„A művészet szabadsága, a szabadság művészete” – Artist in Residency programmal készül a Babel Camp Balatonbogláron

„Amikor elkezdtük a Kultháló program szervezését, tudtuk, hogy a kiemelt témánk az lesz, hogy hogyan tudunk megemlékezni 1970-73 között a boglári kápolnákban tartott műterem-tárlatokról, amely akkoriban a Galántai György vezette művészcsoportok részvételével valósultak meg. Elsőként azt kerestük, hogy mi az, amivel újat lehet erről a történetről még elmondani. Az egyértelműen látszott, hogy hiányzik a helyben élő emberek ezzel kapcsolatos emlékeinek összegyűjtése.”

„A második dolog, amit láttunk, hogy voltak olyan kiállítások és tervek, amelyek egész egyszerűen nem valósultak meg, tehát egyfajta hiány alakult ki abból a koncepcióból, amelyet annak idején a művészek megfogalmaztak, amelyeknek lett volna lehetőségük megjelenni, de aztán akár kultúrpolitikai vagy bármilyen technikai okból végül mégsem valósultak meg. A harmadik része pedig az volt, hogy az elmúlt ötven évben rengeteg alkotás gyűlt össze, amelyek alkotói komoly és jelentős életművel rendelkező képzőművészek, mások pedig valahogyan mégis eltűntek az idő folyamán. De azok a művészeti formák és művészeti elméletek, amelyeket alkalmaztak és itt megjelentek, azok tovább élnek ebben a burokban.”

„Sorra vettük, hogy melyek azok a témák, amelyek öt évtized távlatából is releváns, érdekes és a mostani művészgeneráció számára is izgalmasak vagy egészen hasonló hangsúlyokkal jelennek meg. A műhelyvezető tanárokkal, ifj. Ficzek Ferenc képzőművésszel és Dorner Anita festőművésszel  olyan pontokat azonosítottunk, amelyekről azt gondoljuk, hogy nagyon erősen hozzátartoztak a ’70-es évekhez, ugyanakkor ma is fontos és érdekes kihívást jelentenek. Ilyen a dokumentáltság és a reprezentáció, művészi szabadság kérdése. Ezek azok a területek, amelyek szerintünk erősen meghatározták a korábbi időszakot, és amelyekre ötven év távlatából is érdekes reflektálni.”

„Nagyon nehéz rekonstruálni egy ennyire érzékeny művészeti folyamatot, a '70-es évek magyarországi kultúrpolitikájának és az akkori művészek helyzetének ismerete nélkül. Számos olyan mű született, amely az akkori politikai vagy társadalmi kontextus nélkül ma már kevésbé érthető, a nagyközönség számára nehezebben befogadható. Ahogy az is nehezen érthető ma már, hogy mit jelent, hogy bizonyos művészek nem állíthatták ki a műveiket, nem jelenhettek meg a nyilvánosság előtt, ezért meg kellett szervezniük saját alternatív közönségüket, kisebb léptékben máshogy kellett gondolkodniuk. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a művészek dokumentálják a saját alkotói folyamataikat. Azt gondolom, hogy ez a témakör nagyon szépen párhuzamba állítható napjainkban a közösségi média folyamatos használatával és dokumentálási kényszerével. Reméljük, hogy ezek a témák olyan kreatív energiát teremtenek, amelyeket érdemes arra használni, hogy reflexiók szülessenek az ötven évvel ezelőtti dokumentálási folyamatokra.”

„A titkos vágyunk és egy fontos célkitűzésünk az, hogy olyan művészek is érkezzenek, akik a természeti tájat éppen csak súroló, azt nem átalakító, de a természetben geometrikus formákkal és vizualitás ötletekkel beépülő műalkotásokat, úgynevezett land artokat hoznak létre. Ennek a művészeti irányzatnak az egyik fontos felismerése, hogy a létrejövő kontextusok, amelyeket a tervek szerint majd a kápolnában és a kápolna dombon is kiállítunk majd, túlmutatnak a hagyományos múzeumi kiállítás keretein és így az embereket is be tudják vonni a művészetbe. Tulajdonképpen ez a Kultháló program alapja is, ami a program szellemiségéből leginkább meg tud itt valósulni, hogy a művészetet közelről, a művészet folyamatában résztvevőként, befogadóként, alkotóként egyaránt, minél többen használni és élvezni tudjuk.”