Christkindl-Spiel – Különleges népszokás a Bakony és a Balaton-felvidék németajkú vidékéről
Díszes ruhába öltözött fiatalok, német és magyar nyelvű karácsonyi dalok, házról házra járó egész napos ünnepség – csak pár dolog a felsorolásból, amely a karácsonyi énekes népszokást jellemzi. De honnan ered és mely falvakban él a mai napig ez a hagyomány? Rövid összefoglalónkban utánajártunk a legfőbb kérdéseknek a Christkindl-Spiel misztériumjátékkal kapcsolatban, mely 2020-ban az UNESCO által a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére is felkerült.
Fotó: Laczkó Dezső Múzeum
Honnan ered?
A Christkindl-Spiel egy német nyelvű betlehemes játék, amelynek megjelenése és elterjedése Luther Márton nevéhez fűződik, aki a reformáció idején terjesztette el azt a szokást, hogy a Christkindl-játékban résztvevők házról házra járnak, elviszik a karácsonyfát a családoknak, és a Kis Jézus, azaz a Christkindl megszületésének örömhírét hirdetik. Emellett karácsonyi ajándékot is adtak a család minden tagjának.
A második világháború után a települések sváb lakosságának nagy részét kitelepítették, az 1960-as években pedig a politikai helyzet hatására szorult háttérbe és csakhogy nem teljesen feledésbe is merült a Christkindl-járás, de a legtöbb helyen az 1980-as években újraélesztették a hagyományokat és napjainkban egyre több településen jelennek meg az utcákban és a templomokban is a Christkindl-szokások.
Németországban ma már csak a karácsonyi vásár, a Christkindlmarkt és az ajándékozás szokása emlékeztet a Christkindl-re, ami hazánkban a német földről betelepült lakosság által terjedt el a Bakony és a Balaton-felvidék német nemzetiségű településein és a hagyomány több helyen, köztük Bakonynánán, Herenden, Magyarpolányban, Városlődön és Márkón, a mai napig él.
Kik vesznek részt benne?
A szereplők életkora, öltözéke, a viselt kiegészítők és ruhadíszítések és a mellékszereplők száma településenként eltérő lehet, de jellemzően 8-15 év közötti gyereklányok vesznek benne részt és a főszereplők minden esetben ugyanazok: a Hírnök, az Angyal, Mária és a Christkindl. A ruhájuk alapja egy fehér sifonból vagy lenvászonból készült alsó- és felsőszoknya, egy hosszú fehér ing, amit színes mellény és fehér vállkendő egészít ki. A fejükön mirtuszkoszorút és szalagokból és gyöngyökből készült díszeket, a kezükön fehér kesztyűt, lábukon pedig fekete vagy barna harisnyát és magas szárú fűzős cipőt viselnek. Az öltözéket általában egymástól öröklik tovább, a kellékek pedig a közösség tulajdonában vannak.
Hogyan zajlik?
Bár a népszokás alapját képező házról házra járás december 24-ére esik, a játékot hosszas előkészületek előzik meg. A szereplőket az otthonukban a család vagy közeli ismerősök segítik felöltözni, amely a hagyomány szerint december 23-án éjjel 3-4 körül kezdődik. A lányok haját koszorúba fonják, sőt a régi időkben a fésülő asszonyok előző nap megmosták és cukros vízzel vagy disznózsírral kenve fonták be, hogy jó tartása legyen.
A szereplők december 24. reggeltől az éjféli miséig járják a falut, minden házba bekopogtatnak, hogy a Kis Jézus születésének örömhírét elvigyék. A régi szokás szerint a falu elöljáróit, a polgármestert, a papot, az orvost és a tanítókat köszöntötték először, akik színes szalagokkal díszített rozmaringos almát is kaptak, mely az életet jelképezi. Régen a faluban kísérő gyerekek zaja jelezte útjukat, ma már előre napokkal tudatják az útitervet a lakossággal. Mindenhol örömmel fogadják a lányokat, akik csengőszó mellett éneklik el a szerepeiket német nyelven, amit gyakran magyar karácsonyi dalok is követnek. A Christkindl-t játszó lány megáldja a ház tagjait, végül átadják a karácsonyfát és az ajándékokat. A lányok régebben almát és diót, napjainkban csokoládét, szaloncukrot, narancsot vagy pénzt kapnak az előadásért cserébe.
Este pedig, mikor elhagyják az utolsó házat, az éjféli misére mennek, ahol a kezükben tartott kellékek a Mária-oltáron kapnak helyet és egészen február 2-ig, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéig ott is maradnak.
