Február végén újra jön a Holtszezon! – Szabó B. Eszter újságírót kérdeztük
A Holtszezon Irodalmi Fesztivál idén harmadik alkalommal kerül megrendezésre, hogy az irodalom határterületeit feszegesse izgalmas workshopok, beszélgetések, előadások és koncertek keretében. Szabó B. Eszter újságíróval már tavaly is több fesztiválon találkozhattunk, mint moderátor és ezúttal sem lesz másképp. Ezért úgy gondoltuk, megkérdezzük, milyen kapcsolat fűzi az irodalomhoz, milyen emlékei vannak a Holtszezonról és mit ajánl az idei programfelhozatalból.
Milyen a kapcsolatod személy szerint az irodalommal? Jelen van a mindennapjaidban?
Középiskolás voltam, amikor véget ért az akkor számomra sokat jelentő sportkarrierem. Amikor abbahagytam, a világ hirtelen kinyílt számomra. Olyan dolgokra fordíthattam időt, amikre korábban képtelenség volt. Érdeklődni kezdtem az irodalom iránt, végül a Pannon Egyetem magyar szakára mentem. Az öt és fél év tanári képzés csak tovább mélyítette bennem az irodalom iránti vonzalmat, noha mindig tudtam, hogy nem én leszek az, aki majd magyarórát tart másoknak. Remek tanáraim voltak a Pannonon, nagyon élveztem az órákat. Fontos megemlítenem, hogy gyerekként kimondottan erős kulturális légkörben nőhettem fel, a szüleim olvasó emberek, édesapám ma is regények fordításával foglalkozik. Nem volt olyan, hogy ne tudtak volna könyvet adni a kezembe. Ma az élettársammal gondolkodom tovább, ő filozófus, de szépen összeér ez a két, egymástól annyira nem is eltérő világ. Hogy jelen van-e a hétköznapjaimban az irodalom? Persze. Hol erősebben, hol kevésbé. Ha nehezebb időszakban vagyok, biztonságot ad.
Van kedvenc íród/költőd/irodalmi személyiséged?
Nehéz kérdés. Nálam nem csak attól lesz valaki szerethető, hogy számomra tetszetősen ír. Persze ez sem mellékes, de nekem sokat jelent, ha az író nyilatkozatain keresztül átjön a világlátása, az értékrendje. Amikor hallgatom, mondatain keresztül feltárul egy elme, egy világ, ami számomra új, esetleg követendő. Ilyen Grecsó Krisztián, Tompa Andrea, Cserna-Szabó András. De azért mondok néhány regényt, amiket bármikor szívesen újraolvasok: Egressy Zoltán Holdon, illetve Szarvas a ködben, Kácsor Zsolt Pokoljárás Bipoláriában, Visky András Kitelepítés. Viszonyítási pont nekem Kányádi Sándor, Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes.
A tavalyi Holtszezonon is vezettél már beszélgetéseket. Mik voltak ezek? Volt-e valamilyen emlékezetes pillanat a beszélgetéseken vagy akár a teljes fesztiválon?
Így van, tavaly is volt szerencsém a Holtszezonon beszélgetéseket vezetni, Dóka Péterrel, a Móra Kiadó akkori főszerkesztőjével, valamint Babicz Lilla pszichológussal, a gyerekirodalom témakörét jártuk körbe. Újra lehetőségem volt Varró Danival és zenészével, Molnár Györggyel beszélgetni, csak úgy, mint Szálinger Balázzsal, Cser Kovács Ágnessel, Cserna-Szabó Andrással és Makai Mátéval. Nagyon nehéz egy pillanatot kiemelni, így inkább a fesztivál hangulatára tudnék rámutatni, mint abszolút élmény. Szóval van annak egy feelingje, amikor jössz-mész a máskor is csodás, de közel sem ennyire színes városban, és szembejön az utcán Grecsó Krisztián, Beck Zoli, Vecsei H. Miklós… Mindenkinek csak távolról tudsz integetni, mert már kezdődik a következő esemény, amit jobb nem lekésni. Mindenkinek remek a kedve, mindenki jót akar, és ebből egy nagy összekacsintás kerekedik. Meg tudnám szokni ezt a hangulatot. Egyébként az egész EKF év ilyen volt számomra: lezajlott egy-egy nagyobb fesztivál, tele impulzusokkal, s hazafelé valami megmosolyogtató gazdagság lüktetett bennem.
Hol találkozhatunk veled az idei fesztiválon? Ajánlanál nekünk néhány programot az idei programfelhozatalból?
Idén a Platon Karataev zenekarral több beszélgetésem is lesz, méghozzá a Fotonban. Kérdezem őket a hamarosan érkező új albumukról, a Napkötözőről, valamint a róluk készült dokumentumfilmről, a Nyílnak befelé ablakokról. Sőt, a frontember Balla Geri feleségével, Dobos Emőke képzőművésszel is lesz lehetőségem leülni, vele az együttes vizuális világát beszéljük át. Ezeken kívül a Papírkutyában Varró Danival és Molnár Györggyel bemutatjuk a Túl a Maszat-hegyen második részét. Kíváncsian várom mindet. Hogy mit ajánlok? Nagyon nehéz nem „hazabeszélni”, hiszen ez a négy felsorolt esemény mind rendkívül izgalmasnak ígérkezik. A Platon Karataev zenéje számomra nagyon fontos, szeretek belemerülni a világukba. Talán még mindig nem vagyok elfogult, ha azt mondom, kuriózum, hogy egy teljes lemezanyagot meghallgathatsz az alkotókkal, akik utána még mesélnek is az albumról. Varró Dani estje is izgalmasnak ígérkezik, a beszélgetést elsősorban arra szeretném kihegyezni, hogy milyen érzés, vajon teher-e egy jól bevált könyvből második részt írni, s mi újság a szereplőkkel, akiket már olyan jól ismerünk. De hogy ne csak a saját programpontjaimat ajánljam: ha épp nem az én eseményemen lennék, biztos a Grecsóra mennék…
