A Balaton vidékének krónikása- Eötvös Károly életútja
Eötvös Károly nevét nagyformátumú munkája, az első balatoni utazó-regény, Az Utazás a Balaton körül című könyve kapcsán mindannyian ismerhetjük. Már önmagában szép eredmény Eötvös műve, de maga az író életútja is érdekes részleteket tartogat.
Eötvös Károly 1872-ben a veszprémi kerület képviselője lett, majd a Kossuth-párthoz, azaz a függetlenségi elveket valló párttömörüléshez csatlakozott. Az országgyűlésben gyakorta hallatta hangját, de egy közéleti szerepvállalása megszakította képviselői karrierjét. 1882-ben ugyanis mint védőügyvéd elvállalta az elhíresült tiszaeszlári perben a bűnösnek tartott zsidók védelmét. Áldozatos munkája eredményeként sikerre vitte az ügyet, hétórás perbeszédében bebizonyította a vádlottak ártatlanságát.
Mint ismert ügyvéd ezután Budapesten vállalt ügyvédi megbízásokat, s bár ekkoriban nem lehetett tagja a Képviselőháznak, nem hagyott fel politikai elveivel, megnyilvánulásaival. Így lett tagja az ún, turini százas küldöttségnek is, annak a delegációnak, akik 1892-ben a száműzött Kossut Lajost meglátogatták. 1906-ban ismét képviselő lett, de ez a megbízatása már csak 1910-ig tartott.
Politikai, ügyvédi szerepvállalásai mellett irodalmi megnyilatkozásai, művei is igen fontosak és értékelendők, melyet a Révai Testvérek 24 kötetes életműsorozatban jelentettek meg. Eötvös 1865-ben elindította a Veszprém című politikai hetilapot is, de sok cikket jegyzett a Pesti Naplóban, az Egyetértésben egyaránt. Irodalmi művei Jókai Mór és Mikszáth Kálmán hangulatát, stílusát idézik, sok humorral, anekdotával és könnyed mesével tarkítva.
Eötvös Károly több szállal is kötődött a Balaton vidékéhez (édesanyja balatonfüredi születésű volt), valamint Eötvös korában zajlott a Balaton felfedezése. Így született meg talán legismertebb műve az Utazás a Balaton körül (1900), majd később a Balatoni utazás vége (1909).Eötvös Utazás a Balaton körül című műve regényes útleírás. 1875-ben elindul egy kis társaság, a korszak jelességei (íróemberek, történészek) – Salamon Ferenc, Gyulai Pál, Szilágyi Sándor, Nagy Miklós, Szentirmay József – és maga az író. Csupa olyan ember, aki addig nem ismerte a Balatont, Eötvös lesz az idegenvezetőjük. Sorra bontakoznak ki előttünk a táj múltjának szép történetei: Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza szerelme, a vidék várainak legendái, a térség fejlődésének mérföldkövei (balatoni gőzhajózás, füredi kőszínház története). A leírások mellett nagy erőssége a műnek a portrék felsorakoztatása: Széchenyi István, Ranolder János veszprémi püspök, Ramasetter Vince sümegi polgár meghatározó alakjáról, de Sobri Jóskáról is találhatunk leírásokat. Eötvös könyvének titka egyfelől az érdekfeszítő történetekben rejlik, másfelől a szép magyarsággal, humorral megfogalmazott sorokban.
Eötvös Károly emléke és emlékezete a későbbi korokban is fent maradt. Nevét viseli a veszprémi, megyei könyvtár és Alsóörsön a művelődési ház. Budapesten, egykori törzshelyén, az Abbázia kávézó épületének falán emléktábla hirdeti a „vajdának” is nevezett Eötvös munkásságát. Szobra megtalálható Füreden és Veszprémben, ez utóbbit maga Borsos Miklós alkotta. A füredi Panteon falán is ott áll neve, Kosztolányi Dezső szép idézetével. Eötvös Balatonról szóló művei több utánnyomást megéltek, napjainkban is szórakoztató olvasmányok. Most kedvcsinálóként egy szép idézettel zárjuk írásunk, Eötvös saját stílusát és Balaton-szeretetét érzékeltetve:
„Megálltam, mintha lábam gyökeret vert volna. Valami önkéntelen kiáltás jött ajakamra. Azután néztem, néztem, mereven néztem. Lelkemet bámulás, gyönyör, ihlet, kimondhatatlan érzés ragadta el. Sohase álmodtam ilyen szépséget. Sohase láttam, sohase hallottam, sohase olvastam ehhez hasonló tüneményt. Kúpok fénylő orommal, szőlőhegyek zölden ragyogva, erdők fekete foltjai, zöld mezők, arany vetések, száz falu, ezer hegyi hajlék, csárdák, malmok, útszéli sorfák, patakok, csatornák, magas bércek, fehér házak, korhadt és mégis fényes várromok, Szent Györgynek és Badacsonynak komoly fensége, s az a Balaton mintha rám nevetne, s az a nádas mintha nekem súgna-búgna, s a látásnak messze határán égnek, földnek, Bakonynak, Tihanynak, tengervíznek édes ölelkezése, bizalmas összehajlása, s mindez egymást kerülve, váltogatva, kergetve, egymással összejátszva s a hátam mögött nyugvó nap arany sugarávalragyogón fölékesítve: íme, ez a kép rohanta meg lelkemet. A jelennek minden élettünete, sok százados múltnak minden árnya, természetnek ősalkotásai, emberkéznek apró szép dolgai együtt, egymás mellett. Van-e még ily ragyogó foltja több a kerek világnak?”
