A végéhez közeledik a keszthelyi Város Művésze program
A Város Művésze program során Keszthely városa két művészt lát vendégül, akik májusban aktív részesei lehetnek a város kulturális életének. A programra egy nyílt pályázat során fiatal kortárs művészek jelentkezését várták az országon belül és a határon túlról is, amelyre nem hivatásos, végzett művészek is jelentkezhettek. A pályázattal kapcsolatban mindössze annyi megkötés volt, hogy a pályázók egyetlen pályaművet küldhettek be. A választás végül Gere Nóra Éva (Genovéva) költőre és Ágh Márton látványtervezőre esett.
„Az alapgondolat egy helyi születésű költő, Szálinger Balázs ötlete volt, aki már tavaly novemberben az Ikonok és Múzsák, illetve A Város Művésze program kapcsán megvalósította a program első részét. Egy külföldi minta ihlette a pályázat alapját, miszerint a két kiválasztott művész jobban megismerheti Keszthely városát, szabad bejárást kaphatnak a kulturális intézményekbe és a keszthelyi nagyközönség is megismerheti őket a különböző programokon keresztül”
Interaktív közönségtalálkozók és workshopok
Az egy hónap során kétféle programsorozat futott párhuzamosan: egyrészt olyan nyilvános eseményeket tartottak, amelyek regisztráció nélkül bárki számára látogathatók voltak, ide tartozott az írói workshop Gere Nóra Évával és a látványtervező workshop Ágh Mártonnal. A Balaton Múzeumban nyílt egy mini kiállítás A Város Művészeinek műveiből, illetve május 27-én a szervezők készülnek egy finiszázzsal szintén a múzeumban, amellyel lezárják a kiállítást.
A programok másik részét a közönségtalálkozók alkották, amelyek zárt körűen kerültek megrendezésre különböző középiskolákban, szakközépiskolákban és gimnáziumokban, ahol a diákok interaktív beszélgetések során ismerkedhettek meg a művészekkel és tevékenységükkel.
„Bízunk benne, hogy a Keszthelyen töltött élmények olyan művek megalkotására inspirálják a művészeket, amelyek tovább gazdagítják a város kulturális hagyományát” – mondja Alíz. Az eseményeken kiemelt szerepet kapott a fiatalok bevonása, de célcsoportot tekintve mindenkit vártak az egészen fiatal korosztálytól az idősebb generációig, illetve nemcsak a helyi lakosokat szerették volna célozni a programokkal, hanem a távolabbról érkezőket és az ideiglenesen a városban tartózkodókat is.
Fiatal tehetség a határon túlról: Gere Nóra Éva (Genovéva)
Gere Nóra Éva 1995-ben Csíkszeredán született, és gyerekkora óta rajong az irodalomért. Ahogy mondja, amolyan multinacionális életet él: pesti lakcíme és román telefonszáma van, de jelenleg Prágában lakik. Korábban a kolozsvári BBTE magyar-orosz szakon kezdte meg tanulmányait, majd a budapesti MOME design- és művészelmélet szakára járt, Prágában pedig szociológiát tanult.
A pályázatra a Kétezertizenhat május tizenkilenc című versével jelentkezett, melyet édesanyjára haláláról írt.
„Egy fiatal írói csoportban értesültem a pályázatról, és nagyon sokáig gyűjtöttem az erőt ahhoz, hogy jelentkezzek, de aztán beküldtem a versemet. Úgy gondoltam, hogy egy mű alapján nem sok esélyem van bekerülni, ezért nagyon meglepődtem, hogy rám esett a választás, de ez egy hatalmas elismerés nekem” – meséli Genovéva, aki korábban gyerekként egy osztálykirándulás során járt a városban.
Genovéva a program keretén belül erre a hónapra a belvárosba költözött, és az összes kulturális intézménybe szabad bejárást kapott. Mivel a képzőművészet mindig is közel állt a szívéhez, nagyon élvezte, hogy egy hónapig csak az írásra és a város kultúrájának megismerésére koncentrálhatott, bár ahogy mondja, nagyon újszerű volt neki az érzés.
„Én még sosem vettem részt vendégként hasonló programban, és bele kellett jönnöm a folyamatokba, hogy meg kell jelenni különböző rendezvényeken, vagy hogy nyilatkozni kell. Az biztos, hogy hihetetlen önbizalom erősítő erővel bír ez a projekt, és az írói identitásomban is megerősített, mert visszacsatolást kaptam arról, hogy az emberek szeretik az alkotásaimat.”
A program során Genovéva a tapasztalatokon túl inspirációval is gazdagodott.
„Már az elején, mielőtt Keszthelyre jöttem, sokat ötleteltünk Alízzal, hogyan lehetne a verseket térben, a kiállítás részeként megjeleníteni. A folyamat során jöttem rá, hogy a választott kertmotívum mennyire jelen van az életemben is, és ezzel hosszú távon is foglalkoznom kell. Illetve több olyan „aha-élményben” is volt részem, amelyek ihletett adtak, és amelyek mindenképpen szerepelni fognak valamelyik művemben. Alapvetően én mindig úgy dolgozom, hogy apró morzsákat gyűjtök össze, melyekből később összeáll egy költemény. Tehát nem egy élmény szül egy verset, hanem a folyamatosan begyűjtött és elraktározott, de egymástól független benyomásokból épül majd fel egy vers."
A Genovéva által tartott írói workshopon – mely élete első ilyen jellegű szereplése volt– a gyász–feldolgozás–növények téma került a középpontba, ahova a résztvevők versekkel érkeztek, melyek beszélgetésindítóként szolgáltak a program során, ahol a legfiatalabb résztvevő mindössze hatéves volt.
Egy neves látványtervező a Balaton mellől: Ágh Márton
Ágh Márton jelenleg Budapesten él, de ahogy mondja csak egzisztenciálisan kötődik a fővároshoz, munkái többnyire külföldre kötik, de mivel Keszthelyen született, a mai napig gyakran visszajár a városba. A Képzőművészeti Főiskolán tanult és szerzett látvány-, díszlet- és jelmez szakon diplomát, tehetségét számtalan színházi és filmes produkcióban megcsillogtatta, melyekért több díjat és elismerést, köztük Jászai Mari-díjat is kapott.
A pályázatról szinte az utolsó pillanatban értesült egy szakmai e-mailben, és a Proton Színház: Látszatélet című produkciójának díszletével jelentkezett, mellyel 2016-ban megosztva nyerte el a Színházi Kritikusok Céhének díját a legjobb díszlet kategóriában.
„Bár jelenleg nem dolgozom Magyarországon, de viszonylat sok időt töltök itthon, és mivel a szüleim a Balatonnál élnek, gyakran járok haza hozzájuk. Úgy éreztem, hogy az életembe abszolút belefér időben ez a projekt, és megtetszett a pályázat alapgondolata, miszerint az emberek, főleg a fiatalok, megismerkedhetnek egy olyan szakmával, amelyről nem feltétlen van bármiféle tudásuk. Másfelől az is vonzott, hogy én is találkozhatok olyan emberekkel, akik még nemhogy a pályájuk, hanem az életük elején vannak, tehát lényegében szemtől szembe kerülhetek a körülbelül tizennyolc éves kori önmagammal, akinek ugyanazok a kérdései és kételyei vannak a fejében, mint amilyenek nekem is voltak ennyi idősen. Csak én nem igazán tudtam bárkivel beszélgetni róluk, ezért bízom benne, hogy inspirációt is jelenthetek a fiatalok számukra"
Ahogy Márton mondja, a középiskolákban tett látogatások során, Nórával közösen egyre jobban ráéreztek arra, hogy mi a legjobb megközelítés a főképp tiniknek és kiskamaszoknak szóló előadásokkal kapcsolatban. Az egyes alkalmak során azt tapasztalták, hogy a diákok egyre nyitottabbak lettek és tényleg kialakultak érdekes beszélgetések a résztvevőkkel, sőt volt olyan diák is, aki eljött későbbi programokra vagy elhozta a saját munkáit, hogy megmutathassa őket.
„Azt vettem észre, hogy ha számukra érthető nyelven beszélek a témáról és partnerként kezelem őket, nem megmagyarázni, hanem elmagyarázni szeretném a dolgokat, sikerül felkeltenem az érdeklődésüket. Ha csak egy-két fiatal kíváncsiságát sikerült felkelteni a szakma iránt, és elgondolkozik nem csupán a pályaválasztáson, hanem azon is, hogy mennyire szabadon lehet gondolkozni, ha az ember fel tudja szabadítani magát, akkor már megérte” - meséli tapasztalatait Márton.
Az általa tartott látványtervező workshopon egy filmvetítéssel egybekötött beszélgetésen vehettek részt a látogatók, akik minden korosztályból érkeztek, és ahogy Márton is mondja, abszolút jó kérdéseket tettek fel azzal kapcsolatban, hogy tulajdonképpen mi a látványtervezés, hogyan történik és mit csinál valójában egy látványtervező.
Márton szerint a projekt elindítása nagyon jó ötlet volt, és ő maga is nagy energiával vágott bele. Szerinte meg lett volna a lehetősége annak is, hogy még inkább intenzívebb legyen a városban eltöltött egy hónap, de annyi biztos, hogy már így is egy pozitív folyamat indult el.
„Szerintem ez a projekt, az elképzelés egy nagyon jó ötlet, mégis úgy gondolom, hogy ennél még sokkal jobban ki lehetne használni. Én rengeteg energiával vágtam bele, és szerettem volna még több eseményen részt venni, ezért önkéntes alapon elmentem például a rajziskolába, ahol nagyon jó tapasztalatokat szereztem, és őszintén pozitív élmény volt a fiatalokkal beszélgetni. Úgy érzem, hogy elindult egy folyamat, amelyből nagyobb és pozitívabb dolgokat is ki lehetne majd hozni hosszabb távon.”
