Hogyan írjunk happy endet? – Szeptember 6-án Veszprémbe érkezik a Rendhagyó terek következő előadása
Fabacsovics Lili fiatal kora ellenére kifejezetten tapasztaltnak számít a színház világában: dramaturg szakon végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, azóta pedig különböző tánc-, báb- és cirkuszi előadások, sorozatok és színházi produkciók írójaként és dramaturg-jaként dolgozik. A Hogyan írjunk happy endet? az Y generáció világáról szól, amihez a Rendhagyó terek programsorozat egy igazán autentikus helyszínt biztosít: egy veszprémi gimnázium tornacsarnokát.
Hogyan született meg a darab ötlete?
Józsa Tamással, az előadás zeneszerzőjével osztálytársak voltunk a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban, és már akkor beszélgettünk róla, hogy jó lenne egyszer írni egy közös darabot. Aztán jó pár évvel később ez lett a Hogyan írjunk happy endet?. Én az SZFE-n, Tamás pedig a Zeneakadémián végzett és mindkettőnknek egyfajta vizsgaanyaga is volt a darab. Számomra ez azért fontos, mert az írásgyakorlatok és kötöttebb feladatok után a diplomamunka egy olyan lehetőséget jelentett, amelynek keretén belül arról írhattam, ami leginkább érdekel: a generációnkban jelen lévő tanácstalanságról, elveszettségről és az ezek mögött gyakran meghúzódó kommunikációs nehézségekről. És persze a szerelemről.
A történet egy félresikerült ismerkedés sztoriján keresztül enged betekintést a mai huszonévesek világába. Kifejezetten ezt a korosztályt célozza a mű, vagy érdekes lehet a fiatalabb, esetleg idősebb generáció számára is?
Úgy gondolom, hogy ez a darab széles közönségréteg számára érdekes lehet, legfeljebb más-más aspektusa miatt. Már maga az előadás formája is több izgalmat rejt magában: bár nem interaktív előadásról van szó, de a nézők sokkal közelebbi megfigyelői lesznek a történéseknek, mint egy klasszikus színházi darab során. Ezáltal a fiatalabb és az idősebb generációnak is érdekes lehet a mű.
A darab egy zenés korkép, amely zenei hátteréért Józsa Tamás felel, illetve a Variart Ensemble tagjai is közreműködnek. Hogyan zajlott a közös munka?
A Hogyan írjunk happy endet? születésekor a kezdetektől nagyon fontos volt, hogy a zene nem csupán háttérként vagy betételemként szolgáljon, azaz legalább olyan fontos szerepe van az előadásban, mint a prózai részeknek. Egyrészt a zene az előadás szinte egészét átszövi, másrészt a cselekmény során rengeteg olyan fontos pont, érzelem, gondolat vagy akár motiváció van, ami csak a dalokból derül ki. Tamás komoly és összetett munkát végzett a zenékkel kapcsolatban, nem volt könnyű dolga, hiszen nem klasszikus formákat követtünk, nem volt egy jól bejáratott módszer, a darab nem musical, nem operett, így nem rögzített szabályok szerint működik. Ezért is a különös műfaji megjelölés: zenés korkép. A Variart Ensemble tagjait Tamás hívta meg, velük mutattuk be a budapesti verziót, de rajtuk kívül más zenészek is szerepelnek majd a veszprémi előadásban.
Ahogy említettük korábban, sokrétű tapasztalattal rendelkezel a színház világával kapcsolatban. A Hogyan írjunk happy endet? mitől válik különlegessé számodra?
Ez a mű több szempontból is különleges nekem. Egyrészt valóban sok mindennel foglalkozom, sok minden érdekel, a rendezés azonban nem tartozott ezek közé, én elsősorban inkább író, másodsorban pedig dramaturg vagyok. Viszont ez az anyag annyira különleges és speciális volt számomra, hogy úgy éreztem, nem tudnám könnyen átadni másnak a stafétát és Tamás is támogatott ebben. Természetesen rengeteg összetevő van amögött, hogy végül ez az előadás megszületett. Egy helyszín, ahol biztonságban éreztem magam: ez a TRIP hajó Budapesten, ahol az ősbemutatót tartottuk. Sokat segített az előadás dramaturgja, Balázs Júlia, de hatalmas szerepe van a produkció létrejöttében a hangtervező Bali Árpád Pityinek és a fénytervező Szabó Martinnak is. És természetesen a színészeknek, mert bár a veszprémi bemutatót részben új szereposztással játsszuk, továbbra is elmondhatom, hogy olyan színészekkel dolgozhatok együtt, akikben maximálisan megbízom, és akikre nyugodt szívvel rá merem bízni ezeket a szerepeket, mert tudom, hogy megtöltik élettel és játékossággal. Nem is igazán rendezőként látom magam ebben a dinamikában, inkább az ötleteimmel próbálom koordinálni a történéseket. Úgy gondolom, hogy akkor működik igazán ez az előadás, ha mindenki otthonosan és jól érzi magát benne.
Milyen volt a fogadtatás a közönség részéről?
Nagyon izgalmas és kissé hányattatott sorsa volt ezidáig a darabnak. Nem sokkal az első COVID-lezárások előtt kezdtük el próbálni, először élőben majd online. A WebSzínház egyik első olyan saját bemutatója volt, amelyet élőben közvetítettek, és a helyszínen vágtuk és választottuk ki, hogy mikor melyik kameraállásból lássák a történéseket a nézők. A korlátozások feloldása után talán két-három alkalommal tudtuk közönség előtt is eljátszani, miközben az előadásban kiemelten fontos szerepe van a közönség jelenlétének és a színészekkel egymásra gyakorolt hatásuknak. Úgy gondolom, és a visszajelzések is azt mutatták, hogy a közönség szerette az előadást, vitte őket magával a történet, a dalok és a darab világa. Volt, aki azt mondta, hogy több ponton is magára ismert, az idősebb generáció tagjai közül pedig volt, aki megemlítette, hogy most már jobban érti, hogy miért is hallja tőlünk, hogy milyen nehéz nekünk néha. Számomra ezek nagyon fontos visszajelzések voltak.
Miben tér el a Rendhagyó terek projekt által megvalósuló szeptember 6-ai előadás az eddigiektől?
A Rendhagyó terek projekt keretén belül gyakorlatilag egy új ősbemutatója lesz az előadásnak: egyrészt hozzányúltunk valamennyire a szerkezethez is, amitől az egész sokkal pörgősebb, intenzívebb, jobb tempójú lett; másrészt a keménymag Georgita-Tenki Dalma, Jenővári Miklós és Baki Dániel mellett új szereplők, Litauszky Lilla és Georgita Máté Dezső kerültek a produkcióba, akik egészen más ízt adnak a karaktereiknek, amitől az előadás hangulata is változik. Fontos változások történtek zenei téren is, hiszen Tamás egy 14 fős zenekarral dolgozott most együtt, áthangszerelte a dalokat, illetve a zenei részt, amit Gulyás Gergely vezényel majd, tovább gazdagította, hogy az még szervesebb része legyen az egész előadásnak. Természetesen az új helyszín is új helyzetet jelent, még akkor is, ha alapvetően úgy terveztük az előadást, hogy minél többféle helyen játszhassuk majd. A VEB2023 EKF programsorozat keretein belül egy kisebb zenekari apparátussal tervezzük majd még játszani az előadást más izgalmas helyszíneken is, de így, ebben a formában mindenképp egyedülálló alkalom lesz a Rendhagyó terek projekten belül megvalósuló veszprémi bemutató.
A helyszín a veszprémi Lovassy László Gimnázium tornacsarnoka lesz. Miért pont erre a helyszínre esett a választásotok? Azt említetted, hogy te és Tamás is ebben a gimnáziumban tanultatok.
Igen, Tamás és én is a gimnázium speciális matematika tagozatán végeztünk, és néha kicsit elveszettnek éreztük magunkat a művészeti beállítottságunkkal reál tagozatosként. Amikor elkezdtünk dolgozni a Hogyan írjunk happy endet? című produkción, a kezdetektől szó volt arról, hogy jó lenne majd elhozni egyszer Veszprémbe, hiszen fontos helyszín számunkra a város, ahogy Balatonalmádi és Balatonfüred is. Nagyon örültünk, amikor láttuk, hogy elindul a VEB 2023 EKF programsorozat, a Rendhagyó terek kiírása pedig mintha csak nekünk szólt volna, hiszen egy helyspecifikus, különleges, elsősorban fiataloknak szóló előadással tudtunk pályázni.
Az egyértelmű, hogy Veszprém és környéke fontos helyszín az életedben. Mesélsz nekünk még a balatoni kötődésedről?
Bár Kazincbarcikán születtem, gyakorlatilag kétéves korom óta Balatonfüreden élek és nőttem fel, aminél ideálisabb környezetet el sem tudnék képzelni. A város sokszínűsége, a természet és a fejlődő település kettőssége, a pezsgő kulturális élet, a rengeteg ide kötődő monda, legenda, hagyomány nagyon inspiráló környezet volt számomra és a mai napig is az. Sok támogatást, pozitív visszajelzést kaptam a fürediektől, ezért is nagy öröm számomra, ha olyan előadás látogat Balatonfüredre vagy a környékre, aminek létrejöttében nekem is részem volt.
