Dafna Talmor új helyspecifikus installációjával debütál júniusban a veszprémi Művészetek Házában

Először is, mesélnél néhány szót magadról? Miért kezdtél el fotózni?

Londonban élő művész és előadó vagyok. Tel-Avivban születtem, Venezuelában nőttem fel, és a 90-es évek vége óta élek Londonban, amikor is odaköltöztem, hogy képzőművészetet tanuljak a Goldsmiths College-ban. Bár a kurzus interdiszciplináris volt, a BA alatt elsősorban a fotográfiát használtam, ezért a Royal College of Artban végeztem el a képzőművészeti fotográfia mesterszakot. Mindig is a fotográfia állt a munkám középpontjában, bár munkám során videót, eseményeket, kiadványokat is készítettem.

Fő projekted a Constructed Landscapes nevet viseli. Mi ennek a lényege?

2009. óta dolgozom a Constructed Landscapes sorozatomon, amely egybeesett egy közös színes sötétkamra létrehozásával és működtetésével Kelet-Londonban egy barátommal, akivel az RCA-n végzett mesterképzésem során találkoztam. A munka a sötétkamrában való kísérletezés körül forog, és mára három részből áll. Kezdetben két középformátumú negatívot kombináltam, amelyeket különböző helyről készítettem, és a negatív egy rétegéből egy elemet kollázsoltam, hogy létrehozzak egy hibrid képzeletbeli teret. 2014-ben a folyamat áttért arra, hogy egy helyszín újrakonfigurálására és több perspektíva összevonására összpontosítson, az ugyanazon a filmtekercsen felvett negatívok töredékeinek felhasználásával, és így építsen fel egy képet. A legújabb munkák még inkább elmozdultak a hagyományos fotókeret formátumának megtörésével, a keret diptichonokra, triptichonokra való felosztásával és 3D-s objektumok létrehozásával. A negatívok elkészítésének folyamata nagyon lo-fi, és olyan alapvető eszközöket használ, mint a szike, a szalag, a csipesz és az alkoholos filctoll. Kicsit sebészi és helyszínelői jellegű, mivel kis léptékben történik, és csak a kontaktlenyomat szolgál vizuális referenciaként.

Hogyan lett ebből projekt?

Hosszú évekig elsősorban belső terekben fotóztam. Úgy éreztem, szükségem van a belső tér adta korlátokra, de mindig volt egy utalás a külső térre, a kilátásra. 2003. és 2009. között mindig tájképeket fotóztam, amikor utaztam - amikor hazamentem Izraelbe, ahol születtem, Venezuelába, ahol felnőttem, az Egyesült Államokba, ahol a nővérem él, és amikor az Egyesült Királyságban utazgattam, ahol több mint 20 éve élek, mindig magammal vittem a fényképezőgépemet. Volt valami abban, hogy ezzel a hordozható tárggyal indultam útnak, ami lehetővé tette számomra, hogy „֦magammal vigyem” ezeket a helyeket. Nem is igen értettem, hogy miért teszem ezt; egyszerűen csak késztetést éreztem arra, hogy fényképezzek. Amikor visszatértem a stúdióba és megnéztem a kontaktlapokat, mindig csalódott voltam a képek miatt - önmagukban nem mutattak semmi igazán érdekeset. De azért folytattam a fotózást. Volt egyfajta sürgető érzés, amivel készültek, majd ezt követte a csalódás. Ekkor döbbentem rá, hogy talán úgy tudnám hasznosítani őket, és ezt a csalódottságot valami produktívvá alakítani, ha közvetlenül a negatívokra végeznék beavatkozásokat. A felhalmozott középformátumú negatívok személyes archívuma lett a projekt forrásanyaga.

Hamarosan Veszprémben mutatkozol be, az AIR program egyik művésze vagy, június 29-én nyílik kiállításod. Hogyan kerültél be a programba?

Claudia Küssel kurátor hívott meg. Ő a Constructed Landscapes sorozaton alapuló monográfiám révén találkozott a munkáimmal, amelyet 2020-ban jelentettem meg a holland Fw:Books kiadónál. Aztán személyesen is találkoztunk egy egyéni kiállítás alkalmával, amelyet a budapesti TOBE Galériában rendeztem 2022-ben, ez a galéria képvisel engem. A galéria kereste meg Claudiát, hogy beszélgessen velem a QContemporaryben, ami egybeesett a Történetek, amelyekkel együtt élünk - Válogatás a Somlói-Spengler gyűjteményből című csoportos kiállítással, amelyen én is részt vettem ugyanebben az időben. Ezután jött a felkérés, hogy töltsek el egy kis időt a Veszprém-Balaton régió felfedezésével, és hogy közvetlenül a területre reagálva készítsek műveket. Nagyon helyesen érezte, hogy a változatos tájak, amelyek lenyűgöző és geológiai vulkanikus történelméről ismertek, érdekelni fognak. Mivel a víztestek a geológiai képződményekkel kombinálva központi elemei Constructed Landscapes sorozatomnak, ez a terület ideálisan illeszkedett munkámhoz.

Úgy tudom, nemrégiben jártál Magyarországon, hogy kutatásokat folytass.

Igen, március végétől április közepéig körülbelül három hetet töltöttem Magyarországon, ebből körülbelül két hetet a Veszprém-Balaton térségének felfedezésével és fotózásával. Mivel már régóta nem vezettem, nővérem, Ruti Talmor - aki az Egyesült Államokban élő egyetemi oktató - csatlakozott hozzám, hogy segítsen a vezetéssel, a kutatásban és a folyamat dokumentálásában. Veszprémben szálltunk meg, és rengeteg területet bejártunk, hihetetlenül sokféle helyszínt és tájat fedeztünk fel, a tó északi részére, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területére összpontosítva.

Milyen élményeket hoztak a kirándulások?

Tavaly augusztusban már jártam a régióban egy rövid látogatás erejéig; az csak kétnapos utazás volt, hogy elvégezzek néhány kezdeti kutatást, hogy jobban megismerjem a területet. Bár az elmúlt években többször jártam Budapesten a TOBE Galéria korábbi kiállításai miatt, a Veszprém-Balaton térségében még soha nem voltam. Akkor Claudiával együtt meglátogattunk néhány helyszínt, hogy ízelítőt kapjak a környékről. Az út hihetetlenül inspiráló volt; nagyon izgatottan vártam, hogy tavasszal visszatérjek, hogy megfelelő időt töltsek el, hogy sokkal mélyebb tapasztalatokat szerezzek a régióról. Ezen a mostani látogatáson nagyon élveztem, hogy körülbelül 16 helyszínen fotózhattam.  Mindegyik lélegzetelállítóan gyönyörű volt, így nagyon nehéz kedvenceket választani. Azért néhány ezek közül: Úrkúti Paleokarszt Természetvédelmi Terület, a bakonynánai Római Fürdő, a Tihanyi-félsziget tanösvényei, a kisapáti bazaltorgonák, Hegyestű és természetesen a Balaton partja (és panorámái)!

A kiállításon szereplő képek és munkák útjaid eredményeként születnek, így a kiállítás valóban helyspecifikus lesz.

Egyértelműen. Legutóbbi látogatásom fő célja az volt, hogy minél több anyagot gyűjtsek össze. 26 tekercs középformátumú filmet forgattam, ami sokkal több, mint amennyit általában a helyszínen szoktam készíteni, és ami a kiállításra készülő munkám alapját képezi majd. Nagyon élveztem az ittlétemet, és szívesen maradtam volna tovább is, ha lett volna időm. Annyi mindent lehet még felfedezni és megtapasztalni, és minél többet olvasok a térségről és annak történelméről, annál inkább vágyom arra, hogy visszatérjek. Ez egy varázslatos hely, és nagyon boldog vagyok, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy részt vegyek ebben a művészrezidencia-programban, és hogy itt tölthessek időt.

A veszprémi Művészetek Házában is jártál, ahol a kiállítás lesz?

Igen, kezdettől fogva az volt az elképzelésem, hogy a kiállítás helyspecifikus és a helyre reagáló lesz, azaz a helyi tájra és a Művészetek Háza kiállítóterének architektúrájára reagáló műveket készítek. Általában így szoktam dolgozni - nagyon érdekel, hogy reagáljak a kiállítótér sajátosságaira és a kontextusára, az építészet közvetlenül befolyásolja a képek felépítését és a művek megjelenítésének módját.

Itt leszel a júniusi megnyitón is?

Úgy tervezem, júniusban visszatérek Magyarországra, hogy Budapesten befejezzem a produkció egy részét, a kurátorral együtt részt vegyek a kiállítás installálásában és a június 29-i megnyitón a Művészetek Házában. Ugyanezen a napon a rendezvénysorozat részeként művészeti beszélgetéseket is tervezünk. Már alig várom!