Ahol az antik találkozik a modernnel, a grafika látszólag mozog, a geometria érzelmes

A képzőművészeti és fotóművészeti kiállítás Európa összeköt címmel a modern és kortárs, nemzetközi és magyar geometrikus művészetet reprezentálja az április 22-én megnyíló új kiállítótérben. Már maga a helyszín is különleges. Két patinás, s most újjávarázsolt épületben kapott helyet a modern alkotásokból álló gyűjtemény. A két épületet üvegfolyosó köti össze, s két szobor határolja. Maga a név, a Modern Műtár is egyszerre utal a múltra és a huszadik századi korra. A régies hangzású műtár a reformkori hangulatot is idézi, azt a kort, melynek emlékét ma is hűen őrzi és élteti a város. Szöllősi-Nagy András (hidrológus, kutatómérnök, egyetemi tanár) és Nemes Judit (festőművész, a Széchenyi Művészeti Akadémia tagja) kamaszkorukban, a hatvanas évek végén Budapesten kezdtek képzőművészeti gyűjteményük felépítésébe. Kezdetben a magyar modernizmus élcsapatának számító Európai Iskola néhány, akkor még élő művészétől sikerült műveket szerezniük, majd idővel fiatalabb kortárs alkotók felé fordultak. A nyolcvanas évek végén a munka Párizsba szólította a házaspárt, itt látókörük még inkább kiszélesedett. Akkortájt Franciaországban élő - hazánkban kevésbé ismert - magyar művészek alkotásait keresték. A kilencvenes évek közepétől perspektívájuk kiszélesedett: a gyűjtemény fókuszába a nemzetközi konstruktív/geometrikus/konkrét művészet került. Előbb francia, majd svájci, holland, német, svéd, illetve észak- és latin-amerikai, továbbá japán geometrikus művészek munkái kerültek a ma már több ezer művet számláló gyűjteménybe, melyet már régóta szerettek volna a közönség elé tárni. Ez a terv mostanra vált valóra. A MoMű első – kettős tárlatára – a fotóművészeti anyagból Találkozások címmel Somos Rita kurátor válogatott, míg a képzőművészeti kollekcióból A képek játéktere címen Rényi András rendezett kiállítást. 

Két külön tárlat, tematikus terekbe rendezve, ezek a részek azonban mégis egységes egészet alkotnak. Mi mindennel találkozhatnak a látogatók?

A most megnyíló kettős tárlat címe: Európa összeköt. Azt szeretnénk ezzel illusztrálni, hogy dacára a huszadik század politikai rezsimeinek, a művészek között folyamatos volt a kapcsolat. Az avantgárd művészek munkái sok helyre eljutottak. A kiállított művek nagy része külföldi alkotók munkája. Sokszínű válogatást láthat a közönség. Nem csak a tiszta geometria van jelen, hanem olyan alkotások is, amelyekben a geometria transzformáción megy keresztül.  Van rész, ami a hálózatokról szól, s van olyan is, amely az írásokról szól, ezek jelennek meg művészeti alkotásokban, képpé formálva. Az eklektika is jelen van: van geometriai alapja és struktúrája a munkáknak, de kicsit fel van lazítva, nincs meg az a szigorú jellege. De itt látható az első magyar számítógépes grafikák egyike is, a nyolcvanas évekből. 

Miközben sétálunk a művek között, egészen különleges alkotásokat is szemlélhetünk. Az egyik különleges alkotás például egyszerre nagyon régies és modern, s vannak szinte illuzionista művek, melyek mintha mozognának, fénylenek ahogy végigtekintünk rajtuk, s térből kiemelkedő alkotások és szobrok is a látogatók elé tárulnak. Aztán elérkezünk a fotográfiák világába, melyek között elgondolkodtató szociofotók, különleges perspektívájú alkotások és kreatív kompozíciók is vannak.

Az eredeti koncepció az volt, hogy minden művészről legyen portrénk, akinek a munkája része a gyűjteménynek. Ez aztán egy ponton megszakadt, de a képek gyűjtése nem. Elkezdtünk érdeklődni a fotók iránt három témában: a munka, az emberi test és az épített környezet. Olyan képek is láthatóak, amelyre akár azt is mondhatjuk, hogy ilyen nem létezik. Pedig a fotográfia a valóságot örökíti meg. Felfedezhetünk az életünk szinte minden percében olyan teljesen elvontnak tűnő dolgokat, amelyek részei a valóságnak. Egy garázskapu vagy egy villamosvezeték is látható például egy-egy képen, de úgy, hogy első látásra, de még talán hosszas gondolkozás után sem jönnénk rá, hogy miről is készült a fotó.

A geometrikus alkotások, a modern művészet sokaknak idegennek tűnnek. Milyen szemmel nézze ezeket az alkotásokat, mire figyeljen az, akiben megvan a vágy, hogy megértse, megkedvelje ezt a művészeti stílust? 

Ez egy hosszú folyamat. Ahogy a XX. század tudományát sem lehet megérteni csupán néhány tudományos cikkből, ezt sem lehet röpke idő alatt. Van, aki fogékony iránta, van, aki ráérez, észreveszi a lényeget. Miután a művészet elvesztette a régi funkcióját - különösképpen amiatt, hogy a XIX. században megjelent a fotográfia - megváltozott minden. Annak idején sokan az impresszionista alkotásokra is furcsán néztek. Az avantgárd aztán próbálta kitágítani a határokat. Az egyértelmű, hogy a XXI. században nem lehet századokkal ezelőtti módszerekkel reflektálni a valóságra. Az értékítélet, a világ mindig is változik. Márpedig a művészet mit tesz? Reflektál a valóságra, tükrözi valamiféleképpen azt, hogy mi történik a mikro-és makrovilágban. A művészek erre sajátos módon éreznek rá. Dacára annak, hogy a nem ábrázoló művészet nem akar semmi egyebet kifejezni, mint saját magát, mégis rá lehet jönni, hogy ki a mester. Az ember nem tudja magát kivonni a hatások alól. Az is érdekes, hogy az ember a geometriáról nem hinné el, hogy érzelmeket tükröz, mégis azt teszi. A foltok, arányok és a színek révén alakul ki a harmónia – vallja Szöllősi-Nagy András.

A MoMű művészi látványosságainak sora a nyár folyamán még bővülni fog. Molnár Vera, a száz esztendős, még ma is élő művész alkotásaiból is önálló kiállítást is tervez a műgyűjtő házaspár. Mindezek mellett pedig szeretnének edukációs funkciót is adni a Modern Műtárnak. Egyrészt művészeti szakos egyetemi hallgatóknak kínálnak kutatási lehetőséget, másrészt gyerekekkel, fiatalokkal is szeretnék megismertetni a modern művészetet. A tárlatra látogatók pedig – korosztálytól függetlenül - még azt is megtapasztalhatják, hogyan egészít ki egy alkotást a modern technika és a mesterséges intelligencia olyan jelenséggé, amelyben a látogató is szerepet kap.

Hogy ez mit is jelenthet? Aki ellátogat a MOMŰ-be, megtapasztalhatja!