A magyar riviéra festője - Vaszary János portréja

Balaton Dr. Kovács Emőke

Vaszary János (1867-1939), kaposvári születésű festőművészt joggal tartják a francia és az olasz Riviéra hű megörökítőjének. Festői „oeuvre”-jének azonban ugyanúgy részét képezi a magyar Tenger is, bár kétségtelen, hogy tavi képein sokszor visszaköszönnek tengerparti inspirációi. A Münchent, Párizst, Rómát megjárt, korában ismert és elismert alkotó az 1920-as és 1930-as években készített képein központi szerepet kapott a trianoni békediktátumot követően felvirágzó Balaton. A fürdőéletet és a tájat – Siófoki sétány, Balatoni tájkép, Felhő a Balaton felett, Fürdő után, Fürdő nők – bemutató képeken kívül rendhagyó alkotása a Balatoni halászat című monumentális festménye is.

Vaszary János: Fiatalkori önarckép, 1887

Fotó: Wikipédia

1926-ban a tihanyi Biológiai Intézettől megkapta élete legnagyobb felkérését, amely szintén a tóhoz kötődött. A tó élővilágának megörökítésére – Víz alatti világ címmel – nyert el megbízást. Több művet, vázlatot is készített ebből az alkalomból, a pannó története többszörösen érdekes, nemcsak monumentalitása miatt. Vaszary teljesítette a felkérést: a hatalmas felületen megelevenedett a tó élővilága, halai, növényzete. Azonban a kép a háború során eltűnt, majd a Balatoni Múzeumban őrizték, végül a tihanyi intézetnek adták át az 1950-es évek végén. De azóta mégis nyoma veszett. Előkerült viszont – szintén ebből az alkalomból festett – másik képe a Halászat a Balatonon, amelyet a Magyar Nemzeti Galéria őriz. A nagyméretű panno korabeli képeken, fotókon fennmaradt ugyan és az alábbi tudósítás (1928-ból) is pontosan rögzítette a részleteit:

„A kép szokatlan méretei (nyolcadfél méter a szélessége, két méter és harminc centiméter a magassága) fokozták a feladat nehézségét, mert az ilyen aránylag keskeny és aránytalanul hosszú felületet fölöttébb nehéz úgy megkomponálni, hogy több mezőre ne bontsa az ember. (…) A téma magától kínálkozott szá­mára: a tengerfenéki élet úgy, ahogyan az egy képzeletbeli akvárium üvegfalán át a maga álomszerűségében a néző szem elé tárul. A kész művet ma a művész Vörösmarty-utcai ideiglenes műtermében láthattuk, s láttuk szomszédságában azokat a kompozíciós terveket is, melyeken át a művész immár végleges megoldásáig eljutott. Első tervein a tenger­fenéki életet a tengerszíni élet genreszerű jelenetéivel kombinálva – csónakokon halászok bocsátják le a hálót – törekedett ábrázolni. Fokonként eltért azonban ettől a tervétől és ugyanolyan mértékben a realitás ábrázolásától is, s témája mindinkább a tengermélye mese- és álomvilágának ábrázolása lett. A legyező-pálma ágaira emlékeztető korall levelekkel tagolta meg a vásznat, adott neki valósággal architektonikus hátteret. A korall-ágak között a tenger zöldje dereng. Az előtérben dekorative csoportosított tengeri szörnyek úsznak és tülekednek. (…) Nagy festményének uralkodó színakkordja a zöld- és rózsaszín harmóniája. A rózsaszíntől a liláig terjedő színskálában derengenek a háttér lobogó korall-pálmái s közöttük zölden álmodik nagy foltokban a tenger vize. Az előtér szörnyetegeinek színeiben az áttetsző kék dominál. A festmény összhatása mélyen megragadó.” A tudósító még azt is hozzáfűzte: „Vaszary, az ecset virtuóza, szinte önmagát megtagadó mértékben ig3rekszik egyszerű és kevés beszédű lenni ezen a nagy művén, amely sikerben gazdag pólyájának bizonyára egyik legmegragadóbb alkotása.” 

A balatonfüredi Vaszary Galéria Vaszary János nagybátyjáról, Vaszary Kolosról kapta a nevét

Fotó: VEB2023 / Toroczkai Csaba

Kevésbé ismert tény, hogy a balatonfüredi Kerek templom egyik freskóját – Krisztus a keresztfán – is Vaszary festette, ugyanis ifjúkorában nagy patrónusa volt a Balatonfüreden villát építtető apai nagybátyja, Vaszary Kolos hercegprímás. 1893-ban Vaszary a nagybátyjáról készített portréval mutatkozott be először a Műcsarnokban.

A balatonfüredi Kerek templom, amelnek egyik freskóját Vaszary János festette

Fotó: VEB2023 / Toroczkai Csaba

A színek szerelmese, a posztimpresszionista stílust képviselő Vaszary az 1920-as években a Képzőművészeti Főiskola tanára lett, de modern ábrázolásmódja miatt elküldték állásából. Ezt követően magániskolában oktatta a festés művészetét. Nemcsak tanárként tevékenykedett, hanem művészeti íróként, valamint aktívan részt vett korának képzőművészeti társulásaiban (pl. Szinyei Merse Társaság, Képzőművészek Új Társasága) is. Lényegében neki köszönhető Csontváry Kosztka Tivadar tehetségének felfedezése és méltatása.Vaszary János életének utolsó éveiben színpompás virágcsendéleteket komponált.Életművét – többek között – szülővárosa, Kaposvár méltón ápolja, szülőháza szépen berendezett emlékházként működik. Egykori, kedvelt lakhelyének, tatai villájának falán emléktábla hirdeti festői nagyságát. Fennmaradt műveiben él tovább egykori hitvallása: „A kultúra: a nemzet vasbeton fedezéke és gyémánt valutája.”

Hozzáférhetőség

Amennyiben nehézségekbe ütközik oldalunk böngészése során, válasszon az alábbi hozzáférhetőségi lehetőségeink közül!