Beszélgetés a magyar költészetről - Interjú Éltető Erzsébet és Somogyi Csaba költőkkel

Van olyan korszaka a magyar költészetnek, amit különösen kedveltek? Költők, akik inspirációt jelentenek?

Éltető Erzsébet: Számos klasszikus és kortárs szerző is meghatározó jelentőséggel bír számomra. Kedvelem József Attila komplex, a valóság több síkjával játszó műveit, Babits Mihály tökéletesre csiszolt versformáit, vagy Nemes Nagy Ágnes gondolati költészetét, melyet kifinomult rend és mérték határoz meg. A kortársak közöl Szabó T. Anna és Tóth Krisztina lírája áll hozzám a legközelebb, az ő soraik mindig telibe találnak, versbeszélőikkel egytől egyig tudok azonosulni, de Simon Márton metafizikai mélységekbe nyúló gondolatai is mindig elvarázsolnak. Ha kedvenc korszakot kellene választanom, akkor a mai irodalom szerzőit emelném ki, a kortársakra figyelek a leghangsúlyosabban. Nincs is annál felemelőbb, mint együtt létezni, lélegezni az élő irodalommal, megismerni, jelen lenni abban a csodában, amit a hús-vér alkotók képviselnek. Újra és újra megbizonyosodni abban, hogy a költészet nem a letűnt korok valamiféle nyelvi emlékezete, nem a tankönyvek nyomdafesték illatú betűinek egyvelege, nem a könyvtárak polcain porosodó kötetek gyűjteménye, és nem a tantermekben kifüggesztett fekete-fehér portrékhoz köthető tananyag, kötelezően megtanulandó memoriter, hanem valódi, itt és most, a szavak erejével történő varázslat.

Somogyi Csaba: A magyar költészet Petőfi Sándorral kezdődik nálam. A nép nyelvén fogalmazott meg számos forradalmi, szerelmi szöveget. Petőfi Sándor hazafias költészete példaértékű számomra. Egyszerre tud radikális, szókimondó és buzdító lenni. A Himnusz és a Szózat után az ő szövegei azok, amiken keresztül érzem, hogy milyen magyarnak lenni. Aki miatt gimnazista koromban elkezdtem írni, az József Attila volt. A csalódottság, a fájdalom és a kötődés az, amit betudok építeni a saját narratíváim közé. Ezt a fajta világlátást a legjobban Pilinszky János egészítette ki. Számomra Pilinszky a szomorúság egyik szinonimája. Egy olyan világ nyílt ki előttem, amit előtte még nem tudtam megfogalmazni. Egy olyan világ, amihez Kassák Lajos adott szabadságot. Závada Péter nyelvezete és képi világa az, ami a legközelebb áll hozzám. Ha olvasom, átüt a sorokon a csupasz valóság.

Ki lenne az a magyar költő, akit mindenképp bemutatnátok egy mai fiatalnak és miért? 

Éltető Erzsébet: Vannak, akik úgy képzelik el a költőt, mint magányos, reménytelenül szerelmes és elveszett fazont, aki otthon az íróasztala fölött görnyedve írja ki magából bánatát. Pedig jobb esetben embereket szólít meg, közösséget épít és formál, hat a világra. Úgy látom, jelenleg a slam poetry műfaja az, amivel a fiatalok leginkább képesek azonosulni, ha irodalmi jellegű eseményről van szó. Ez az előadói műfaj, mely egyszerre színház és költészet, elég hatásosan képes produkálni mindazt az életérzést, amit a szavakkal való önkifejezés élménye adhat. Annak a lehetőségét, hogy 3 percre bárki szabadon kiállhat a színpadra, hogy előadhassa a legjobb és legfrappánsabb mondatait. A legnépszerűbb slammerek között szerepelnek olyan kiemelkedő költők is, akiket számos fiatal követ: Simon Márton vagy Kemény Zsófi inspiráló lehet bárki számára.

Egy másik fontos tényezője az élvezhető szövegnek: a humor. Ennek nagy mestere, Lackfi János, aki amellett, hogy igazán hatásosan illeszti egymáshoz a szavakat, egyedülálló módon megteremtette a hazai kreatív írás alapjait. Egy olyan műhelyt, ahol a vers bárki számára elérhető, megírható, és ahogy a slam poetry esetében, itt is közösséget kovácsol össze.

Somogyi Csaba: Rendhagyó irodalmi órákat, irodalmi szakköröket tartok az elmúlt pár évben, amellett, hogy magyartanárként dolgozom. Az ilyen programokon már rutinosan operálok Lackfi János, Weöres Sándor, Petőfi Sándor,Fodor Ákos és Csukás István szövegekkel. Illetve saját szövegeket is használni szoktam.

Ezek általában sikerrel párosulnak, ami után egyenes út az irodalmi kánon bármelyik alakja, amibe már egy kisebb színház és drámát is bele lehet csempészni. Számomra az ilyen események, órák célja az alkotóvá válás. Kezdetben történelemtanárként is vittem be szövegeket, mivel minden irodalmi szöveg szervesen kapcsolódik az adott korszakhoz. Szabadságharchoz Petőfi Sándort, Trianonhoz József Attilát, vagy éppen a világháború utáni időszakhoz Örkény Istvánt. Újabban Slam Poetry is viszek be a nyolcadik osztályba.

Mit jelent a ti mindennapjaitokban a költészet? 

Éltető Erzsébet: Nehéz visszaemlékezni arra a pillanatra, amikor a költészet, az irodalom összefonódott az életemmel. A szüleim nagyon sokat meséltek nekem, amikor kicsi voltam, így szinte természetessé vált számomra, hogy eleinte különféle elbeszélői formákban, majd később versekben fejezzem ki magam. Az első versemet 9 évesen írtam le az akkori naplómba, mely a Holdról szólt. Sokáig csupán az asztalfióknak írtam, majd a középiskola utolsó éveiben megmutattam néhány szövegemet a magyartanárnőmnek, Somfai Katalinnak. Az ő bátorításának köszönhetően jelentkeztem az „Ami a szívedet nyomja!” című megyei vers- és prózaíró pályázatra, ahol Botár Attila költő első hellyel díjazott, s melynek hatására elkezdtem tudatosabban írni. Főként saját tapasztalataimból, mindennapjaimból merítek, de nem idegen számomra az sem, hogy különféle szerepverseket, vagy olykor egy-egy slam poetry jellegű szöveget írjak. Ahogy az életben, úgy a versekben sem vagyok túl szószátyár, fölöslegesen bőbeszédű alkat, szeretem „meghúzni” a saját határaimat; több sort törlök, mint amennyit hozzáírnék egy-egy vershez. Számomra a jó vers a legtökéletesebb szavak gyűjtőhelye, az olyan mondatoké, amelyekbe belesűríthető a mindenség valamennyi esszenciája. Az igazán jó költemény a kimondhatatlan tökéletes kimondása. Menedék, ahova a mindennapok zajai elől elfutok, mankó az élethez, térkép, ami segít eligazodni az útvesztőkben. Recept a túléléshez, kulcs a gondolkodáshoz. Tanulság, aha-élmény, megértés, átérzés. Üzenet, ami egyszer felemel, máskor meg a mélybe taszít. Megszólít. Elgondolkodtat, gyönyörködtet, meghat, megrendít. Időkön és tereken túlível, mindig aktuális és mindig igaz. Egy állandó hely, idő és állapot, ahol szó és jelentés tökéletesen illeszkedik egymáshoz, és ami által minden és mindenki magára találhat.

Somogyi Csaba: „Ha vasárnap, akkor vers” mondattal szoktam minden vasárnap megosztani egy verset. Félelmetes, hogy mennyi reakciót kapok üzenetekben és élő szóban is. Egyszer elkezdtem megosztani saját szövegeket, és azóta ez elvárás maradt az olvasók részéről. Ezek a visszajelzések jól esnek a hétköznap mókuskerekében. Átlagosan heti két könyvet szoktam elolvasni. Postán, buszon vagy éppen dolgozatírás közben is nálam van mindig egy-egy verseskötet vagy könyv. A költészet számomra azt jelenti, hogy nem vagyok egyedül. A költészethez József Attila szövegével élve „kopogtatás nélkül” betérhetünk, és mi döntjük el, hogy maradunk-e nála. Én biztos maradok.