Elmerülés a betűk tavában – Balaton az irodalomban – 1. rész

Kazinczy Ferenc: Magyar ország geographica

Irodalomtörténeti érdekesség, hogy a Balaton, mint Magyar Tenger említése talán először (szöveghűen írva) Kazintzy Ferentz:  Magyar ország geographica, az az, földi állapotjának le-rajzolása, mellyet egynehány fő-Geographusok munkájából ki-szedegetett, és azoknak, a' kik Hazájokhoz illendő szivességgel viseltetnek, szemeik eleibe terjesztett – hosszú című - műben tűnik fel, ilyenféleképpen:

Jókai Mór: Az Aranyember

Jókai közismert regényében nagyon szép leírást olvashatunk arról a már egyre kevésbé tapasztalható, látható jelenségről, amikor a tó víztükre végeláthatatlan jégtükörré változik.

"A befagyott Balaton megragadó látvány, kivált az első napokban.

Az óriási tó nem úgy szokott befagyni, mint a folyamok, miken töredékes jégtorlaszok csoportosulnak össze; ez egy csendes pillanatában a víztükörnek egyszerre áll meg, mint a kristály, s reggelre ott van az egész vízen a sima, tündöklő tükör. Ezüsttükör, mikor a hold fénye bevilágítja. Nincs rajta semmi törés: egy darabból van öntve.

Csak a szekérutak látszanak meg rajta, amint a két part sűrűn fekvő falvaiból átvonulnak, egymást keresztezik, mintha mértani vonalak volnának egy nagy üvegtáblán. A tihanyi hegyfok kettős tornyú templomával oly tisztán látszik most meg+ a tükörben, tornyaival lefelé fordítva, mint maga a valóság.”

A szemléletes leírás után folytatódik a csodálatos táj bemutatása, miközben a történetben Timár messze behaladt a jégtükrön.

„Most virradni kezdett, a hold elsápadt, s az ég egész hosszában rózsaszínű kezdett lenni, mire az óriási jégtükör is csodálatosan színt változtatott, mintha élesen kétfelé volna osztva, az egyik része violaszín és rézvörös fényt vesz fel, míg a napkelet felé eső, tehát a rózsaszín éggel érintkező fele azúrkék marad. A tünemény pompája növekedik, amíg az ég egyre világosul; a skarlát, az arany az égen megkétszereződik a tiszta tükörben, s mikor a nap fénytelen izzó gömbje feljön a látkör violabarna ködei közül, tűzszínű páráktól körülragyogva, s letekint e ragyogó jéglapra, ilyen varázsképet semmi tenger nem mutat, semmi mozgó hullámtükör; mert az olyan, mintha két igazi nap kelne fel egyszerre két igazi égen. Egyszerre szétlövelli a nap sugárait, amint a barna ködök közül kiemelkedett...

Mikor a beállott Balaton jegére legelőször rásüt a nap, először valami csodálatos zengés támad a jégben: mintha ezer meg ezernyi érchúrok pattognának le egy tündéri hárfáról; emlékeztet az a Memnon-szobrok zengő sziklájára, csakhogy ez nem hagyja abba. A titkos zing-zöngés egyre hangosabb lesz, a tündérek ott a víz alatt már tele marokkal ragadnak hárfáik húrjaiba, éles pattanások kezdenek hangzani, mik folyvást emelkedő erővel a lövések hangjáig fokozódnak; és minden pattanásnál, minden durranásnál egy-egy csillámló repedés támad az eddig üveg módra átlátszó jég tömegében; minden irányban összevissza pattog az egész óriási jégtábla, míg utóbb olyanná válik, mintha apró kockák, ötszegek s minden alakú prizmák milliárdjaiból volna egy óriási mozaikká összetömörítve, melynek felszíne tükör. Ez okozza ama hangokat. Aki azokat először hallja, a szíve bizony hevesen kezd dobogni.

Az egész jéglap szól, beszél, zeng lábai alatt. Mennydörgést és citerapengést hall összekeverve. Egy-egy pattanás az ágyúdörejhez hasonlít, s mértföldekre elhangzik."

Széchenyi István: Balatoni gőzhajózás

"Nehéz volna annak jóslatát itt kimeritőleg elősorolni, mi mindent fogna egy balatoni gőzösnek életbe léptetése maga után vonni; mert egy illyféle nevezetesb előlépés, mint a külföldi tapasztalás mutatja, csudaszerüleg tágitja az emberi társaság nem egyedül haszon- és kellem- de különösen diszkörét is…. A’ Balatonon mostanság egyetlen egy meglehetős hajó, de csak egy türhető csónak sincs. Bámuljon-e az ember ezen vagy nevessen, én nem tudom. Lebegjen csak egyszer rajta gőzös: s míg bányászokat fog előidézni a hegyekben és a gőz használatára sürgetendi a gondolkozót, uj életszikrát lövel az egészre és a most ugyan kies, de mintegy álomban szendergő vidéket

olly vidor elevenséggel ruházza fel, mikép egy szebb jövendőnek tavaszkorát fogják a legédesb sejtelmek közt élvezni a Balaton körülti lakosok."

A mai kor emberének - ismerve az azóta eltelt időt - különösen érdekes olvasni gróf Széchenyi István 1846-ban megjelent értekezését.

Lóczy Lajos: A Balaton földrajzi és társadalmi állapotának leírása

"A Balaton tudományos kutatását a Magyar Földrajzi Társaság választmánya 1891-ben az én indítványomra határozta el. Két évvel előbb létesült a Balatontavi Gőzhajózási R.T., amely 3 gőzösével kezdte járni a tavat és egyszerre hozzáférhetővé tette a nyaralni és üdülni vágyóknak a veszprém-zalai tóparti helyeket is. Alacsony volt 1891-ben a tó vízállása a hajózásnak, sőt még inkább a fürdőzőknek kellemetlenséget okozott a Balatonban ilyenkor nagyon elterjedő hínár. Sűrűn panaszkodott erre és féltette a közönség az egész tavat az elhínárodástól. Az ügyet a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-bizottsága vette kezébe és mindenekelőtt a hínárkérdés tanulmányozásába fogott. Ebből a gyakorlati vizsgálatból indult ki azután a Balatonnak és tágabb környékének széleskörű, tervszerű, rendszeres kutatása. Jól átgondolt tervezettek, 28 év alatt a szaktudósok nagy száma vizsgálta és dolgozta fel eredeti tudományos munkálatokban a Balatonvidék természettudományi, biológiai és társadalomtudományi állapotait és kiadta térképeit." - mutatja be a kötet megszületését és tartalmát a szerző, szerkesztő.

Keresztury Dezső: Balaton

"E könyvecske célja éppen az, hogy a szellem és föld viszonyának változásait követve éreztesse, miként helyezkedik el a Balaton a magyarság életében, hogy a történelem változó századain át megfigyelje, miként alakítja e tájat s milyen inspirációkat kap tőle a körülötte élő magyar világ. A kép nem lehet teljes. Egy-egy jellemző adatra, emlékre és nyilatkozatra akarja csupán felhívni a figyelmet, úgy, hogy képek és írások egymást magyarázva utaljanak legalább a fejlődés fontosabb állomásaira."  - írta a szerző a kötet bevezetőjében.

Cholnoky Jenő: Veszprém-Balaton

"Nem akar ez a könyv túristavezető lenni. Ilyen könyvünk van már a Balatonról, még pedig kitűnő. Itt csak az általános tudnivalókat, érdekességeket olvashatjuk, s az olvasottak arra is valók, hogy az igazi tartalmas lelkű Balaton-kedvelők tovább is gondolkozzanak s igazi gyönyörűségük legyen benne, amikor ráismernek a könyvben elmondottakra. Az érdeklődés ébrentartására és az olvasás megkönnyítésére, mintegy pihentetőül kis eseményeket, kalandokat is beleszőttem."
Cholnoky Jenő geográfus, egyetemi tanár 1937-ben, a Franklinnál megjelent Balaton és az 1938-ban, a kalocsai Árpád Nyomda révén napvilágra került Veszprém című kötetei városi, illetve regionális jelentőségű műveiből válogatva tavaly jelent meg a Balaton-Veszprém című kötet, amit a VEB2023 EKF is támogatott.

Kovács Emőke: Balatoni Értéktár - 200 év a Pannon Tenger múltjából

Történelem, tudás, olvasmányos stílus - címszavakban ezek jellemzik Kovács Emőke történész műveit, így a Balatoni Értéktár - 200 év a Pannon Tenger múltjából című kötetét is. A tavaly év végén megjelent könyv fiatalok és a felnőtt korosztály számára érdekes, sokszínű és sokrétű tartalmat kínál.

"A Balaton több mint egy kedvelt fürdőhely, több mint egy nagy kiterjedésű víztömeg. A Balaton történetében koncentrálódik Magyarország története. A jelen kötet olyan kevésbé ismert tavi történeteket mutat be, amelyek elvezetik az olvasót a keszthelyi Festeticsek, a füredi Anna-bálok, a tavat megfestő és a tóról író, verselő művészek világába. De betekintést nyújt a Balaton térségét érintő történeti folyamatokba: vasúthálózat, kikötők, tájkép változásai, a trianoni békediktátum utáni balatoni felfutás, a társas- és sportélet részleteibe. Valamint kitér a Balatont megszállottan kutató tudósokra, orvosokra, közéleti személyiségekre. Ez a gazdagon illusztrált könyv egy regényes kultúrtörténeti utazás a Balaton 19-20. századi világában, egyúttal értékmentő kötet is: felhívja a figyelmet e vidék sajátos és unikális - megőrzendő - történeti hagyományaira, értékeire."