Egry-inspirációk – avagy mennyire érezhető a kivételes művész hatása 140 év távlatából?

Szalontai Ábel Balogh Rudolf-díjas fotográfus, 20 éve oktat a MOME fotográfia szakán, korábban a MOME Média Intézetének igazgatója volt, több szálon is kötődik a Balatonhoz. Ahogy mondja, legelső élményei a tóval kapcsolatban egészen kiskorába nyúlnak vissza, hiszen szinte a vízben tanult meg járni, azóta is amikor teheti, minden szabadidejét a Balaton mellett tölti. Badacsony című kiállítása május 26-án debütál a veszprémi Művészetek Házában, melynek témája a címben említett Badacsonyról készült sorozat, amelyet a déli parti Bélatelepről hosszú éveken át készített fotói alkotják.

Mi a véleménye Egry József művészetéről? Hatással volt a saját munkásságára?

Szerintem ez a kapcsolat egyértelműen látható, mert gyakorlatilag Egry művészete, főleg a fény használata tényleg lebilincselő. Engem mindig is érdekelt a festészet és a fotográfia kapcsolata, amit soha nem imitálni szerettem volna, hanem inkább inspirációt jelentett számomra. Nyilván Egrynek a helyhez, a Balatonhoz és a Badacsonyhoz való kötődése is kiemelten fontos.

Ahogy a hamarosan megnyíló kiállításának is központi eleme a Badacsony, amit hosszú időn keresztül, egy pontból fotózott. Ön szerint vonható párhuzam egy ilyen jellegű fotós projekt és a festészet között?

Pont ez jelenti az izgalmát a kiállításnak, hogy két nézőpont van, és talán leginkább ezzel kapcsolatban lehetne Egry művészetével párhuzamba állítani, hogy az ő festészeti látásmódjában is nagyon fontos szerepe volt a hosszú távú megfigyelésnek. Alapvetően a fotózásban nem ez a legjellemzőbb attitűd vagy módszer, de az én munkáimnál, és itt nem csak a Badacsony projektre gondolok, nagyon fontos szerepe van a hosszú távú megfigyelésnek, vagy akár azt is mondhatnám, hogy analitikus látásmódnak és elmélyülésnek.

Egry egyik fő témája egyértelműen a balatoni táj volt. Önt hogyan inspirálja a Balaton és a tóhoz fűződő kötődése?

A tó szeretete egy nagyon erős személyes indíttatás, mondhatjuk, hogy egy természetes helyzet és veleszületett kötődés. A Badacsony projekt alapját is ez adja, illetve egy doktori kutatás, amelyet a 2010-es években a MOME-n végeztem, és amely folytatásaként tekinthető meg tulajdonképpen ez a sorozat, amely az időhasználatra koncentrál, és a profán időből a szent időbe való átlépésnek a lehetőségeit vizsgálja. A hangsúly mindenképpen az ismétlődésen van: ennél a sorozatnál is nagyon fontos volt, hogy tudatosan egy nézőpontból készültek a képek, szinte száz százalékig ugyanabból a kameraállásból nyolc éven keresztül. A Badacsony sorozatnál egyébként szimbolikusan megjelenik a vulkán, amely egy erős párhuzamot képez Hokusai Fuji-hegy 36 létképe című fametszet-sorozatával, amely inspirált ebben a munkámban. Én megdupláztam a számot, és 72 képből áll össze a kollekció, amely a kiállításon is látható lesz majd. Azokkal a lehetőségekkel szerettem volna játszani, amely számokban is tetten érhető, érezhető és felfedezhető a befogadó számára.

Egry hatása az irodalomban is megfigyelhető, több szerzőt is megihletett, Fodor András például A vízrenéző művében ír róla. A Badacsony című kiállítás kapcsán is szerepet kap az irodalom, ha jól tudom.

Igen, a kiállítással kapcsolatban megjelenik egy könyv is, amellyel az egész sorozat sokkal kézzelfoghatóbbá válik, és ez adja az esszenciáját tulajdonképpen. A könyv sajátossága, hogy nem csak képek lesznek benne, hanem szövegek is, amelyen három szerzővel, Somogyi Krisztinával, Tillmann Józseffel és Iancu Laura költővel dolgoztunk.

Azt mindenképpen elmondhatjuk, hogy Egry neve végérvényesen összefonódott a Badacsonnyal. Önnek melyik hely lenne az, amelyhez egyértelműen köthetjük a nevét? Bélatelep, ahonnan fotózott, vagy a Badacsony, amelyről a képek készültek?

A nevemet legszívesebben az egész Balatonnal, a vízfelülettel kötném össze. Már lassan ötven éve vitorlázom, és számomra a Balaton látványa leginkább a víz felől értelmezhető, nem a part felől. Az a látvány, amit a vízről kap az ember, még sokak számára nem annyira ismert és egészen más perspektívákat ad: más fényviszonyokkal és környezeti jelenségekkel találkozhat így az ember. A sorozatnak van egy konkrét helyszíne, a Badacsony, de a személyes kötődéseim a vitorlázás kapcsán fizikailag vagy földrajzilag nem igazán definiálhatók, mert állandóan mozgásban vagyok, amely egyébként a kiállításon mozgóképek formájában is megjelenik majd, amit a zene egészít ki Bozsogi Adrienn és Jávorka Ádám segítségével, és így válik az egész teljessé.

Egry azt vallotta, hogy „nem a Balatont, hanem annak világát festi”. Vannak olyan fotói, amelyen megjelennek a balatoni emberek és elcsíphetjük a balatoni élet egy-egy részletét is?

Ha visszautalok Hokusai munkájára a Fujiról, amely az egyik fő inspirációm, az pontosan erre a kérdésre reflektálna, hiszen ő tulajdonképpen azt a világot, emberi jelenlétet, aktivitást és kultúrát dokumentálja és teszi absztrakt módon láthatóvá, amely a hegy körül tapasztalható. A Badacsony-sorozatnál egyelőre sokkal inkább a jelenlétben való elmélyülés volt fontos, és az, hogy hagyjunk időt a megfigyelésre és a látottak feldolgozására. De vannak terveim azzal kapcsolatban, hogy többet foglalkozzam az emberi jelenléttel és azzal, hogyan élnek az emberek a hegyen, így vannak már ötleteim a sorozat folytatásával kapcsolatban. Talán még több Egry-inspirációt gyűjtve egyszer folytatom majd, és elmozdulok az emberi jelenlét irányába, de ez egyelőre még a jövő zenéje.