Érzékeinken túl / Barcsay Jenő és Deim Pál művészete
Szentendrei alkotók a Modern Képtár – Vass László Gyűjteményben. A Modern Képtár – Vass László Gyűjtemény idei kiállításain a szentendrei képzőművészet jelentős mestereit is bemutatja. Az idei évben Barcsay Jenő születésének 125. évfordulójára emlékezünk.
Tanulmányait 1921 őszén kezdte meg, először Vaszary János, majd Rudnay Béla osztályában a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. A második világháborút követően 1945–1948-ban az Európai Iskola művészcsoport tagja volt. Életében döntő változást hozott, hogy 1945-ben kinevezték a Magyar Képzőművészeti Főiskola anatómia- és szemléleti látszattan tanárának. A budapesti főiskolán nyugdíjba vonulásáig /1975/ számos művészgenerációt tanított. 1953-ban megjelent Barcsay-féle anatómia nemzetközi kiadvánnyá vált, mintegy 15 nyelvre fordították le. 1964-ben Érdemes Művész kitüntetésben részesült. Ez év nyarán a 32. Velencei Biennálé magyar pavilonjának kiemelt kiállítója volt. Az idős művész utolsó jelentős kiállítása 1982 szeptemberében a budapesti Műcsarnokban nyílt meg.
A geometrikus-absztrakt, monokróm színvilágú képek bemutatása nagy meglepetést jelentett a korabeli műkritika számára. Vass László az elsők között ismerte fel az ebből a periódusból származó alkotások jelentőségét. A műgyűjtőt szoros baráti és folyamatos szakmai kapcsolat fűzte Barcsay Jenőhöz. A festő útmutatásaival sokat segítette a cipészmester gyűjtői tevékenységének kibontakozását. A Modern Képtár – Vass László Gyűjtemény történetében Barcsay kései, minimalista alkotásai jelentik az origót, így tudatos választás eredménye, hogy az állandó kiállítás bemutatása is e műalkotásokkal indul.
Ezen művekhez kapcsolódik a kollekcióból összeállított legújabb időszaki válogatás, amely a Barcsay tanítvány, Deim Pál művészetét idézi meg. A szentendrei születésű képzőművész sokoldalú munkásságát festmények, szobrok és grafikai alkotások egyaránt jellemzik. Sajátos stílusa a geometrikus, nonfiguratív művészet területén az egyéni karakterű formakincs tudatos alkalmazásáról szól. Olyan művészi nyelvezetet teremtett, amelyre egyaránt hatással volt Vajda Lajos konstruktív – szürrealista szemlélete és Barcsay Jenő konstruktív festészete is.
Barcsay Jenő Deim Pál anatómiatanára volt Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán. A mester és tanítvány viszony a későbbi években Szentendrén barátsággá alakult. Barcsay személye nem csupán szakmailag volt meghatározó, bensőséges kapcsolatukról így emlékezett a tanítvány: „Az ember térben és időben korlátozott, szűk keretek közé szorított lény, mely képes határait fokozatosan, lassan tágítani. Ezen a kis lehetőségen belül a tér- és időtartományokat úgy kell rendeznünk, hogy meghatározott lehetőségeinken mindig legyenek kis ablakok, amelyeken keresztül az érzékeinken túli világ fényei is behatolhatnak. Ez biztosítja az alkotást, az alkotásnak ez biztosítja az öröklétet. Ezt a végtelenhez igazítást jelenti számomra Barcsay Jenő, Jenő bácsi, a Mester.”
