„Akkor tudunk boldogan készülni, hogyha a karácsony üzenete a szemünk előtt lebeg” - Dr. Udvardy György veszprémi érsek ünnepi gondolatai

Advent utolsó napjaiban vagyunk, de még van egy kis idő karácsonyig. Hogyan készüljünk az ünnepre?

Az adventi idő a karácsonyra készít fel bennünket. Karácsonykor Jézus Krisztus születését ünnepeljük, akiről hisszük, hogy az emberiség megváltója, az Atya küldötte, aki élni és szeretni tanít bennünket, aki utat mutat számunkra, aki példát ad, és aki az emberi létünket új cél felé irányítja. Ez meghatározza az adventi készületünket is. Adventben ugyanis azt éljük át, hogy mi emberek, bár nagyon sok tiszta vágy és gondolat van a szívünkben, az elménkben, nagyon sok jóakarat fogalmazódik meg erőfeszítéseinkben, mégis sokszor tapasztaljuk esetlegességünket, töredékességünket. Az adventi időszakban megérint bennünket a korlátjaink terhe. Ezért nagyon sokszor belopózik az advent hangulatába egyfajta félelem, szkeptikus gondolkodás és ezek bizony az ünnepeinket is képesek beárnyékolni. Adventi időben valóban találkozunk a szépség, a tisztaság, a szentség utáni vágyainkkal, amelyek egyértelműen túlmutatnak rajtunk, és hisszük, hogy ezeket a vágyakat az Úristen be tudja tölteni. Akkor tudunk boldogan készülni, hogyha a karácsony üzenete a szemünk előtt lebeg. Ezért olyan kedvesek az adventhez kapcsolódó kulturális, vallási, népszokások, családi hagyományok, amelyek segítenek bennünket a karácsonyra irányultan készülni: Akár a jócselekedetek, akár a hajnali szentmisék látogatása, a lemondások, akár a csend keresés, akár a közös imádság, a Szentírás olvasás, vagy éppen az, hogy tudatosan ügyelünk arra, hogy azok a rokonok, barátok, ismerősök, akik bármitől szenvednek, magányosak, egyedül vannak, őket látogassuk. Ez elvezethet bennünket a karácsony méltó ünneplésére. Természetesen ezek a jócselekedetek nem önmagukban tesznek jóvá bennünket, hanem kialakítják a készséget a nagy ajándék befogadására, amely maga Jézus Krisztus, akinek a születését karácsonykor ünnepeljük. Ezért is tud olyan szép lenni a karácsonyi szentmise, mert azt érezzük, hogy erre készültünk, ezután vágyakoztunk, ezt szeretnénk. „Az ige testté lett és közöttünk lakott”. És mi ismerjük az Ő szeretetét, aki értünk szegénnyé lett, hogy bennünket gazdagítson.

Hogyan telik a Szenteste, a karácsony az egyházi közösségben?

Mint egyházi ember, egész kispap koromtól fogva nagy örömmel készültem az egyházi ünnepekre, mégpedig azért, mert hitünk központi tartalmát fejezik ki, ebben tudunk erősödni, és ez az, ami aztán erőt ad a mindennapok cselekvéséhez. A karácsony üzenete megkívánja, hogy mindig aktuálisan gondoljuk át, és keressük azt, miben tudunk fejlődni. Nekem, mint püspöknek, ugyanez a feladatom. Hogyan tudom az egyház tanítását úgy megfogalmazni, ami a mai ember számára könnyebben érthetővé teszi Jézus Krisztus üzenetét. Mások ünnepét előkészíteni nagyon jó, akár a vallási hagyományok erősítésében, akár a plébániai közösségek látogatásában, hajnali misékben, az igehirdetésben, a karácsonyi gondolat megfogalmazásában, de akár abban is, hogy több olyan közéleti találkozási alkalom van, ahol mód van Jézus Krisztusról és a karácsony üzenetéről beszélni. Ez mindenképpen lehetőség arra, hogy az ember, aki jó akar lenni, annak legyen módja erőt nyerni Jézus Krisztus megtestesüléséből, abból a tényből, hogy az Isten szeret bennünket. Természetes, hogy mások ünnepének az előkészítése, vagy éppen az ünnep celebrálása lelki, intellektuális feladatot ad, a prédikációk elkészítését, a találkozási alkalmakra való felkészülést jelenti, ami mindig örömmel tölt el. A saját ünneplés szűk körben, szűk munkatársi körben történik, hiszen ez nagyon fontos, hogy mi magunk is tudjunk ünnepelni, de természetesen a szolgálaton van a hangsúly és a szolgálaté az elsőbbség. Az ünnepnapokat követően a nagy családomé a szerep, velük találkozom, és folytatjuk az ünnepet.

 Hogyan tekint vissza az idei évre és milyen gondolatokkal várja 2024-et?

A karácsonyi elcsendesedés jó alkalmat ad arra, hogy az ünnep fényéből tekintsünk vissza a mögöttünk hagyott esztendőre. Nagyon fontosnak tartom, amikor egy időszakot értékelünk, akkor amellett, hogy összegyűjtjük a jelentős eseményeket, meghatározzuk azokat a motivációkat, amelyek miatt egy-egy döntést meghoztunk. Nagy hálával tekintek vissza erre az esztendőre, hiszen mind az egyházmegye életében, mind a pasztorális élet területén sok szép találkozó volt, gondolhatok itt Bódi Mária Magdolna zarándoklatára, a Gizella ünnepségre, a székesegyház újbóli liturgikus ünneplésre való átadására. Gondolhatok a várnegyed harmincezer látogatójára, a plébániai közösségekre, az iskolákra, és nagy-nagy örömmel gondolok az őszi, országos Katolikus Társadalmi Napok rendezvényre, amit idén Veszprémben rendezhettünk meg, vagy a 600 gyermek érkezésére a nemzetközi kórustalálkozóra. Ezek mind nagy örömmel és hálával töltenek el. Jó volt megtapasztalni azt is, hogy Európa és hazánk szeme rajtunk volt a Kulturális Főváros cím kapcsán. Éppen ezért számomra az idei esztendő a hála ideje. Természetesen nem elhallgatva a nehézségeket, illetve a küzdelmeket sem. Az értékelés mindig azért történik, mert bízunk a jövőben. Azért értékeljük a múltat, mert ebből szeretnénk tanulni, és szeretnénk a jövőt jobban megélni. 2024-ben ismét elsőbbséget élveznek a pasztorális tevékenységek, a plébániák, a katolikus iskoláink, a katolikus intézményeink. Nagy erővel fogunk hozzá Bódi Mária Magdolna személyének a megismertetéséhez, hiszen az ő boldoggá avatási eljárásáért folyamatosan imádkozunk, ugyanígy megújult erővel fogunk hozzá a vár hátralévő felújítási feladatainak az elvégzéséhez, mint ahogyan a kegyhelyeink megújításához, az egyházmegye több pontján az óvoda- és iskolafelújításhoz, az iskolabővítéshez, vagy éppen a plébániai közösségek igényeinek a megvalósításához. Természetesen nagyon sok olyan terület van, amely „nincs a kezünkben”, csak figyelemmel és imádsággal tudjuk kísérni. Nagy reménység van bennünk, hogy a szomszédunkban is dúló háború befejeződik és békesség születik az emberek szívében.
Enélkül a béke nélkül egészen biztos, hogy az aggodalom, a félelem, a szenvedés fog növekedni, amit szeretnénk elkerülni. Ezért mi magunk, akár az imádságban, akár a karitatív cselekedetekben, akár a társadalmi kérdések helyes, jó értékelésében és döntésében szeretnénk ezt az Istentől való békét szolgálni és megélni.  

2024-ben is szeretnénk a béke munkálói lenni úgy, hogy a remény embereiként a reményt tudjuk erősíteni mind a közösségeinkben, mind a településeinken, mind pedig azokkal, akikkel találkozunk.