enged izgalmas, élő előadásaiba.

Július 6-án szintén a Haláp-hegyen hallhatjuk a downtempo magyar úttörőjét, Gelkát, azaz Kürti Csabát, aki egy meditatív, lazulós estére hívja az érdeklődőket. A Café del Mar lemezek magyar hangja visszajáró vendég volt az Ibiza Sonica rádióban és később a BBC Radio 1-en. Hangzása egyedi keveréke az ambient, downtempo, trip-hop és neoklasszikus irányzatoknak, amivel Magyarország egyik legismertebb chillout előadójává vált. Munkáját a dallamos, atmoszférikus hangzásvilág és az élő hangszerhasználat, mint a zongora és gitár jellemzik. Többek között az Ő zenéjével launch-olta az Apple music a DJ platformját, itt és a Spotify-on már több mint 50 millióan füleltek rá a Gelka hangzásra. Ezeken a dalokon olyan előadókkal dolgozott együtt mint Synkro, Nightmares on Wax, Edapollo, Nuage, Sena, Sam Brookes, Forteba vagy a Mozez.

Augusztus 3-án álomszerű zenei élménynek lehetünk részesei a Belau exkluzív koncertjén. A duó (Kedves Péter, Buzás Krisztián) világában az elvágyódó és örökké reményteli hangulat találkozik az aktuális elektronikus zenei alapokkal. A cél, hogy a zene hatására belső utazásra induljon a hallgató, olyan reményteli és napsütötte helyekre, ahol ki tud kapcsolni és képes meglelni a harmóniát. A Belau debütáló dala 2015 év végén látott napvilágot, Island of Promise címmel, amely rögtön komoly sikereket ért el. Számos filmben, reklámban volt hallható, több hazai portálnál bekerült az év dalai közé. 2016 novemberében jelent meg „The Odyssey” című bemutatkozó lemezük, amelyen 12 dal található. A lemezbemutató koncertjüket az A38 Hajón tartották dupla teltházzal, az album Fonogram-díjat nyert az év elektronikus zenei lemeze kategóriában. A lemezen található dalokat a BBC Radio 1 is lejátszotta, valamint 2017-ben felkerült a zenekar az EBBA listára egyedüli magyarként. 2018-ban Breath című dalukat számos nemzetközi blog és rádió méltatta, és Fonogram-díjra is jelölték. A zenekar 2016-ban kezdte a koncertezést és két év alatt több, közel 200 koncertet adott 22 országban, olyan fesztiválokon, mint a Primavera, a Eurosonic, az SXSW, a Reeperbahn, a Sziget, vagy az Electric Castle. A Belau hosszú távú céljai között szerepel, hogy több tematikus koncertlemezt alkosson meg, amelyek különböző földrajzi területek hangulatát idézik majd.

A koncert különlegessége, hogy egy titkos helyszínen kerül majd megrendezésre, amiről a vendégek a koncerthez közeledve szerezhetnek majd tudomást. 

A nyarat augusztus 31-én Barabás Lőrinc exkluzív solo koncertje zárja egy régóta elhagyatottan álló kőfejtőben, a gyenesdiási dolomitbányában. Barabás Lőrinc trombitás és zeneszerző a budapesti improvizatív zenei élet egyik meghatározó szereplője és mozgatórugója, 2007 óta tizenkét albumot adott ki különböző zenekaraival, illetve szólóban. A 2013-as Sastra című albumával indult el a szólózenélés felé, ezt követte a 2015-ös Elevator Dance Music és a 2019-es Algorhythms című lemeze. Legújabb “22” című lemezén újabb arcát mutatja meg: az előző szólóalbumához képest még inkább előtérbe kerül a zongora; számos szerzemény akad, amelyben már egyáltalán nem hallható trombita. A minimalista hangszerelésű, repetitív darabok szellemiségükben a Nils Frahm és Ólafur Arnalds nevével fémjelzett neoklasszikus irányzathoz állnak közel. A melankólikus, filmzeneszerű számok Barabás Lőrinc szerint a gyorsuló világban a lelassulás, befelé fordulás igényét jelenítik meg.