Több mint kertmozi– A Pont Csopak megálmodóival, Fränk Barbarával és Balogh Ritával beszélgettünk

Hogyan született meg a fejetekben a Pont Csopak ötlete, miért pont ezt a nevet választottátok, és miért pont Csopak lett a helyszín?

Rita: A Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál egyik alapítójaként már tíz éve dolgozom kulturális rendezvények szervezésével. A fesztivál fontos eleme, hogy a nézők nemcsak egy művészeti alkotást kapnak, hanem a vetítés után egy beszélgetést is. A mozitérben születik egy közösség, és évről évre kialakult egy vitakultúra, ami hatalmas értéket képvisel és nagyon fontos vonzerőt is jelent. Sokat gondolkodtunk Barbival, hogyan tudna a mozi közönséget bevonzani, mert már önmagában nem tud úgy működni, mint korábban, túl kell nőnie a klasszikus formán. Így született meg az az ötlet, hogy létre kellene hoznunk egy olyan teret, ahol a művészeti alkotások apropóján megszületik egy közösségi tér is. A másik motiváció pedig a vidék felé törés volt, mivel Budapesten már rengeteg esemény van. Nem csak Csopakot vettük az elején számításba, de valahogy itt éreztük igazán azt, hogy dolgunk van.

Barbi: Már a kezdetektől fogva nagyon erős törekvésünk volt arra, hogy egy kulturális központot hozzunk létre. A Pont Csopak tényleg nem csak egy kertmozi, hanem egy olyan hely, ahol sokrétű kulturális élményeket kaphatnak az emberek, aminek a feldolgozásában később beszélgetéssel, illetve magával az együttléttel segítünk.

Rita: Igen, minden lehetséges módon szeretnénk megerősíteni azt a kulturális élményt, amit a néző kap. Nagyon figyelünk a visszajelzésekre is, mert még mi is tanuljuk ezt a közeget, szeretnénk jól beilleszkedni és egy releváns dolog lenni Csopakon.

Honnan ismeritek egymást? Hogyan döntöttétek el, hogy együtt szeretnétek ebbe a projektbe belevágni?

Barbi: Az egyetemen találkoztunk, az ELTE angol szakára jártunk együtt: gyakorlatilag beültem Rita mellé a padba, és azóta barátnők vagyunk. Én tévés háttérből jövök, sokáig dolgoztam egy kereskedelmi csatornánál, most pedig online tartalomgyártással foglalkozom, szóval nem a filmes vonalról érkeztem, de pont ezért izgalmas, hogy egy másfajta perspektívából tudom vizsgálni a dolgokat, mint a Rita. Sosem dolgoztunk együtt korábban, de már hosszú ideje érlelődött bennünk a gondolat, hogy együtt kezdjünk bele valamibe, mert közösek a céljaink, ugyanúgy gondolkodunk arról, hogy milyen kulturális programokat kellene nyújtani az embereknek.

Rita: Az nagyon fontos még, hogy mi ketten vagyunk a projekt magja, de van egy szuper csapat körülöttünk, akik gyakorlatilag önkéntesen teszik hozzá hol a vizuális gondolkodást, hol a térrendezéshez az ötleteket, hol a szervezési tudást, hol pedig a kommunikációban ötletelnek velünk. Nélkülük ez nem működne, mert mint induló projekt erőteljesen rászorulunk arra a potenciális lelkesedésre, amit egy ilyen csapat tud adni, és igazából én ebben látom a mi főszerepünket a Barbival: nekünk kell egy olyan teret létrehozni, amiben jó együtt gondolkozni és dolgozni.

Milyen programokra számíthatunk tőletek a közeljövőben?

Rita: Minden hónapban egy hétvégével készülünk, májustól szeptemberig. A tervünk az, hogy ez egy rendszeres dolog legyen, amire lehet számítani, hogy van egy olyan rendezvénysorozat Csopakon, ahol igényes és mély kulturális élményeket lehet szerezni. Olyan témákat választottunk az eseményeknek, amelyek benne vannak az emberek a fejében, és ezeket szeretnénk több szempontból is körbejárni.

Barbi: Minden hétvégének van egy általános tematikája, mint például női szerepek, környezetvédelem, művészetterápia, és ezek köré szervezzük a programokat. Így fókuszáltabban tudunk gondolkodni az eseményekről mi is, másrészt pedig ez a feldolgozást is segíti nézői oldalról: tudják, hogy milyen témában induljanak el és milyen témában gondolkozhatnak az adott alkotásról, előadásról vagy koncertről. Augusztusban lesz egy hétvégénk, amikor dán dokumentumfilmeket fogunk vetíteni, illetve tervezünk fotókiállítást és egy környezetvédelmi hétvégét szeptemberben. Nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy ne csak a főszezonban legyünk jelen Csopakon, hanem az elő- és utószezonban is.

Legközelebb a június 17-i hétvégén készülünk egy Spielberg-maratonnal összekötött filmes workshoppal, egy filmszínész hallgatóknak szóló táborral, és minden este egy kultikus Spielberg-filmet vetítünk majd. A film után beszélgetéseket tartunk filmes szakemberekkel, akik képi világ, rendezés és forgatókönyvírás témában beszélnek majd a filmekről. Vászonra kerül többek között az 1971-es Párbaj és az 1982-es, azaz az idén 40 éves E.T. A földönkívüli is.

Szerintetek miben rejlik a Pont Csopak különlegessége?

Rita: Még nem említettük, de egy fantasztikusan különleges helyszínünk van: a csopaki Plul Malom, egy működőképes vízimalom kertje: ez egy csodálatosan körbezárt kis tér, ami nyáron hűvös a fák takarásában, nagyon intim és bensőséges, de közben elég hely van arra, hogy bekerüljön egy színpad vagy egy vászon. Van egyébként egy gondnok bácsi a malomnál, aki vállalta, hogy minden hétvégén mesél a vendégeinknek a malom történetéről. Ez a program már önmagában megéri az idelátogatást, mert a bácsi maga az élő történelem.

Barbi: Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a családokat, illetve a fiatalabbakat is minél több programba bevonjuk, és például közös kenyérsütést is tervezünk az egyik hétvégén. Ez azért nagyon izgalmas, mert a vízimalomnak van egy saját kemencéje, ami gasztrosarokként funkcionál, ahol ezeket teljes mértékben el tudjuk készíteni.

Mesélnétek a balatoni kötődésetekről?

Rita: Nekünk régóta van egy családi nyaralónk Csopakon, de a gyerekeim születése óta lettem rendszeres visszatérő a tónál. Azt el kell mondanom, pont a VEB2023 EKF csatlakozás kapcsán, hogy engem teljesen lenyűgözött az a hozzáállás, amit a helyiektől tapasztaltunk. Ezen a pici településen van egy nagyon befogadó közeg, ahol komoly vállalkozók képesek leülni együtt gondolkodni és együttműködni. Öntudata van a helynek, egyfajta „Csopak-öntudat”, amit mi is próbálunk letapogatni. Csopak nagyon izgalmas hely olyan szempontból is, hogy vidék, de közben rengeteg szálon kötődik a fővároshoz: van egy nagyon erős helyi közösség, de az országot is egy helyre sűríti, mivel sokan nyaralnak itt.

Barbi: Engem a Balatonhoz igazából a gyerekkori nyári táborok kötnek. Ahogy említettük az elején, több helyszínt is felkerestünk, hogy hol legyen a kertmozi. Azt tudtuk, hogy a Balaton környékén szeretnénk, de hogy melyik településen, abban nem állapodtunk meg, Csopak részéről különösen nagy nyitottságot tapasztaltunk már az elejétől kezdve, és egyébként nagyon jó infrastrukturális lehetőségek vannak benne. Mindössze pár kilométer választja el Balatonfüredtől, ahol rengeteg kulturális program van, Csopakon viszont nincs, így ez hiánypótló, mert sokan vágytak arra, hogy itt is legyenek ilyen jellegű programok.

Akkor valójában a Pont Csopak név tényleg onnan jött, hogy PONT Csopakot választották, és a hely pedig egy igazi közösségi közPONT is, ugye?

Barbi: Igen, a központ elnevezés fontos nekünk, mivel ez tényleg egy kulturális központ. Innen származik a pont, a Csopak pedig a hely miatt adta magát. Szeretnénk bevonni helyi vállalkozókat az egész éves programba, például tavaly az egyetlen csopaki képzőművésszel, Zámbó Attilával csináltunk egy workshopot, idén pedig minden hétvégén egy-egy borásszal működünk majd együtt. A nyitóhétvégén a Jásdi Pince jött el hozzánk egy beszélgetésre vendégként, illetve a boraikat is meg lehetett vásárolni a helyszínen.