Az épület lelke tükröződik a fotókon – A 200 éves kővágóörsi zsinagógáról szóló kiállítás nyílt a KUNSZT!-ban
Nem csak hitéleti, hanem építészeti és kultúrtörténeti szempontból is jelentős a 200 éves kővágóörsi zsinagóga. Lelkes értékőrzőknek köszönhetően egyre inkább újból élettel telik meg: rendszeres programoknak is otthont ad a folyamatosan megújuló szakrális épület. Ezen a nyáron például itt került megszervezésre a VEB2023 EKF egyik Romkoncert előadása is. November 9-én a zsinagóga különleges atmoszférájáról mesélő fotók kerültek a veszprémi KUNSZT! falára, amelyeket Grinberg Daniella, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatója készített. A kiállításról és az épület múltjáról, valamint jelenéről Jusztin Ádámmal, a Káli-medence Zsinagógája Alapítvány elnökével beszélgettünk.
1820 körül épült meg a kővágóörsi zsinagóga, az akkor már régóta aktív, ortodox zsidó közösségnek. Mielőtt a kiállításról beszélnénk, idézzük fel a 200 éves zsinagóga történetét. Mit lehet tudni az épületről és a kilenc települést összefogó hitközség múltjáról?
A zsinagóga megépítése nagy dolog volt egy falusi környezetben és mai is ritkaságnak számít Közép-Kelet Európában, hogy ilyen kis településen fennmaradt úgy, hogy nem kapott más funkciót. A zsinagógához kapcsolódott a rabbiház, az a zsidó iskola, ahol a gyerekek hittant tanultak. A mikve, a rituális fürdő helyét is pontosan ismerjük, sőt, valaki jelezte nekünk nemrég, hogy valahol megvan a korlátja. A régi mosóházat az elmúlt évtizedekben felújították, így az csodálatos állapotban van. Ennek volt egy melléképület része, a sakter egyrészt a faluban, másrészt itt végezte az állatok rituális kóser vágását. A zsinagógától nem messze található az ortodox zsidó temető, amelynek megújításán jelenleg is dolgozunk. A Káli-medence Zsinagógája Alapítvány kutatásaiból tudjuk, hogy a második világháború idején elhurcolt itt élők közül nem volt olyan holokauszt túlélő, aki visszatelepült volna a faluba. A rabbiházat a 60-as 70-es években lebontották, a zsinagóga ÁFÉSZ-raktár lett, majd a Révfülöpi Nagyközségi Közös Tanács birtokolta. A 80-as évek közepétől magántulajdonba került, többször tulajdonost is váltott. 1985-ben Kerner Gábor kezdeményezésére műemlékké nyilvánították, de a tulajdonosokat nem tudták kötelezni az épület helyreállítására. Néhány éve a Káli-medence Zsinagógája Alapítványt működtető lelkes, műemlékvédő magánszemélyeknek sikerült megvásárolniuk az épületet korábbi tulajdonosától, azzal a céllal, hogy az épületet felújítsák, hogy újra zsinagógaként, valamint kulturális központként, turisztikai célpontként működjön tovább.
A szakrális épület és környéke jelenlegi állapotát mutatja be a KUNSZT!-ban megnyílt "A 200 éves Kővágóörsi Zsinagóga" című tárlat, Grinberg Daniella, fotóművész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) hallgatójának pillanatfelvételein keresztül. Mi keltette fel a fiatal alkotó érdeklődését a nem csak vallási, hanem kultúrtörténeti szempontból is jelentős épület iránt és hogyan látjuk általa a zsinagógát?
A MOME vezetőivel beszélgettünk arról korábban, hogy szeretnénk egy különleges, nem megszokott vizualitást is adni a zsinagógának. Az elmúlt évtizedekben nagyon sok kép készült itt, de olyan látásmódot kerestünk, amely nem pusztán az épület külsejét és belsejét mutatja be műemlékként vagy romként, realistán, hanem hangulatot is tükröz, érzéseket ad át, művészi látásmóddal jeleníti meg a zsinagóga kétszáz éves múltját. A tárlat érdekessége, hogy kívülről egyetlen kép készült, az összes többi a belső térben született, de a fotók megmutatják a temetőt is. Közös pont volt a művésszel, hogy neki is van kötődése a zsidó közösséghez, másrészt számos olyan munkája volt már, amelyben hasonló aspektust vitt a megjelenítésbe, mint amit mi is elképzeltünk.
Hogyan került Grinberg Daniella tárlata Veszprémbe, a KUNSZT!-ba?
Fontosnak tartottuk, hogy a kiállítást Veszprém vármegyében mutassuk be, mivel a zsinagóga ehhez a közigazgatási egységhez tartozik. Ezúton is köszönetet szeretnék mondani Kelemen Sárának, aki végigkísérte a zsinagóga elmúlt időszakának történéseit, kulturális aktivitásait és próbált jövőbe mutató irányvonalat meghatározni és akivel megtaláltuk a helyszínt. A KUNSZT!-ban számtalan kiállítást láttunk már és amikor ott beszélgettünk, mindig éreztük, hogy ez egy olyan hangulatot árasztó hely és olyan közeg, ahol valószínűleg érdeklődő közönségre talál a kiállítás. Szeretnénk visszajelzéseket kapni a látogatóktól, akik akár fel is keresik a kővágóörsi zsinagógát, akár egy későbbi időpontban, egy-egy programunk vagy koncert alkalmával. Nekünk nagyon fontos, hogy most, jelen állapotában, a felújítás közben is élőként tekintsünk a zsinagógára és rendszeres programoknak adjon otthont.
Ön nyitotta meg a közel egy hónapon át (december 1-ig) látható tárlatot. Milyen gondolatokkal ajánlja a közönség figyelmébe a kiállítást?
Ez a zsinagóga egy olyan kulturális értéke a régiónak, egy olyan kuriózum, amire szerintem igazán büszkék lehetnek a térségben élők és az idelátogatók egyaránt. Egy olyan kincsről van szó, amely régi érték, de előremutató volta is jelentős, hiszen a jövőben az épület egyre szebb lesz a felújításnak köszönhetően. Az elmúlt években már felvillantottuk a közönségnek mindezt, magas színvonalú kulturális programokat vittünk oda. Olyan lelke van és olyan szerethető ez az épület, hogy mindig teltházzal, nagy érdeklődéssel valósultak meg ezek a rendezvények, akár színházi előadás, akár filmvetítés, akár koncert volt. Az épület megvásárlásával és felújításával azt is meg szeretnénk mutatni, hogy alulról jövő kezdeményezésként, apró lépésekkel mindenki meg tud menteni és teremteni értékeket. Mi úgy tekintünk erre a zsinagógára, hogy mindenkié, azt szeretnénk, hogy mindenki tudjon számára örömet adó programot találni itt. Biztos vagyok benne, hogy az épületnek olyan örökségét tudjuk megmutatni, amely mindannyiunk számára kincs.
