A pannon szobrász - Borsos Miklós portréja
Borsos Miklós egyike a legismertebb magyar szobrászművészeknek. Tihanyi alkotói bázisa életművének origója. Azonban a Borsos-életmű nagyon összetett és az életpálya olykor akadályokkal tűzdelt. Tarts velünk és ismerd meg az alkotó különleges életútját!
A székely származású – nagyszebeni – Borsos Miklós európai, művészeti tanulmányútját követően eltért eredeti elképzelésétől: az aranyművességet szobrászatra cserélte. Firenze, Dél-Franciaország, Bécs, Erdély – utazásának állomásain újabb s újabb impulzusokat kapott, s így találta meg egyedi hangját, amelyet a kőszobrok, kisplasztikák készítésénél kamatoztatott. Már a két háború közti időszakban felfedezte magának Tihanyt, de igazi alkotói menedékké csak az 1960-as években vált számára a balatoni vidék. Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követően ugyanis – a forradalmi napokról szóló rajzai miatt – távoznia kellett a Képzőművészeti Főiskoláról, ahol addig oktatóként dolgozott. Ebben a mellőzött időszakban a pannon táj és európai tanulmányútja nyújtott számára vigaszt.
Kossuth Lajos utca, szemben a mai Borsos Miklós tér, fent a Bencés Apátság, 1972
Nagy áttörést az 1965-ös – tihanyi – kiállítása hozott, amely ismét visszaemelte színvonalas művészetét a köztudatba. Tihanyi mindennapjaiban hű társa volt Kéri Ilona – aza Buba –, aki gyönyörű kertet varázsolt tihanyi otthonuk köré. Keresztury Dezső író-barát így jellemezte nem mindennapi lakhelyük:
„Borsos Miklósnak Pesten is van lakása, műterme; otthona Tihanyban van. S ez a tihanyi otthon, amelyet feleségével együtt épített, és a természettel együtt újít meg évről évre, épp olyan alkotás, mint más művészi munkái. Kőből és növényből formálódik meg; emberteremtette állandóság a természetalkotta változásban. A ház, a műterem, a kút, a pergolák kőből épített világa az őt körülvevő, befutó, kiemelő és elrejtő növényzetben válik elevenné. Az egészhez hozzátartozik azonban az ég, a lankák, a rétség és a víz örökké változó színjátéka is. S mindebben az alkotó ember él, akinek súg a természet, de aki formálja is azt, amit ennek végtelenségéből kiemel, lefordít a maga nyelvére a maga mértéke szerint. Borsos műveinek forrása a természet. De nem ábrázolja, hanem találkozásaiknak állít emléket, közös gyermekeiket neveli fel. Természeti anyagokból, természeti formák ihletét keresve-követve hozza létre alkotásait; egyszerre kiemeli őket és visszahelyezi a természetbe.”
Borsos tihanyi kertje nemcsak egy botanikai csodának számított, hanem egy kulturális közeg lett, hiszen itt fogadta művészbarátait. Az érkezőket Illyés Gyula kétsorosa köszöntötte a bejáratnál álló mészkő-kutyák talapzatába vésve: „Nem haragom, alakom őrködik e falakon”. A másikon Szedő Dénes szintén szellemes sorai olvashatók:„Ülök napszám, áloroszlán, Ebül vésett ki a gazdám.”Borsos kertjében a korszak ismert írói, művészei tették tiszteletüket: Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Vass Elemér, Lipták Gábor, Czigány György és még sokan mások, rendszeres látogatónak számítottak, meg is alakították néhányan közülük a TIFEC-et, azaz a Tihanyi Félbolondok Clubját. Ezek a keserédes délutánok, esték oldották a korszak látszólag szabadnak tűnő, de sok szempontból megbéklyózott hangulatát.
A balatonfüredi kikötő, előtérben Borsos Miklós szobra, a Balatoni szél, 1967
Borsos Miklós díjai szinte felsorolhatatlanok (Kossuth, Munkácsy, Egry József, Ferenczy Béni, Magyar Örökség vagy a rangos Premio Carrara), de alkotói sokszínűsége is nehezen összegezhető. Hiszen monumentális szobrai mellett készített grafikákat, könyvillusztrációkat, plasztikákat egyaránt. Műveiben azonban mindig fellelhetők közös vonások: a pannon táj hullámzása, motívumai, a mitikus jelleg, a keresztény és az antik világ áthallásai. A Balatonhoz kapcsolódó alkotásai illeszkednek a tájba, sajátos hangulatot képviselnek, gondoljunk csak a Tihanyi echo, a Vénusz születése, a Napbanéző, a Primavera vagy a füredi kikötőben álló kecses alakra, a Balatoni szél kompozícióra.
Borsos művei tükrözik, mennyire eggyé vált a tájjal, amely élete végéig legfőbb ihletforrása is maradt. Síremlékének domborműve is a vízhez kötődik: Arion görög dalnok alakja látszik rajta. Ariont a mitológia szerint kalózok támadták meg, de a természet segítséget nyújtott neki: delfinek mentették meg. Borsosnak is így nyújtott nyugodt környezetet és segítő kezet a tihanyi azilum. Európai szintű és hírű alkotóvá vált a kis magyar Tenger mellett. Szerénysége, állhatatossága, kitartása és természetesen tehetsége emelte a nagyok közé. Egyszerűnek tűnő, de felemelő ars poeticáját ő maga fogalmazta meg:
„A művészetnek, ha van föladata, szerepe, márpedig kell, hogy legyen, akkor csak az lehet, hogy az emberi lélek javára legyen.”
