BOGLÁR ITT ÉS MOST - A művészet szabadság-szigete kel életre
1970 és 1973 között a művészeti élet egyik nyüzsgő központja volt Galántai György balatonboglári kápolnaműterme. A neoavantgárd mozgalom a politika áldozata lett: betiltották a rendezvénysorozatot. Augusztus 24-ig, ötven évet utazva vissza az időben, neoavantgárd művek között a balatonboglári kápolnában érezhetik magukat a látogatók a balatonfüredi Vaszary Galéria BOGLÁR ITT ÉS MOST című kiállításán.
Mélyi József, a tárlat kurátora felidézte: az akkorra elhagyatott egykori szakrális teret az 1970-es évek elején Galántai György képzőművész töltötte meg élettel.
Kiállításokat, performanszokat, zenei és irodalmi programokat szervezett nyaranta. Főként neoavantgárd művészek mutathatták be munkáikat, de állandóan trükköket kellett bevetni, hogy ezek az események megvalósulhassanak. Négy szezon után, 1973-ban tiltották be a működést, erre emlékezve kapta a Boglár 50 címet a kápolnatárlatokra emlékező programsorozat, amely a Veszprém-Balaton 2023 EKF program keretében valósul meg.
A bezárás után Galántai György egy ideig harcolt még az intézmény újbóli megnyitásáért, de az akkori korszak politikai összefüggéseibe illesztve érthetjük, hogy ez reménytelen terv lett. A politikai hátrány ellenére Galántai György neves képzőművész lett.
Ahogyan a kurátor mondja:
Nem a korszak legjelentősebb alkotásai születtek itt, bár vannak fontos művek is. Nem ez volt az elsődleges, hanem hogy olyan szabadságot biztosított egy sötét időszakban, amely máshol nem valósulhatott meg. Az foglalkoztatott, hogyan működhetett rövid ideig úgy, mint egy nyugati kortárs művészeti intézmény. Boglár nem sokáig lehetett a szabadság különös szigete, mert az avantgárd szembekerült a hatalommal és ebbe belebukott. Ezért lett a kiállítás két kulcsszava a közösség és az intézményesülés.
