Balaton körüli építészet a 20. században – Wettstein Domonkos építészt nemrég megjelent könyvéről kérdeztük
Az ikonikus part menti épületek, mint például a badacsonyi Tátika, az egykori posta a tihanyi hajóállomáson vagy a szántódi rév váróterme csak pár példa a huszadik századi balatoni építészet jeles képviselői közül. Wettstein Domonkos építész és a BME egyetemi adjunktusa is a korszak építészeti örökségeit járja körbe a Balatoni építészet – Stratégiakeresés a huszadik században című könyvében, amelyet nemrégiben mutattak be. Mióta foglalkozik a témával, kiknek ajánlja a könyvet és melyek a személyes kedvencei? Többek között ezekről kérdeztük.
Ha jól tudom, több szálon is kötődsz a Balatonhoz. Mit jelent neked a tó és környéke?
Gyerekkorom óta Balatonszemesen nyaralok, a család közös nyaralója generációk óta a Hunyady-telepen áll, sőt ez az egyik legrégebbi ház a telepen. Egyszerűsége nagy hatással volt az építészeti szemléletemre és a balatoni építészet kutatását is inspirálta. De a környékbeli barátságoknak, közösségi életnek is sokat köszönhetek. A helyi fürdőegyesület már több mint 110 éves múltra tekint vissza, igaz a szocializmusban nem működött, de a településfejlesztésért végzett civil aktivitást szeretnénk tovább vinni. Közösségi összefogásban próbáljuk segíteni a települést, miközben igyekszünk megőrizni a helyi értékeket és védeni a természeti környezetet. Épp ezért számomra a Balaton elsősorban a szezonális közösségi kapcsolatok közvetlenségét és a természet közelségét jelenti.
A kutatási területed is a Balaton régió tervezéstörténete, így a téma abszolút nem meglepő. De hogyan született meg az ötlet, hogy könyvet írj belőle?
Ez egy több mint tíz éves kutatómunka összefoglalása, a doktori disszertációmat is ebben a témában írtam. Korábban már több tematikus cikkem is született, de mindenképp szerettem volna egységes formában is megírni ezt a történetet, nemcsak a történeti ív szövegszerű megfogalmazása, hanem a képanyag és az illusztrációk miatt is. Nagyon sok archív forrást dolgoztam fel, köztük személyes hagyatékokat is, ezeket mindenképp szerettem volna bemutatni. A képanyagban a korabeli fényképfelvételek mellett különböző léptékű archív tervek is láthatóak az egész tájegységet átfogó regionális tervektől a fürdőtelepek parcellázási tervein át a nyaraló típustervekig.
Kiknek ajánlod a könyvet? Könnyen fogyasztható akár egy laikus olvasó számára is?
A könyv célja épp az volt, hogy ne csak a tudományos körökben legyenek ismertek a kutatás eredményei, hanem a szélesebb nyilvánosság is megismerhesse, épp ezért igyekeztem egyensúlyt találni a történeti bemutatás tudományos igényessége és a közérthető, olvasmányos feldolgozás között. A szöveg egy, a huszadik századon végig húzódó történeti folyamatot dolgoz fel, az egyes fejezetek egy-egy történelmi korszakot mutatnak be. Részletesen szó van benne többek közt a két háború közti építészetről, különösen a korabeli fürdőtelepek kialakulásáról, a nyaraló mintatervekről és a korszak olyan jelentős középítkezéseiről, mint például a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet Tihanyban vagy a balatonboglári római katolikus templom.
A háború és az államosítást követő új társadalmi berendezkedésről és az első átfogó regionális tervről is olvashatunk a könyvben.
Igen, a háborút követő tíz évben csak kevés épület készült el, de érdemes kiemelni a Molnár Péter által tervezett siófoki meteorológiai állomást, amely a szocialista realizmus és a modern építészet határát is kijelöli a magyar építészetben. A forradalom utáni években készült csak el az első balatoni regionális terv, amely a későbbi építészeti alkotásoknak is keretet adott. A hatvanas éveket bemutató fejezet fókuszában a Nemzetközi Építészszövetség díját is elnyert fejlesztés és a hozzá kapcsolódó épületek állnak. Köztük olyan ma is közkedvelt épületekkel, mint a badacsonyi Tátika étterem, a tihanyi és szántódi kikötőkben álló héjszerkezetek, a korabeli kemping és strandépületek vagy a Göncöl, Androméda és más fantázianevű nyaraló típustervek. De a könyvben szó van a hetvenes éveket követő ökológiai, társadalmi problémákról és a nagyobb léptékű beépítések kritikájáról is. A bemutatott építészeti kérdések mind olyan témák, amelyek nemcsak az építészeket érdekelhetik, hanem mindannyiunkat érintenek.
Mely stílus és tervezők állnak hozzád a legközelebb? Van kedvenc épületed?
A két háború közti időszakból Kotsis Iván nevét emelném ki. Ő tervezte a korábban említett tihanyi limnológiai intézetet és a balatonboglári templomot is, de a korszakban még inkább a szervező-oktató tevékenységével tűnt ki. A Műegyetem meghatározó építész-professzora volt, mellette a Balatoni Intéző Bizottságban is aktív szerepet játszott, mintaterveket készített a nyaralóépítők számára, és Bogláron, ahol a nyarait töltötte, a helyi építőmesterek szemléletét is formálta. Az ő karaktere a későbbi generációkra is nagy hatással volt. A hatvanas évekből Farkas Tibor főépítész karakterét emelném ki, akinek a nevéhez a nemzetközi nagydíjas regionális terv és a korszak építészeti jellegének kialakítása fűződik. Kotsishoz hasonlóan ő is a szervező tevékenységével tűnt ki. A főépítész mellett még munkatársát, Polónyi Károlyt említeném meg, aki a déli part főmérnökeként azokat a jellegzetes V formájú tetőkkel fedett strandokat tervezte, amelyek könnyed, allegorikus formájukkal sokáig meghatározták a tópart látképét.
Mit gondolsz a balatoni építkezés jelenlegi helyzetéről?
Nagyon fontos kérdés, hogyan gondolkozunk ma a régióról, mint ökológiai és társadalmi egységről. Az építészet nem önmagában való formálás, hanem az adott hely, a közösség és a környezet értelmezése. A tópart egyre erősebb urbanizációs folyamatai ellenére fontos lenne az ökológiai és közösségi értékeket szem előtt tartani. Ebben a szemléletben pedig azoknak a történeti épületeknek a rehabilitációja is kiemelt jelentőséggel bírhat, amelyek a könyvben is megjelennek. Sajnos a huszadik századi épületek jelentős része csak szezonális használatra készült, azonban épp ebből adódott a tópart identitását meghatározó invenciózus karakterük is. A négyévszakos használathoz alkalmazkodva mára már sok épületet elbontottak vagy az átépítések során elvesztek ezek a könnyed, játékos formák. Szükség lenne a természeti és épített környezet értékeinek rehabilitálására.
Részlet a Balatoni építészet – Stratégiakeresés a huszadik században c. könyvből
A kutatási eredményeidet folyamatosan publikálod hazai és nemzetközi fórumokon is. Mik a terveid a jövőre nézve, van másik könyv kilátásban?
Igen, szeretném folytatni a balatoni építészet feldolgozását, jobban ráfókuszálva az építészeti alkotásokra és az egyes korszakokra és helyszínekre. A nyaralótelepek építészeti mintázatai és urbanisztikai jellegzetességei nagyon érdekes olvasatokat rejtenek. Ezeket a kutatásokat érdemes lenne az olvasóközönség számára könyv formában is bemutatni. A tópart még sok érdekes kérdést tartogat, amelyek révén nemcsak a történelmünket, hanem az örökségünket is megismerhetjük és saját jelenkori kérdéseinkre is választ kaphatunk.
