Az egykori Húsáruház története - A Gráner udvari Szent Imre Római Katolikus Elemi Iskola
A veszprémiek által Húsáruházként ismert épület eredetileg iskolának épült 1929-ben, Klebelsberg Kunó iskolaépítési programjának és a katolikus egyháznak köszönhetően. A két tanteremből és egy tanítói lakásból álló épületbe a cserháti és újtelepi gyerekek jártak. Az 1930. november 4-én felszentelt iskola az 1930-as Szent Imre-év tiszteletére a Szent Imre Római Katolikus Elemi Iskola nevet kapta, de a köznyelv jobbára Gráner udvari iskolaként emlegette.
A Gráner udvari iskola 1930-ban, építése befejezésekor
Fotó: Takács Irén gyűjteményéből
Az iskola palával fedett épületére Balatonalmádiból hozott faragott vörös kő épületdíszek kerültek, rajta az iskola nevével. Az épület modern tantermi külsejét a hatalmas ablakok beépítése adta. Az 1938–1939. Tanévben négy osztály tanult az iskola falai között, két tanteremben, összesen 116 tanulóval.
1947-ben itt szervezték meg a piaristák általános iskoláját, amely 1948-ig, egészen az államosításig itt működött. Első tanítói Czinger Antal és Nacsády József voltak.
Az államosítás után alakult meg az 1. számú Állami Általános Fiúiskola a Szent Imre Iskola és más egyházi és állami oktatási intézmények összevonásával. A háborús károkat szenvedett épületet 1953-ban felújították, később több iskola is használta.
Az általános iskolát valamennyien együtt kezdtük - már az államosítás után - 1949-ben, a két tantermes Gráner udvari iskolában. Ide jártak a Palotai úti polgári fiúiskolából lett I. számú Általános Fiú Iskola elsősei, két osztály. Bennünket Rektor Mihályné, Ági néni tanított a betűvetésre és a számolásra. Ez volt az a tanév, amikor a legjobb teljesítményért még hetes járt és az egyes jelentette a szekundát. Másodiktól már 1-től 5-ig osztályoztak, és attól kezdve a Partizán úttá avanzsált Palotai úti nagy, sárga iskolaépület emeletére kellett mennünk, a földszinten a kereskedelmi iskola, a későbbi közgazdasági technikum diákjai tanultak. A felső tagozaton földrajzot oktatott Pethes tanár úr, aki családjával szintén a Cserhát utcában lakott. Rendkívül gyakorlott mozdulattal tudta a renitens diák pajeszát úgy megcsavarni, hogy az pillanatok alatt lábujjhegyre állt, enyhítendő a csavarással járó kellemetlenséget. Persze ezt a „jutalmat” csak jelentős rosszasággal lehetett kiérdemelni, aminek a záró aktusa szinte minden esetben a tanár úr jellegzetes kiejtésével elhangzott <ülle'mán, mit vakaródzol< mondatával zárult, amikor a delikvens a fájdalmas helyet masszírozta, de az ügy ezzel el is intéződött.”
A Gráner udvari iskola az 1960-as években
Fotó: László Péter gyűjteményéből
1980-ban a városközpont rekonstruálásakor az épületet is felújították. Ruttkay Gyula építész kezdeményezésére az épület északi homlokzatán lévő vöröskő tagozatokat kibontották, és a felújított ház nyugati beton támfalába emlékként beépítették. 1984-től 1997-ig a Pápai Húsipari Vállalat húsboltja működött itt, majd a Kereskedelmi és Hitelbank fiókja.
A Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program keretében az egykori Húsáruház digitális élménytérré változik, amely 6-14 éves fiatalok digitális edukációjára helyezi majd a hangsúlyt.
Ha többet olvasnál az egykori Húsáruház épületéról, a következő irodalmat ajánljuk:
KOVÁTS Sándor: Iskolatörténeti kalauz. Veszprém, 2000.
SZTANKOVICS Katalin: Volt egyszer egy Gráner utcai iskola. In: Napló, 2009. 10.27. http://veol.hu/olvaso/volt-egyszer-egy-graner-utcai-iskola-1344271
CSISZÁR Miklós. Az én Cserhátom In: VeszprémPortré 2013/1.
MÁRKUSNÉ VÖRÖS Hajnalka: Cserhát (Második, javított kiadás) Veszprém, 2019. 240-247.
